Nincs az irodalomnak még egy olyan területe, amelyik ennyire „menne” mostanában. A gyermekkönyveknek – ellentétben például a verssel vagy a komolyabb prózával – most is akad jelentősnek nevezhető piaca. Arra számít az ember, hogy egy gyermekkönyves rendezvényt többen fognak meglátogatni, mint bármilyen egyéb könyves eseményt. Ráadásul a gyermekkönyvfesztivált tavaly még a Művészetek Palotájában rendezték, ahol sokkal nagyobb teret is megtöltöttek az érdeklődők, mint a Millenáris Fogadója. Tavaly is volt néhány szervezési baki, programzavarodás, de sokan eljöttek, ha másért nem, vásárolni vagy játszani, és még a szakmai, kiadói beszélgetéseken is bent ültek jó páran.
Most ebben a kis teremben is szinte elvész az a néhány látogató, aki mégis eljött. Pedig szombat van, és ahogy Sándor Csilla fogalmaz, ilyenkor még az is a Millenárison találja magát előbb-utóbb, aki csukott szemmel indul el otthonról. Nekem sem fér a fejembe, hogy egy ilyen frekventált helyen hogy sikerülhet ennyire vérszegényen a fesztivál, amelyet magam is ezer helyen láttam hirdetve az interneten. Sándor Csillát kérdezem, aki elmeséli: idén nehezebb helyzetben voltak, mert az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem kapják meg a Maszre (Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) megszokott, éves támogatását, így csak az NKA támogatta a fesztivált (közelebbről: a meseillusztrátorok nagyszabású kiállításának megrendezését), de kísérőprogramokra így már nem nagyon maradt forrás.
– A kísérőprogram egyébként is nehéz kérdés: tavaly Kolompos-koncert volt, nagyon jól sikerült, és arra el is jöttek ötszázan. De nem vagyok biztos benne, hogy erről kell szólnia egy gyermekkönyvfesztiválnak. Inkább a szakmai, könyves programokról, még akkor is, ha ez kevésbé látványos – véli Sándor Csilla. Egy biztos, hogy a szakma azért kiállt a hétéves fesztivál mellett, számos híres illusztrátorral összefutottam, ők a mesékből jól ismert rajzaikkal töltötték meg az asztalokat, és egy beszélgetés erejéig a fesztivál vendége volt Richly Zsolt, a hivatalos védnök is. Új mesekönyvével, A kék pöttyös elefánttal érkezett, Sándor Csilla pedig a rajzfilm mai helyzetéről kérdezgette a legendás grafikust. Richly Zsolt azt mondja, a legszembetűnőbb változás a hatvanas-nyolcvanas évekhez képest, hogy „széthúzódott a mezőny”, már a gyermekközönség is differenciált, mást néznek a fiúk és a lányok, megjelentek a tematikus tévécsatornák. Nehezebb így, de nem lehetetlen. Richly szerint a magyar rajzfilm továbbélésének az a feltétele, hogy „a tévé a zsebébe nyúljon”. Nyilván a köztévére gondolt, de nem biztos, hogy akár egy kereskedelmi csatorna rosszul járna a Kockásfülű tizenhárom új epizódjával, amelyek régen az asztalfiókban várakoznak. Nyilván ez is pénzkérdés, ahogy a három kész forgatókönyvének a legyártása is, de Richly Zsolt nem panaszkodik, legutóbb például Kormos István-meséket vihetett rajzfilmre, és mesekönyvsorozatot is tervez, mert rajzfilmes létére is szívesen kalandozik a könyves világban. Az illusztrátorok közös kiállításáról bölcsen nem nyilatkozik, sok tanítványa is van a mezőnyben, akaratlanul is őket emelné ki. – Ami feltűnő, így, együtt látva a kortárs meserajzoló nemzedéket, hogy lényegesen kevesebb a férfi alkotó. Talán ezért ilyen meleg színűek a mesekönyvek – teszi hozzá. A színpadon két meseíró, Nyulász Péter és Lackfi János követi a grafikust. Ők is új könyvekkel, vagy ezek ígéretével érkeztek, ezúttal nem a legapróbbak, hanem a kiskamaszok számára. Nyulász Péter nyolc-tíz éveseknek ajánlja a most megjelent, Helka című meseregényét, amellyel egy Fáy András által lejegyzett legendát folytatott felfedezésre váró balatoni helyszínekkel. Lackfi János pedig elárulja, hogy hamarosan kiskamaszoknak szóló verseskötettel jelentkezik, a címe: „Kapjátok el Tüdő Gyuszit!”
origo.hu
Diplomáciai nagyüzem Budapesten: mindenki ránk figyel
