Derűs ég és borús házigazda fogadta szombaton a Fradit, hiszen Alicantéban plusz huszonöt fokot és mínusz öt gólt – egy hete, Dabason 34-29-re nyertek a mieink – „mértek”. A csapat különgépével is érkeztek szurkolók – a charterjáratnak bizonyára egészen véletlenül az FTC vezetőedzőjének unokatestvére volt a kapitánya, így a pilótafülkéből is zöld-fehér zászló lobogott, az idegenvezetés pedig úgy szólt, hogy balra a Tihanyi-félsziget, jobbra a pápai reptér, ahol Elek Gábor katonáskodott –, de a fapados járatok Marosvásárhelyről és Pozsonyból is egyre hozták a drukkereket. Az egyesített erők vasárnapra virradóra rajtaütésszerűen elfoglalták a tengerpartot, a Costa Blancát, a Fehér partot Zöld-fehér parttá alakították, így a helyiek egészen szokatlan dalokkal, rigmusokkal és virtussal ismerkedtek. Érzékelve a fentiek összességéből fakadó várakozást, Elek Gábor a szombati tréning utáni eligazítást e szavakkal zárta: „Történjen bármi, ezt a kupát meg kell nyernünk.”
Annál is inkább, mert vasárnap is minden a kezünkre játszott. Az égen fátyolfelhők úsztak, a hőmérséklet visszaesett és a csarnokban is elviselhető maradt, a kockázati tényezőként számon tartott szlovén bírók is tendencia nélkül fújtak. A hazaiak ismét Zácsikot követő emberfogással kezdtek, a vendégek pedig a Dabas óta a „hétgólos” eposzi jelzővel illetett Trufán nélkül;
5-7-nél akadt ugyan egy párperces flúgos futam, de sikerült megúszni, majd 6-8-ról – ekkor már Trufánnal – 10-8-ra fordítani. Félidőre összesítésben ötről hatra jutott a szilajul védekező FTC, hiszen
11-10-re vezetett, és ha a lányok nem szaggatják többször is rojtosra Pradel kapust, másfél meccs alatt végleg elkel a KEK-serleg.
Az idő előrehaladtával így is egyre kevesebb kétség maradt. A riválisok súlyosbodó bajukban kettős emberfogásra jöttek ki, de Tomori zsinórban három góllal lőtte szét ezt a taktikát. Kiderült, az Alicanténak nincs olyan fegyvere, amellyel ezt a háborút megnyerhetné; még a csatát sem. Vártuk ugyan az utolsó rohamot odaátról, de visszavonulás lett belőle. A második játékrész közepétől, ötgólos, összesítve tízgólos előnynél nem hivatalos formában megkezdődött a ferencvárosi női kézilabdázók harmadik európai kupadiadalának (1978: KEK; 2006: EHF-kupa), megünneplése, amihez a Mar együttese és közönsége igen rokonszenves vesztesként asszisztált.
A Fradiban, mivel az egész szezon indokolttá, a pillanatnyi helyzet pedig lehetővé tette, mindenki pályára lépett, a spanyolok pedig legalább 23-23-ra kozmetikázhatták a végeredményt. Bár ők ezt nem így élték meg, legjobbjuk, Isabel Ortuno például már a lefújás után kijelentette, picit szomorúak ugyan, de nagyon büszkék.
Hát még a magyar oldal! A fiatalabb játékosok kissé hitetlenkedve mustrálgatták a nyakukban lógó érmet, a közönség simogatta, csókolgatta a Szucsánszki Zita által körülhordozott serleget, Elek Gábor pedig ilyen hangulatban is igyekezett higgadt szakmai értékelést adni: „Az első félidőben két nagyon ideges csapat küzdött, a védekezésünk már ekkor is jól működött, de támadásban akadtak hibáink. Amikor szünet után az ellenfél érthetően kockáztatott a kettős emberfogással, mi pedig ezt jól használtuk ki, akkor dőlt el a meccs.”
Tomori Zsuzsanna zilált évet aranyozott be, erre is célzott, amikor bevallotta: „Ha valaki tavaly májusban azt mondja nekem, hogy most KEK-et nyerek, háromszor röhögöm körbe. Mégis megtörtént, és ez a csapat érdeme. A kettős emberfogásnál gyakorlatilag négyen maradtunk, tudtam, eljött az én időm, egyébként is úgy mentem neki a meccsnek, hogy végignyomom ezt a hatvan percet, ha kell, bele is halok, aztán meglátjuk, mire lesz elég.”
A legutóbbi KEK-siker alkalmával, 1978-ban Elek Gábor édesapja, Elek Gyula ült a kispadon, de remélhetőleg nem kerül családi hitbizományba a trófea, és a következő elsőségig nem kell megvárni, míg a mostani tréner fiáé lesz a FTC vezetőedzői posztja. Egyébként is korai még ilyen történelmi távlatokban gondolkodni, sőt, még a hét nap, hét éjszaka típusú ünnepléssel is várni kell, mert szerdán máris jöhet a magyar bajnoki bronzderbi második felvonása Vácon.
Azért mégsem lehet menthetetlen női kézilabdázásunk helyzete, ha a KEK-győztesnek otthon meg kell izzadnia a harmadik helyért.
origo.hu
Orbán Viktor a diplomáciai csúcsról: Mindenki úgy megy innen el, hogy egy nagy népnél járt
