Trikolór

n Pethő

A Szabadság hídon megyek át, mert azon nem lóg román zászló – mondta decens külsejét meghazudtoló keresetlen nyíltsággal egy öregúr valamikor a kilencvenes évek közepén. Azon morfondírozott félig hangosan, átszálljon-e a Szent Gellért téren a 49-es villamosra; aztán, látva a zászlóhelyzetet, úgy döntött, átszáll.
Budapest „román színei” ősi eredetűek. Amikor 1872-ben az elöljárók öszszeültek s megállapodtak: Pest, Buda és Óbuda egyesülésekor a városok eredeti színeit meg kell tartani „a múlt iránti kegyeletnél fogva”, természetes volt, hogy Pest kék-sárga és Buda vörös-arany lobogójából alkotják meg az egységes trikolórt. Az első tervek szerint egyébként – Friedrich Lajos és Altenburger Gusztáv rajzán is ez szerepel – a középső sárgában helyet kapott volna a magyar nemzeti szín is.
A kérdés persze nem ennyire egyszerű. Erdély címerének színei is megegyeztek az egyesített főváros címerének és zászlójának piros-sárga-kékjével. Az unió kimondása után öt évvel nyilvánvaló állásfoglalás volt ez a korabeli budapesti tanácsnokok részéről: a főváros kifejezi, hogy Magyarország és Erdély egy. A piros-sárga-kék használata nem volt új keletű Pesten. Jókai az Írói arcképekben mesél arról a kokárdáról, amelyet későbbi felesége, Laborfalvi Róza tűzött keblére: „Nekem volt egy ötszínű is, veres, zöld, fehér, kék és aranyszínű, az utóbbiak az erdélyi uniót jelképezvén.”
Valószínű, hogy a nemzeti ébredés tette általánossá a románok között a ma használt állami színeket, bár egyesek állítják, a piros-sárga-kék szerepelt – amíg feledésbe nem merült – egyes középkori román címereken is. (A vízszintest függőleges tagolással felcserélő lobogót egyébként többféleképpen értelmezték: annak idején a piros Moldvát, a kék Olténiát, míg a sárga Munténiát jelképezte, Kelet-Magyarország megszerzése után ezt Moldvára, Erdélyre és Havasalföldre módosították.)
Trianon után érthető módon az eredeti fővárosi zászló Erdély elvesztése miatt új, fájdalmas értelmet kapott idehaza. 1930-as megváltoztatását hosszú munka előzte meg. A komoly szakmai tekintélyekből – Hóman Bálint egyetemi tanár, Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója, Gárdonyi Albert főlevéltárnok – álló bizottság szigorúan, a heraldika szabályait figyelembe véve járt el. Előbb a címert változtatták meg: az alsó, háromtornyú várat, amelynek két kapuja Budát, illetve Óbudát jelképezi, zöld mezőbe helyezték. Így már nem volt akadálya, hogy a zászlót is – a magyar trikolórt alapul véve – piros-sárga-zöldre módosítsák.
A háború után a kérdéssel sokáig nem foglalkoztak, a koalíciós időkben csupán a koronát vették le a címerpajzsról. Az egyesítés századik évfordulójára alkották meg az ismert vörös csillagos változatot – immár az óbudai várkapu nélkül.
A feledésbe merült zászló 1989-es felelevenítése elsősorban azért váltott ki indulatokat, mert a polgárok már nem Budapest monarchiabeli színeire, hanem – erősebben élt még Trianon és a Ceausescu-rezsim emléke – a román lobogóra asszociáltak. Ettől persze még maradhatna a piros-sárga-kék, hiszen nincs ok a főváros Erdélyre is emlékező ősi színeit csak ezért megváltoztatni. Komolyabb problémát jelent a lobogók keverése. Emlékezetes, milyen nevetséges helyzetet idézett elő, amikor 2006-ban egy román küldöttséget Budapest-zászlókkal üdvözöltek a fővárosban, igaz, utólag kimagyarázták a dolgot.
Bukarest zászlaja nem piros-fehér-zöld – mondta nemrég Tarlós István főpolgármester. Hanem függőlegesen tagolt piros-sárga-kék – tehetjük hozzá, igaz, Budapesten ezt a színkombinációt régebb óta használják.