A hergelés anatómiája

„Ne csak arra figyelj, hogy igaz-e, amit mondasz, hanem arra is,<br /> hogy az, akinek mondod, elviseli-e az igazságot.”<br /> Seneca

Az önszemléletre meg sem tanított, szisztematikusan hergelt és nem túl tájékozott cigányság nagy része alapjaiban nincs tisztában azzal, hogy pokoli játszmák epizodistájának használja őt a baloldal és a liberálisok

A baloldalnak is van romastratégiája: önts olajat a tűzre, szíts viszályt, uszíts a kormány ellen! Nem a legcélravezetőbb elképzelés, de alá lehet ásni vele a polgári kormány kidolgozott, elveken nyugvó, békésebb légkört, egy civilizációs, kulturális és egzisztenciális szinten erősen lemaradt nemzetiség fölemelkedését célzó valódi romastratégiáját. Sajnos a viszálykeltéssel, a ravaszul megszervezett akciókkal nemcsak hogy a cigányságot lehet nagyszerűen fölhergelni, hanem a magyar rasszizmus végzetes elterjedésének vizionálásával s a balliberális szív emiatt omló vércseppjeinek fölfestésével külföldi ismertségre, a nyugati sajtóban sűrű visszhangra, a nagypolitikában komoly előnyökre lehet szert tenni.
Senkinek nem tűnt föl, hogy az a Gyurcsány Ferenc, akinek volt cégtársai rejlenek a katasztrófát okozó ajkai gyár érdekeltségei mögött, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy vagyonából a vörösiszap-áradat miatt szerencsétlenül járt devecserieknek és kolontáriaknak segítséget nyújtson. Jótékonykodhatott volna a belvíz miatt károsultakkal is, vagy segíthetett volna egy eladósodott, kilakoltatásra váró családot. Nem, Gyurcsány azoknak a gyöngyöspatai cigányoknak adott egymilliót (közéjük szórta, mint Cortez az indiánoknak az üveggyöngyöket), akiknek alapvetően nem voltak összeütközéseik a nem roma lakossággal, mint ahogy azt polgármesterük elmondta. Most arra nem térek ki, hogy jövedelméhez viszonyítva Gyurcsánynak egymillió forint annyi, mint egy egyetemi tanárnak tízezer forint.
Először megjelent ott egy szélsőjobboldali társaság, majd tökéletes dramaturgiával kisvártatva föllépett a politikai színpadra egy utaztatásban érdekelt amerikai üzletember.
Gondosan tervezett provokatív játszma. Még nem tudni pontosan, kik keverték és kik osztották a cinkelt lapokat. Egyesek most játsszák az ártatlan bárányt: a legnagyobb fekáliakeverők csak a jó levegő miatt mentek Gyöngyöspatára. Nem fogják beismerni, hogy ezúttal nekik éppen olyan falu kellett, ahol viszonylag béke volt. Gondolom, a Gyöngyöspata ózondús levegőjéért rajongó Richard Field van annyira otthon a saját nyelvében, hogy tudja, mi a különbség „excursion” (kirándulás) meg „evacuation” (kitelepítés) között. Milyen jól jött volna a harmincas években ez a találékonyság! Otthonra, a szovjet sajtóban lehetett volna használni az evakuáció szót, hiszen mindenki tudta, hova viszik a krími tatárokat, a volgai németeket. Az Egyesült Államoknak viszont be lehetett volna mesélni, hogy csak kirándulni viszik őket. Hisz alig van különbség kirándulás és kitelepítés között, nem igaz? Különösen, ha a dolgot elég távolról, mondjuk a Holdról nézzük.
A cigányságnak azok ártanak a legtöbbet, akik közvetlen politikai érdekeiktől vezérelve mindent megtesznek érte, hogy a kormány romastratégiáját aláássák. Képesek hírhedtté tenni még azokat a falvakat is, ahol viszonylag békésen élt egymás mellett roma és nem roma.
Pedig milyen szép nevük van a magyar falvaknak! Gyöngyöspata… Jó lenne ízlelgetve kimondani ezt a szót, de most már nem lehet. Ízlelgethetjük, ahogy akarjuk, leginkább undort érzünk. Gyöngyöspata nevéhez ma már más tapad. Azt jelenti: hergelj pénzzel. Szép hangzású falunév-e vagy sem, kit érdekel. Gyöngyöspata ugyanolyan jelképes, sokatmondó névvé vált, mint Olaszliszka. Ezek a lejáratott falvak, ha terveznék is, hosszú időre nem fognak tudni belépni a falusi turizmus hálózatába, mert minden embernek a gyilkosság meg a pofozkodás jut róluk az eszébe. A telekárak esését most nem is említem.
Szikszó is szép neve volt ez idáig egy vidéki magyar városnak. Mostanában ezt a hangsort sem ízlelgetjük, túl keserű. 83 éves férfit és 79 éves feleségét ölték meg itt, gyalázatos módon kivégezték őket.
Az utóbbi négy hónapban hergelhető honfitársaink hét idős embert öltek meg a borsodi falvakban. Érdekes, ez a tény a baloldali politikusok ingerküszöbét nemigen lépte át. Erről a hét halottról a Washington Post sem cikkezett. Nem ágált a tarthatatlan helyzet ellen egyetlen baloldali képviselő sem. Talán nincsenek szüleik. Vagy lelkük. Vagy nem vidéken élnek. De empátiájuk lehetne. A gyilkosság az gyilkosság. Akár ötvenéves roma az áldozat, akár nyolcvanéves nem roma.
Nálunk a nem roma idősek meggyilkolása nyugodtan mehet kishírbe. Ilyen országban élünk. A jobboldali lapok még foglalkoznak velük néhány írásban, a baloldaliak vagy lerázzák a témát, vagy nyögvenyelősen tálalják. A Népszabadságban vagy a Népszavában nem lesz vezércikktéma ezeknek az életüket végigdolgozott fehér hajú embereknek a félelme. Politikailag ugyanis a baloldalon nem rentábilis elképzelni, milyen lehet egy vegyes lakosú faluban egy nyolcvanéves asszonynak minden éjjel rettegve feküdni az ágyába. Téma az, hogyan alszanak el az idősek ma, 2011-ben Hejőszalontán vagy Kovácsvágáson? Kit érdekel, éjjel hányszor riadnak föl, rezzennek öszsze minden kis zajra, mint erősödik föl beteg szívük dobogása, s képzelik el a süket éjszakai csöndben, hogy ők lesznek a következők, akik borzalmas fejsérüléseikbe belehalnak? Minek erről írni? Nem az ilyen cikksorozatokra osztanak Pulitzer-emlékdíjat. A külföldre járó, Magyarországot szakmányban mószeroló liberálisokat a saját félelmük érdekli. Arról szívesen nyilatkoznak a nyugati lapoknak. Igaz, rendőrségre bekapcsolt riasztóval fölszerelt, magas kerítéssel körbevett, pazar házakban élnek, de a Rózsadombon és a Sas-hegyen is nagyon jókat lehet rettegni. Sőt. Ott lehet csak igazán. Az idős, vidéken, elszigeteltségben élő nők és férfiak erőszakos halála az Amnesty Internationalt sem érdekli. Gyurcsány Ferenc sem róluk írja gennyfakasztó blogját.
Hergelj okosan, ez az új társasjáték neve. Gyurcsány is beszállt, egymilliót tett a vörösre. Még nem tudja, nyert-e, fölhizlalhatja-e a romaüggyel politikai tőkéjét. Mindenesetre elmegy a romagyilkosságok tárgyalására, fixírozza a vádlottakat. A sajtónak csöpög a részvéttől, de hogy miért ült be a tárgyalásra, azt csak a Szilvásy fivér által működtetett volt kormányzati jósda tudta volna megmondani. Nekünk jósda híján egy feltételezésünk lehet. Gyurcsány a jelenlétével üzente: itt vagyok, fiúk, vigyázzatok, mit beszéltek.
Van valami ördögi abban, ahogy a baloldal ész nélkül hergeli a romákat a kormány ellen, az ellen a kormány ellen, amelyik a rendszerváltozás óta először veszi véresen komolyan a romaügyet. Programot dolgoz ki, a tanulást és a munkát állítja előtérbe. Az önszemléletre meg sem tanított, szisztematikusan hergelt és nem túl tájékozott cigányság nagy része alapjaiban nincs tisztában azzal, hogy pokoli játszmák epizodistájának használja őt a baloldal és a liberálisok. Magyarország felemelkedése csak a cigányság beépülésével képzelhető el, de ehhez el kell fogadtatni velük a többségi társadalom normáit. A liberálisok és a baloldal ezt vajon miért akadályozza? Hiszen ezáltal ők a fő kerékkötői a cigányság felemelkedésének! Se hálót, se halat, csak lovat adnak alájuk? Álnok ölelésre tárják karjukat, ha normaszegő romát látnak, akinek ettől az élete nem lesz jobb, iskolakerüléshez szokott gyerekei sem lesznek okosabbak, és nem is álmodhatnak fölemelkedésről.
Ez lenne az elképzelésük? Olajat öntenek a tűzre, hadd lángoljon Magyarország, hátha így visszaszerzik valamikor a hatalmat? Nekik ezért semmi nem drága. Legkevésbé a roma gyerekek jövője.