Szakadás előtt az EU?

Az elmúlt héten két olyan ügy is reflektorfénybe került, amely megkérdőjelezi az európai egységesülési folyamat előrehaladását, sőt a visszafordulás rémét vetíti előre. Az EU-belügyminiszterek nemrég arról egyezkedtek, hogy a schengeni egyezmény részében megszüntetett belső határellenőrzést bizonyos esetekben vissza lehessen állítani. Ugyanekkor Ferdinand Fichtner, a Német Tudományos Intézet egyik közgazdásza és az Európai Központi Bank egy korábbi tisztségviselője felvetette, hogy talán jobb lenne hagyni, hogy Görögország csődbe menjen, mert az kevesebbe kerülne, mint a csőd évről évre történő elhalasztása.
Mindkét felvetés alapjaiban kérdőjelezi meg az eddig elért integráció fenntarthatóságát, és még inkább megkérdőjelezi a jövőbeli egységesülési folyamat folytatódását. Az egységes Európa megálmodói elgondolásaik kialakításakor az ötvenes-hatvanas évek Nyugat-Európájával, annak kulturális hagyatékaival, emberi mentalitásával számoltak. Akkor fel sem merült, hogy Európa az észak-afrikai tömeges bevándorlás célpontja lehet, a „vendégmunkások” épp hogy elkezdték ingázásukat Németország és az anyaország között. Fel sem merült, hogy egy évszázad távlatában Németországból esetleg iszlám köztársaság válhat.
Most, hogy az unió legdélebbi államait elárasztó észak-afrikai menekültáradat feltarthatatlannak látszik, és jelentős nézeteltérést eredményez Franciaország és Olaszország között, a belső határok kérdése újból napirendre került. Mindkét ország az Európai Bizottsághoz fordult, hogy könnyítse meg az országhatárok ellenőrzésének visszaállítását. A belügyekért felelős biztos, Cecilia Malmström bevallotta, hogy számos ország, közöttük Németország, Ausztria, Csehország határozottan ellenzi, hogy a határellenőrzés ügye kizárólag a bizottságra tartozzon, vagyis, hogy nemzeti hatáskörből uniós hatáskörbe kerüljön át. Úgy tűnik, a schengeni egyezmény nem bírja el az első jelentősebb szakítópróbát.
Hasonló a helyzet a görög államcsőd esetében. A német közgazdász által javasolt megoldás, vagyis hogy Görögországot hagyni kell csődbe menni, alapvetően kérdőjelezné meg magának az euróövezetnek a működőképességét, amit az unió pénzügyi vezetői hevesen elleneznek. Ugyanakkor a közgazdászok előtt világos, hogy ennyire különböző versenyképességű országokkal egy közös valutaövezet nem működhet. Közös valutát csak abban az esetben lehetne tartósan működtetni, ha ezek az országok egy egységes államot alkotnának, vagyis a németek morgolódás nélkül finanszíroznák a görög és más országok külső adósságát.