Ha manapság az ember bármiről tájékozódni kíván, először a világháló segítségével kezd el halászni. Adódik, hogy a röplabdaszövetséget az Mrsz.hu-n keressük, ám ezen a honlapon a Magyar Reklámszövetség kínálja magát – nyilván azért, mert ott hamarabb ébredtek. De ne legyünk előítéletesek, a kézilabda- és a jégkorongszövetség sem érhető el Mksz.hu, illetve Mjsz.hu-ként. Az ismert keresőprogram persze gyorsan rávezet a Hunvolley.hu-ra, amely „pofára” alig tér el rokonaitól. Sokkal ijesztőbb, hogy ha a két felnőtt válogatott programjai felől szeretnénk tájékozódni, akkor az utolsó bejegyzés egyaránt 2009-ből való.
Amire csak részben hanyagság a magyarázat, hiszen tavaly mindkét csapatunk Európa-bajnoki selejtezőn is részt vett, ám évek óta csupán az adott selejtezőt felölelő egy-két hétre áll össze a két felnőtt válogatott. Igény persze lenne hosszabb közös felkészülésre, edzőtáborra, csak éppen fedezet nincs rá. Jellemző módon tavaly például pénzszűke miatt az utolsó pillanatban lemondták a fél évszázados múltra visszatekintő szombathelyi Savaria-kupa megrendezését is, amelyen éveken át a világ legerősebb csapatai (köztük a kubai hölgyek) vendégeskedtek. Az is emlékezetes, szintén egy esztendeje úgy írták ki a női válogatott kapitányi posztjára a pályázatot, hogy a jelentkezőknek arról is be kellett számolniuk, miként kívánják előteremteni a működés költségeit. Pedig nem is olyan rég, 1980-ban a moszkvai olimpián még negyedik volt a női válogatott. A férfi is jó alapokról indult a tokiói hatodik helyezéssel, s még az 1977-es Eb-n is elcsípte a negyedik helyet. A nyolcvanas évektől megállíthatatlan a lecsúszás, miközben a magyar röplabda szinte megmagyarázhatatlanul azóta is olyan világsztárokat termel ki, mint Kántos Sándor, Mészáros Dömötör, Koch Róbert, Veres Péter.
Klubszinten sem jobb a helyzet. A férficsapatok közül évek óta csak a Kaposvár lép ki a nemzetközi porondra, a nőknél immár senki sem vállalja az ezzel járó terheket. Sőt, az utolsó női profi csapat, a BSE a napokban került csőd közeli helyzetbe – bajnoki aranyérmesként… Az igazolt játékosok száma az ötödére esett vissza; ma 6200 röplabdázót tartanak számon, persze kérdéses, az adatok mit rejtenek. Ez a létszám ugyanis durván 500 csapatot feltételez, amelyeknek viszont nehéz lenne a nyomukra bukkanni. Beszédesebb, hogy a két évtizede még négy csoportot, negyven csapatot felvonultató férfi NB II ma hét alakulattal vegetál. Nálunk valamiért a strandröplabda sem vált tömegek játékává, pedig vízpartból, strandból nincs hiány.
De nem az a célunk, hogy temessük a röplabdát. Arra kerestük a választ, miképpen lehetne feltámasztani. Ez annál inkább időszerű, mert a tavaly nyáron felállt új vezetőség megtette az első lépéseket. Mindkét bajnoki döntő mérkőzéseit közvetítette a tévé, s a női válogatott benevezett a tizenkét európai csapatot felvonultató Euroligába. Földvári Péter, a szövetség főtitkára is tudja, hogy ez csak a kezdet.
– Nem szeretnék visszafelé mutogatni, de azt gondolom, a röplabda azért maradt le nem csupán a nemzetközi versenyben, hanem idehaza is a többi csapatsportág mögött, mert a kor kihívásának megfelelően nem sikerült megteremteni az üzleti alapú finanszírozást. A sportág ördögi körbe került. Esett a színvonal, elmaradtak a nézők, majd velük a szponzorok, egyre nehezebb helyzetből kellett volna kitörni. Nem ígérhetem, hogy ez nekünk varázsütésre sikerül, de az Euroliga-szereplés mindenképpen előrelépés. Komoly feltételeknek kellett megfelelni, ezek közül elegendő, ha a tévéközvetítést emelem ki. A többi sportág példája is azt mutatja, először a válogatott hírnevét kell helyreállítani a sportág kedvező megítélése szempontjából – mondta Földvári Péter. Hozzátéve, szeretnék elérni, hogy a röplabda ne legyen az állami sportirányítás mostohagyermeke, s társaihoz hasonlóan részesedhessen az adóleírás jótékony hatásából.
– Először is, láthatóvá kell tenni a sportágat – ezt már Jókay Zoltán, a női szövetségi kapitány hangoztatja. Miként baráti beszélgetésben elárulta, akár oly módon, hogy a hölgyek minél feszesebb és rövidebb alsóban játsszanak. S miért is tagadnánk, a sportág imázsához az is hozzátartozik, hogy a röpis lányok közismerten csinosak. – Az Euroliga valóban kiváló lehetőség, két hónapig együtt lesz a keret, s közben lejátszunk tizenkét tétmecscset. Ám igazi sikerről akkor beszélhetnénk, ha a szakmai és a marketingelőnyök együtt járnának – szögezte le Jókay Zoltán.
Kántor Sándor fajsúlyos személyisége a sportágnak, ám az ő befolyása csak arra elegendő, hogy Kaposvárott még úgy, ahogy él a sportág, az országos problémákat ő sem tudja megoldani. Pedig szerinte a jelenlegi játékosállományból is magasabb szintre lehetne jutni.
– Több mint tíz válogatott szintű magyar játékos szerepel szerte Európában. Nem csupa tehetős országra és ligára kell gondolni. Geiger András, Nagy Péter és Németh Szabolcs például az erdélyi Zilahot vezette idén román bajnoki címre. Nem megfizethetetlen az a különbség, amennyiért idehaza játszanának. Ha a légiósaink zömét haza tudnánk csábítani, s melléjük csapatonként egy-két légióst igazolni, akkor máris együtt lenne az a hat együttes, amelyek részvételével olyan színvonalas bajnokságot lehetne rendezni, amire a szponzorok is felfigyelnének – így hangzik az ő receptje.
Profi pályafutása végeztével, öt évvel ezelőtt Kántor nagy tettvággyal látott munkához. Szélmalomharcot azonban nem akar vívni. Nem fenyegetésként, de megemlítette, Németországból és Olaszországból több ajánlata is van. Paradox helyzet, hogy miközben a távozást fontolgatja, a hazatérést szorgalmazza.
Általában véve is gondokra utal, ha az egyéni megoldás nem esik egybe a közösség érdekével.
origo.hu
Magyar Péter mutyis szerződései: az MFB a KEHI vizsgálat után kirúgta a baloldali politikust
