Magyar tapló

Eredetileg tabló lenne, ha nem lenne annyira eltaplósodva. Mi a tabló? Bizonyos személyek együtt mutatkozása közös tevékenységük okán. Az én tablóm, illetve szereplőim célja: markoljunk minél mélyebbre a pénzes zacskóba. A szereplők pedig jobbára állami alkalmazottak: vezérigazgatók, elnökök, tanácsadók, felszámolók, gyártulajdonosok, polgármesterek, MÁV- és BKV-vezérek, csókosok, libaszakértők, ügyvezető igazgatók.
A képeken szereplő sors- és tettestársak feje pillanatig sem fáj, mint tudjuk, az élet hosszú, de a perek még hoszszabbak, az ügyvédek meg a legjobbak, nagy pénzekért bárkit kimosnak a pácból, hát még egy milliárdos vezérigazgatót, akinek a környezetvédelem a hobbija. Íme, új undokék, akiket az igazságszolgáltatás oly lassan kap el. Nehéz megmagyarázni a nyomorgó tömegnek, hogy tönkre- és földönfutóvá tevőit nem lehet agyonverni, sem pedig guillotine alá hurcolni. Az igazságos törvénykezés lassú, sokszor nem ad teret a természetes jogérzéknek. Tudják ezt a tapló szereplői is, mozognak, mocorognak az üvegkeretbe zárva, köztük, mint Harry Potter képein, fel-felvillan egy fekete cipő, amint ide-oda szaladgál a képek között…
Gyurcsány Ferenc szaladozik egyik képből a másikba, amíg el nem fogynak körüle az alakok, és akkor neki is vallania kell gyors meggazdagodásáról. És most főhősünkről, akinek neve Juhász Ferenc, de nem a honvédelmi miniszter, hanem a többször nevet változtató Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal volt főigazgatója, rokkantsági szakértő. A róla készült fénykép alapján Sonkádi gazda is lehetne a Tesz-Vesz városból, joviális, korpulens MSZP-s figura lovagkereszttel, amelyet ténykedéséért magától Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöktől kapta meg 2008-ban. Most nem az jön, amit a közvélemény gyanít. Juhász úrra nem vetül hivatalos megvesztegetési árnyék, holott orvosi berkekben elég sok történet járja e témakörben. Tablónkon azzal tünteti ki magát, hogy a nagyközönség előtt szinte ismeretlen intézet főigazgatói posztján hányszor sikerült a magyar államot megfejni, becsapni, új és új ürügyekkel pénzhez jutni. Ide kívánkozik egy fals választói nézet: maradjon az MSZP, mert az emberei már loptak eleget. Kiderült, lopni soha nem lehet eleget. Juhász Ferenc érdekes pályát futott be, különösen a nyugdíjazás előtti éveire érdemes figyelni. 2005 augusztusában felmondtak neki, ezért a nyugdíja eléréséig az intézet fizette, ami 3,27 millió forintba került. Végkielégítés ugyan nem járt neki, de felvett 12,5 millió forintot, majd 20 havi, más jogcímen megállapított összeget az OEP-től. Attól az OEP-től, ahol semmire nincs pénz. A ki nem vett szabadság megváltása nagy divat ezekben a körökben, hát Juhász úr is megváltotta magát 2,7 millió forinttal. Ez eddig kevéske híján 20 millió forintjában volt az örökös szűkösséggel küzdő költségvetésnek. 2007-től reaktiválták hősünket, ez alkalommal 900 ezer forint fizetésért. Két kinevezés között politikai (!) főtanácsadóként erősítette pénzügyi helyzetét. Az Orbán-kormány nem kért a szakértőből, aki 4,3 millió forinttal távozott a színről. Plusz egy olyan kézikönyvvel, aminek nagy része kendőzetlen plágiuma az amerikai Medical Association kézikönyvének.
Hogy Juhász úr hol fog legközelebb feltűnni? Csakis olyan helyen, ahonnan számolatlanul folyhattak magánkézbe az állami pénzek. A példa azért csiklandós, mert ha egy kevéssé ismert intézmény csak szakmai berkekben ismert vezetője ekkora pénzeket tudott magának leszakítani, akkor érthető az a vicsorgó ordas gyűlölködés, amit az Orbán-kormány eltűr, mert el merte zárni az állami pénzcsapokat.