Heves megye legnyugatibb települése, a hatszáz lakosú Nagykökényes Aszódtól 15, Hatvantól 13 kilométerre található. A Bér-patak völgyében fekvő község a Szolnok nemzetség birtokai közé tartozott a XI. században. A Szolnokok udvari befolyásának meggyengülése, elszegényedésük lehetett az oka, hogy az 1100-as évek közepén már a Kökényes-Radnót nemzetség kezén találjuk a környék falvait. A XII. században általuk alapított premontrei prépostság helyéül kiválasztott Kökényes község volt a főúri család birtokközpontja.
A Zagyva folyó vidékének premontrei rendházai közül a Szent Hubert tiszteletére szentelt garábi konventről tudhatjuk a legkorábbi adatokat Kozák Károly (1920–1989) rendtörténeti és régészeti munkáiból. Garábot a Kökényes-Radnót nembeli Mikud fehérvári prépost alapította 1171-ben. Ugyanebben az időben Simon bán építtette Hatvanban az antiochiai Szent Margit titulusú prépostságot; a harmadik Zagyva menti alapítást a premontreiek számára Jánoshidán 1186-ra keltezi a rendi hagyomány (lásd: Magyar Nemzet, 2005. június 25.). Mikud nevéhez fűződik a Garábhoz és Hatvanhoz egyaránt közel fekvő Kökényesen az újabb prépostság alapítása is. Ennek 1176 előtt kellett történnie, mert a prépost abban az évben messzire került földjétől: a győri egyházmegye püspöki tisztét nyerte el. (Csornán ekkor már készen állt az Osli nemzetség által – szintén a premontrei barátok részére – alapított konvent.)
Az újkorig Nógrád megyéhez tartozott – 1901-ben Nagy- előnévvel megkülönböztetett – Kökényes helység neve 1280-ban bukkan fel először írott forrásban „Kvkynis” alakban. Személynévként egy négy évvel korábban kelt levélben szerepel „terrae Ioannais Kukenus”, azaz Kökényes János földje. Az Alföld felől nyitott, védtelen vidéken végigsöpört az 1241–42. évi mongol hadjárat, a falvakat és a kőépületek éghető részeit felperzselték. Az újjáépítés feladata már a Kacsics nemzetségre hárult: az említett Simon bán 1213-ban részt vett a II. András király elleni összeesküvésben, utóbb (1228-ban) kegyvesztetté vált, dél-nógrádi birtokai a Kacsicsok tulajdonába kerültek át. Ez lett a sorsuk az 1315-ben férfiágon kihalt Kökényesek javainak, az újjáépített kökényesi prépostság kegyurai a XIV. században szintén a királyhű család tagjai lettek. A monostor elöljárója 1332-ben a Kacsics nembeli Briccius – Bereck – prépost volt.
A XIV. század végén megkezdődött az egymáshoz túl közel épült Árpád-kori klastromok „természetes kiválasztódása”. A garábi a középkorban elnéptelenedett, Kökényes újabb gazdái – a gömöri Derencsényiek – 1413-ban átvették a konvent kegyuraságát. Egy 1428. évi birtokösszeírásban Kwekenyesmonastor néven szerepelt a település, a rendház temploma akkor a falu parókiájául is szolgált. 1493-tól a Szobi család szerzett földbirtokot a községben, a XV. század végétől kisnemesek is jutottak kökényesi vagyonrészekhez. 1542-ben megint plébániai egyházként említi a község templomát egy adólajstrom, a szerzetesek ekkor már elhagyhatták a monostort. Két évvel később a török hódoltság területéhez tartozott a környék; 1559-ben 24 adóköteles házat írt össze Kökényesen a hatvani bég defterdárja. 1562–63-ban 2820 akcse „harádzsot” vetettek ki a falura, ebben az időben fuvarozták el a rendház köveit a hatvani vár megerősítéséhez.
A hódoltság megszűnése után a Podmaniczky és az Orczy család birtokába került a község – olvashatjuk Kökényes honlapjának szépen egybegyűjtött és szerkesztett helytörténetében. Az 1697. évi egyházmegyei vizitáció jegyzőkönyve szerint Verseg plébániájához tartozott a falu egyháza, 1714-től hivatalosan is a szomszédos település filiájaként működött a megújított templom. 1854-ben lett önálló parókiája a XX. század elejére 750 lelkesre szaporodott Nagykökényesnek, azóta vezetik a születési és halálozási anyakönyveket (jelenleg 625-en élnek a faluban).
Heves megye műemlékeinek 1978-ban megjelent monográfiája szerint az 1966-ban történt kisebb tatarozáskor találták meg a barokk épületbe foglalt középkori falrészeket. Újabb négy évtizednek kellett eltelnie, mire az elmúlt évek során sikerült kibontani, konzerválni és bemutatni a XII. század utolsó harmadában készült egyház szentélyét és hajójának megmaradt szakaszát. A déli oldalon három román kori, tölcsérbélletű ablak került napvilágra, a középsőben későbbi festés nyomaival. Egy szintén a korai időszakból származó, faragott kövekből készült, utóbb befalazott íven belül egyenes szemöldökű, vállköves kapukeret vált láthatóvá a XV. század eleji gótikus átépítés emlékeként. A XVIII. századi renoválásokat (1720, 1799) követően, 1817-ben építették a késő barokk stílusú harangtornyot az egyenes záródású, négyszögletes szentély fölé, amely így szokatlan módon a templom keleti végén áll, míg a hajót nyugati irányban hosszították, bővítették.
Egykor a templomtól délre helyezkedtek el a monostor közösségi, lakó- és gazdasági épületei, amelyeknek építőköveit egy szálig elhordták a hódoltság alatt és után. A helyüket Nepomuki Szent János frissen restaurált kőszobra mutatja, amelyet 1872-ben állíttatott Eöri János és neje, Csepregy Karolina Isten dicsőségére.
origo.hu
Orbán Viktor: Mindenütt jó, de a legjobb otthon! - videó
