A fekete klottgatyától a mai Videotonig

1897. május 9-én, tehát napra pontosan 114 éve játszották az első hivatalos labdarúgó-mérkőzést Magyarországon. A BTC két csapata küzdött meg egymással kevesebb mint száz néző előtt, zuhogó esőben a Millenárison. A sportág ennek ellenére megragadt a „magyar ugaron”, 1901-ben elindult az első bajnokság, idén pedig a Videoton révén minden valószínűség szerint a tizennegyedik hazai aranyérmest ünnepelhetik hívei.

Sok vagy kevés?
Ha a magyar mellett az európai elitbajnokságok történetét is megvizsgáljuk, Angliában 1889 óta 23 csapat nyert bajnoki címet, Németországban azért 29, mert a Bundesliga 1963-as indulása előtt regionális pontvadászatok is működtek, valamint az NDK-beli aranyérmesek is beleszámítanak. Olaszországban 16 gárda ért 1898 óta csúcsra, Spanyolországban viszont az 1930-as kezdet óta csak 9, az élen a Real Madrid áll 31 sikerrel. Ha tágítjuk a kört, a Magyarországhoz mérhető Görögországban csupán 6, Portugáliában 8 gárda léphetett eddig a bajnoki dobogó tetejére, Skóciában 1890-től kezdve 11, de az örökranglista élén álló Rangers 53, a második Celtic 42, a harmadik Hearts viszont már csak 4 diadalnál tart. Az esetleges törvényszerűségekről Szegedi Péter szociológus-sporttörténészt kérdeztük: „A sokszor citált mondás szerint az ördög a részletekben rejlik, s ezek alapján nem lehet egyértelmű sémát ráhúzni a bajnokságokra. A futball húzóereje mindenhol egyértelmű, s ahogy a klubok különböző társadalmi dimenziók mentén konfliktusba kerültek egymással, úgy alakult ki két, három vagy több csapat dominanciája. Anglia külön és a többinél jóval régebbre nyúló történet, bár itt is akadnak kiemelkedő gárdák, viszont nem a fővárosban. Németország szintén más minta, sokáig nem volt országos szintű bajnokság, s érdekes mondjuk Lengyelország, ahol a történelmi széttagoltság miatt sok a bajnok (17 – a szerk.), s senkinek sincs komoly dominanciája. Nálunk a 14 nem kevés, de ha jobban megnézzük, az első igazi vidéki bajnok a nyolcvanas évek Rába gyár által támogatott ETO-ja volt. A NAC esetében a hagyományos pesti nagycsapatok a világháború miatt végletesen legyengültek, az 1963-as győri siker pedig fél idényben született, s csak a gólaránnyal dőlt el. A jelenlegi tendencia a fővárosi gárdák teljes visszaesése, szerintem a Kecskemét, a Paks, a Kaposvár főképp ennek köszönheti részsikereit, a Videoton és a Debrecen viszont akkor is a csúcs közelében lenne, ha akadna budapesti riválisa. Ha azt nézzük, hogy a három évvel ezelőtti bajnok MTK most kieső helyen áll, nehéz hosszabb távú tendenciákat megfogalmazni.”

Footballt nem lehet Magyarországon játszani; mert nálunk fölpofozzák az ellenfélt, ha nem tudnak goalt csinálni – idézte a Sport-Világ című lap az 1897. május 9-i, első hazai labdarúgó-mérkőzésről szóló helyszíni tudósításában „sportunk egyik ú. n. jelesét”. Úgynevezett és kinyilatkoztatásra mindig kész jelesekből az azóta eltelt, napra pontosan száztizennégy év alatt sosem volt hiány a pályák környékén; a magyar virtus agresszivitásának visszatartó erejére támaszkodó jóslat viszont nem teljesedett be, a sportág hamar népszerűvé vált hazánkban (is).
Pedig a premiert nem fogadták kegyeibe az égiek, ahogy a már idézett Sport-Világ írta: „Az első magyar football-matchet a Budapesti Torna Club két csapatja mult vasárnap tartotta meg. 5 órára volt kitűzve a kezdet. A csapatok teljes számban állottak ki s ép kezdetkor csaknem két órahosszat tartó záporeső kezdődött. (…) A kék-fehérek csapatja 4 goalt ért el az első 45 percz alatt; a szünet után folytatott játékban, daczára annak, hogy kapuvéd nélkül játszottak, még egy goalt értek el a vörös-fehér ellencsapattal szemben. (…) Ez eredményt a millenáris pálya pocsolyáiban előfordult számos mulatságos összeütközés után is nagy megelégedéssel fogadták a nézők, kiknek soraiban a rossz idő daczára számos előkelőség s a szép hölgyek egész koszorúja jelent meg.” Ezt a műfajilag tökéletes tudósítást bármelyik mai nyomtatott sportlap vagy internetes oldal megirigyelhetné, ráadásul az újságíró még az „ú. n. jeles” pesszimista felvetésére, hogy miért nem fog a labdarúgás elterjedni mifelénk, jövőbe látóan reagált: „Az ellenkező bebizonyítására immár 7 csapat alakult a fővárosban, melyekhez már több vidéki kezdeményező csatlakozik.”
A premieren Stobbe Ferenc, a sportág egyik hazai elterjesztője, későbbi játékvezető és szövetségi kapitány saját zsebből állta a fekete klottgatya mellé dukáló piros-fehér és kék-fehér mezeket. Ő maga jobbszélsőként szerepelt a győztesnél, ahol többek között az akkor már bő egy éve kétszeres olimpiai bajnok úszó, Hajós Alfréd is lehetőséget kapott. A rossz idő miatti kevés néző viszont csekéllyé tette a bevételt, a sajtóbeli propaganda is kidobott pénzt jelentett. Ám a szervezők nem estek kétségbe, októberre összehoztak a BTC-nek egy nemzetközi derbit az osztrák Viennával. A bécsiek kilenc angol kertésszel erősítettek a sportág őshazájából – akik akkoriban a schönbrunni kastély parkját ápolták –, nem csoda, ha 2-0-ra nyertek. Ám a magyar helytállás meghozta gyümölcsét, ennek hatására 1898 és ’99 folyamán gombamód szaporodtak a klubok. 1901 februárjában már le is játszották az első bajnoki mérkőzést a BTC és a BSC között. A sportágat Magyarországon megteremtő előbbi gárdáé lett az arany (a további győztesek felsorolását lásd keretes írásunkban.), címét 1902-ben megvédte, majd 1903-tól egészen 1929-ig következett az FTC és az MTK közös uralkodása: a zöld-fehérek tíz, a kék-fehérek – a hadibajnokságokkal együtt – tizennégy aranyig jutottak ebben az időszakban, másnak egyet sem hagytak. Aztán 1930-ban beköszönt a Fogl fivérek fémjelezte Újpest, trióvá növelve az élenjáró duót.
A második világháború a magyar focibajnokság történetében is éreztette hatását, a fő hadianyaggyártónak számító Weiss Manfréd Művek támogatta Csepel 1942-ben és ’43-ban a csúcsra ért. 1944-ben pedig a visszacsatolt részekről, egészen pontosan Nagyváradról megérkezett az első vidéki bajnok, a legendás NAC. A békeidők kezdetén visszaállt a régi rend (Újpest, majd Csepel és Fradi), hogy aztán a politika névváltoztatásokkal, erőszakos átigazolásokkal rátenyereljen a labdarúgásra. Ennek hatására 1950-ben debütált a Puskás-féle Honvéd, az MTK Bástyaként és Vörös Lobogóként is a csúcsra ért, a forradalmat követő 1957-es idény pedig a Vasas premierjét hozta a dobogó tetején. 1963-tól átállt a bajnokság naptári évre, ezért az első ilyen pontvadászat csak féléves, őszi volt, s második vidékiként a Győri ETO nyerte. Utána a fővárosiak visszavették a stafétát, a Rába még villant kettőt a nyolcvanas évek elején Verebes mágussal, majd új szereplőként 1994-ben a Csank János edzette Vác állt a dobogó tetejére. Itt 2000-ben a Dunaferr, 2002-ben a Zalaegerszeg, 2005-ben pedig a DVSC debütált, a debreceniek aztán meg sem álltak hat év alatt öt aranyéremig.
Idén valószínűleg meglesz a 14. magyar, ezen belül a 7. vidéki magyar futballbajnok, a Videoton. A klubot 1941-ben hozták létre Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven, 1950-ben Vadásztölténygyári Vasas néven újjáalakult. 1958-ban érte el az NB II-t, 1968-ban pedig, már az előző évben elkészült Sóstói-stadionból az NB I-et. Ekkor lett a helyi gyár nevét felvéve Videoton a csapat neve. Az 1976-os ezüstérmet már Kovács Ferenc irányításával nyerte meg a fehérvári gárda, majd az 1984-es bronzot is, utána következett a közismert UEFA-kupabeli menetelés, egészen a fináléig, s az újabb hazai harmadik hely. Utána középcsapatnak számított a folyamatos névváltozásokon átesett Vidi, 1999-ben viszont alázuhant az NB II-be, igaz, azonnal visszajutott. 2006-ban a Magyar Kupa-győzelem jelentett jó hírt, 2008-ban pedig Garancsi István tulajdonos érkezése, aki konszolidálta a profi licencszerzést már veszélyeztető gazdasági helyzetet. Ezzel párhuzamosan a szakma is jó kezekbe került, Mezey Györgyébe, mindezeknek tavaly ezüst-, idén pedig az első fehérvári aranyérem lehet az eredménye. Száztizennégy évvel azután, hogy az első hivatalos focimeccset lejátszották a Millenárison Hajós Alfrédék.

Tizennegyedik lehet a Videoton. Száztíz éve, 1901-ben írták ki labdarúgásban az első nemzeti bajnokságot (NB I). Öszszesen 109 pontvadászat ment le azóta, akadtak közöttük hadibajnokságok és csonka idények, valamint névváltoztatások oda-vissza. Az örökrangsort a Ferencváros vezeti 28 diadallal. Idén a Videoton története során először érhet révbe, s lehet a sportág tizennegyedik klubja, amely aranyérmet nyer a hazai első osztályban. Táblázatunk időrendi sorrendben mutatja a bajnokokat, zárójelben első győzelmük évszámát, illetve azt, hogy hány elsőségnél járnak.
1. BTC (1901, 2)
2. Ferencváros (1903, 28)
3. MTK (1904, 23)
4. Újpest (1930, 20)
5. Csepel (1942, 4)
6. Nagyvárad (1944, 1)
7. Honvéd (1950, 13)
8. Vasas (1957, 6)
9. Győr (1963, 3)
10. Vác (1994, 1)
11. Dunaferr (2000, 1)
12. ZTE (2002, 1)
13. Debrecen (2005, 5)
14. Videoton (még nem bajnok) (2011, 1)