Kezdettől fogva a magyar nemzeti tudat kiemelt jelentőségű vidéke volt Erdély. A Király-hágón túli terület a magyar képzeletben a hagyományok őrzőjeként, az ország keleti védőbástyájaként és a magyar függetlenség hordozójaként jelent meg. A romantikus nemzeti felfogás szerint Erdély őrizte a magyarság valódi kultúráját, nyelvét és szokásait. A trianoni döntés Erdélyre vonatkozó passzusa ezért a többi elcsatolt rész fájdalmánál is súlyosabban érintette a nemzeti tudatot. Észak-Erdély visszacsatolásának évében, 1940-ben írta Kodolányi János népi író, hogy „Erdély az egész magyarságnak a mítosz, a történelem, a költészet eleven egységét jelenti”. Ravasz László református püspök ugyanekkor „a magyarság leghatalmasabb fellegvárának” nevezte. A két világháború között az anyaországi Erdély-képre fokozatosan jellemzővé váló revíziós szemlélet megszilárdulása közepette az erdélyiek is kialakították a maguk felfogását.
A történelmi Erdély Belső-Erdélyt és a Székelyföldet foglalta magában, amelyhez később a Partium és a Bánság keleti része is csatlakozott. A térség mindig is a népek átjáróháza volt, amely a kora újkorra többnemzetiségű világ kialakulásához vezetett. Miután a modern nacionalizmus kialakulásának korában a magyarok mellett a románok is magukénak követelték Erdélyt, fontos kérdéssé vált, hogy kinek az őshazája is a Kárpátok délkeleti szeglete. Míg a rómaiak előtt Erdélyben élő dákok és a latin hódítók összeolvadásából keletkezni vélt népet tekinti a vitatott dákoromán elmélet a románság ősének, addig egy nehezen bizonyítható elmélet szerint a honfoglalás során a Kárpát-medencébe vonuló magyarok Erdélyben hozzájuk hasonló törzzsel találkoztak. Annyi mindenesetre biztos, hogy Gyula, Szent István nagybátyja már Erdély vezetője volt, így a terület szorosan kapcsolódik a Magyar Királyság legkorábbi történetéhez. Mivel azonban Erdély 1000–1526-ig vajda irányítása alatt állt, kapcsolódott is a magyar államhoz, de némileg önálló is volt.
A távolság, a magyarországinál archaikusabb belviszonyok és a különleges domborzat révén – a romantika hatására – nagyjából a XVIII. század végére alakult ki az a képzet, hogy Erdély az „igazi magyarság” őrzője és egy „magyarabb magyar világ” hordozója – mondja Egry Gábor történész, a Múltunk című folyóirat szerkesztője (Politikatörténeti Intézet). Miután a középkori Magyarország három részre szakadt, 1525 és 1699 között az Erdélyi Fejedelemség önálló volt, így járulva hozzá a magyar függetlenség évszázados gondolatához – fogalmaz a kézdivásárhelyi Tóth-Bartos András történész.
Mire a reformkor óta képződő Erdély-kép kialakult és a dualizmus idején megszilárdult, közbeszólt az első világháború, majd annak végén Erdély román megszállása, amelyet a trianoni béke szentesített. Ettől kezdve az évszázadokon keresztül mindig külön úton járó Erdély és a maradék Magyarország társadalma egymástól eltérő Erdély-képet kezdett kialakítani. Tóth-Bartos szerint ugyan számos korábbi toposz megmaradt, de a Király-hágón túl tért kezdett hódítani a transzszilvanizmus, amely Erdély egészének öncélúságát képviselte. Az erdélyiséget irodalmi eszközökkel jelenítette meg Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Kemény János, Kós Károly, Nyírő József, Reményik Sándor és Tamási Áron. A két világháború közötti Erdélyben fokozatosan felértékelődött a fejedelmi Erdély több százéves hagyománya, Kós Károly és társai pedig 1921-ben megjelentették Kiáltó szó című manifesztumukat, amely többek között úgy fogalmazott, hogy „külön históriai egység vagyunk ezer esztendő óta, saját, külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel”. A magyar nemzet kulturális egységét területi alapon megkérdőjelező transzszilvanizmus és az anyaországi revizionizmus koncepcionális ellentéte teljesen világos volt – állítja Egry. Az erdélyi politikai mozgalmakat kutató történész Szekfű Gyulát idézi, aki 1934-ben úgy ítélte meg, hogy a külön erdélyi út megfogalmazása a maga természetességével történik.
A román impérium alá kerülő Erdélyben jelentős változások zajlottak le, miközben számos hagyomány érintetlen maradt. A húszas évek végétől volt tapasztalható, hogy a Romániához került erdélyi magyarság és az anyaországi nemzetrész távolodni kezdett egymástól, amit a kutatók „szétfejlődésnek” neveznek. Ennek egyik oka az erdélyi magyar arisztokrácia rovására végrehajtott román földreform volt, a másik pedig a magyarországi neobarokk társadalom „kasztrendszeréhez” korábban sem hasonló erdélyi magyar társadalmi berendezkedés konzerválódása, illetve a kisebbségi lét demokratizáló hatása. Az erdélyi Mikó Imre „forradalom nélküli szociális forradalomnak” nevezte a két világháború között Erdélyben végbemenő társadalmi változásokat, Makkai Sándor erdélyi református püspök pedig megjegyezte, hogy „az erdélyi magyarság a világháború előtt sem volt erősen széttagolva, a nagy változás után pedig a választófalak még inkább eltörpültek”. A két világháború közötti magyarországi Erdély-képet e változások ellenére számos történelmi toposz, sztereotípia és romantikus-nacionalista felhang terhelte. Az irredenta mozgalom ugyanis többnyire illuzórikus és árnyalatlan képet festett Erdélyről – egyezik meg a két kutató.
A második bécsi döntés következtében 1940 és 1944 között Magyarországhoz visszatért Észak-Erdély és a Székelyföld. Ez a négy év a korábbi két évtizedben kölcsönösen kialakított képzetek próbaidőszaka is volt.
Miután kevesen voltak Budapesten, akik reális képet festettek volna Erdélyről, az euforikus ünneplést követő csalódás elkerülhetetlen volt.
„A visszacsatolás napjaiban csodát vártak az erdélyiek és csodát vártak az erdélyiektől, de mindkét oldalon csalódtak” – jegyezte fel Zathureczky Gyula erdélyi publicista 1940-ben. A rövid magyar uralom történetét kutató Tóth-Bartos András többek között a magas adókról, a Magyarországról érkező nehézkes hivatalnokokról és a román földreform problémás „visszacsinálásáról” beszél. Egry Gábor az 1944–45 utáni időszakra kitekintve hozzáfűzi, hogy az 1947-ben visszaállított trianoni határ és a kommunista blokk logikája megakadályozta, hogy az erdélyi kérdés nyugvópontra jusson.
A magyar nemzet változó Erdély-képéről szól csütörtökön az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: csütörtök 22.30, szombat 15.30 és szerda 16.05.
origo.hu
Itt vannak a legújabb kormányzati döntések - élőben a Kormányinfó
