Az oroszlán és a bajsza

Kovács Péter a huszadik század legjobb magyar kézilabdázója. Papírja van róla, annak választották. Mint ahogyan negyvenévesen férfi szövetségi kapitánynak is megválasztották volna, ha 1995 áprilisában lezárja a játékos-pályafutását. Ki tudja, talán hosszú esztendőkön át vezethette volna a nemzeti csapatot, így azonban ez egyetlen percig sem adatott meg neki, mert az izlandi vb előtt a szívére, a sportolói szívére hallgatott. Ezt a „rossz” szokását szerencsére máig megőrizte.