Magukra hagyott gazdák, leépülő helyi termelés

Az előző évek során a hazai agrárgazdaság átalakulása nagyon nehéz helyzetbe hozta a vidéki lakosság jelentős részét. A végig nem gondolt kereskedelemi liberalizáció, az import-élelmiszerek minőség-ellenőrzésének lazítása, a külföldi élelmiszer-kereskedelmi láncok drasztikus térnyerésének megengedése, valamint a koncepciótlan élelmiszer-ipari privatizáció nyomán a magyar agrárgazdaságon belül elsősorban csak az alacsony hozzáadott értékű – és alacsony élőmunka igényű – szántóföldi növénytermesztés fejlődött jelentősebb mértékben, miközben a nagyobb hozzáadott értékű és nagyobb élőmunka igényű állattenyésztés és az élelmiszeripar visszaszorult. Nyugat-Európában az élelmiszeripar és mezőgazdaság hozzáadott értékének aránya a szakirodalom szerint általában kettő az egyhez, nálunk ez pont fordítva van, vagyis, míg Nyugat-Európában a termékek feldolgozása dominál, addig hazánkban a nyerstermékek előállítása kap nagyobb súlyt, a feldolgozás inkább külföldön történik. Ennek nyomán egyre kevesebb ember tud megélni az agráriumból.
Sajnos az utóbbi években hazánknak jutott EU-források sem segítettek sokat e folyamat megfordításában vagy akárcsak lelassításában, és ahogy azt az Új Magyarország vidékfejlesztési program független értékelésében olvasni lehet, a támogatások révén nemigen nőtt a foglalkoztatás a vidéki térségekben.
A vidék egyik legnagyobb problémája a helyi gazdaság leépülése, a helyi termékek előállításának visszaszorulása, esetenként megszűnése volt. Ma az az abszurd helyzet állt elő, hogy a vidéki lakosság jelentős része alkalmi munkából vagy segélyből él, és csekélyke jövedelméből a külföldi tulajdonban lévő áruházláncokban szerzi be az „élelmiszernek látszó tárgyakat”, s a városi lakosok is hiába keresik a boltokban az ízletes hazai termékeket.
Ez azonban nem lett volna elkerülhetetlen. A nálunk rosszabb mezőgazdasági adottságú Ausztriában az értelmes adózási és támogatási rendszer következtében sikerült megőrizni a vidék mezőgazdasági jellegét, megtartották a helyi piacokat és a minőségi helyi termékeket előállító kis családi gazdaságokat, feldolgozóüzemeket. Ez a vidéki lakosság számára munkahelyeket és jelentős jövedelmeket jelent.
Nemrég hazai turisztikai vállalkozókkal Ausztriában jártam, és az ottani turizmus sikerének titkait igyekeztünk megfejteni. Legnagyobb meglepetésünkre az osztrák szakemberek elsősorban a helyi termékeket előállító kis üzemekbe és helyi termékeket árusító kis szövetkezeti boltokba kalauzoltak el minket, és csak másod-harmadsorban mutattak be panziókat és szállodákat. Ausztriában a turizmus ugyanis nagyrészt a minőségi helyi termékekre épül, ezeket a termékeket szolgálják fel a helyi panziókban, ezeket lehet megvásárolni a helyi üzletekben, és a turistáknak ajánlott tematikus utak is e termékek köré épülnek fel.
Látni kell azonban, hogy az osztrák adózási, élelmiszer-biztonsági, boltnyitási stb. szabályozás sokkal inkább segíti a helyi termelőket, mint a magyar szabályozás. Míg idehaza az elmúlt években az Európa Unió legszigorúbb előírásait kényszerítettük a helyi termékeket előállító és forgalmazó kistermelőkre és kiskereskedőkre, addig Ausztriában ésszel és megfontoltan, a helyi termelők és kereskedők érdekeit szem előtt tartva vették át az EU-szabályokat és ajánlásokat.
Nyugat-Európa legtöbb országában a helyi, minőségi termékek virágkorát látjuk. A helyi termékek jobb ízét, magasabb beltartalmi értékét vagy egyszerűen csak különlegességét a fogyasztók tőlünk nyugatabbra elismerik a magasabb árakban is, a kormányok pedig alacsonyabb nyereség- és forgalmi adókkal, egyszerűsített engedélyeztetési és adminisztrációs szabályok előírásával, sok esetben vissza nem térítendő támogatások nyújtásával ösztönzik.
Hazánkban a turizmuson és vendéglátások belül éppúgy meglenne a helyi termékek helye, mint Ausztriában, csak éppen ezek a termékek lassan eltűnnek a magyar vidékről. Hogy ez a folyamat megálljon, mindenképpen szükséges az adózási és szabályozási környezet megváltoztatása is.
Amikor egy vállalkozó barátomat megkérdeztem, mi kellene ahhoz, hogy ő is belevágjon a helyi termékek előállításába és értékesítésébe, csak annyit mondott, hogy a siker adott lenne, ha követnénk az osztrák példát, és kedvezőbb szabályozást alkalmaznánk a helyi termelőkre és termékekre. És ha még pályázati források is segítenék ezt a tevékenységet, akkor föléledne és új munkahelyeket teremtene a vidéki gazdaság.

A szerző közgazdász