Mikor 2001-ben az első Reklámzabálók éjszakáját tartották a Budapest Kongresszusi Központban, három szinten hömpölygött több ezer ember a promóciós standok között, s ha valaki nem ment be időben a vetítésekre, alkalmasint hely sem jutott neki. Az este végén pedig teli szatyornyi reklám- és promóciós termékkel távozott. A kitelepült cégek idén már mérsékelten szolgáltak termékmintákkal, ki lehetett próbálni konzoljátékokat, el lehetett vinni újságremittendát A délutáni esemény visszafogottabb érdeklődés mellett zajlott, az esti program vetítésein viszont szinte minden hely foglalt volt.
A többórányi mozgóképes anyagból kirajzolódott, hogy a nemzetközi színvonal továbbra is erős, kulturálisan és társadalmilag váltakozó trendek jellemzik a külföldi reklámszakmát. A filmek ma már maguktól értetődő természetességgel tartalmaznak trükköket, nem ritkán vállaltan komoly költségvetéssel megvalósuló filmes apokalipszisek hívják fel a figyelmet a globális felmelegedésre, a környezetszennyezésre. Ezek a témák feltehetően nem csak a válogatók ízlése miatt kerültek be nagy számban a programba, érezhetően emelkedik a jövőért aggódó, társadalmi célú hirdetések száma. Akadtak közöttük megrázó és sokkoló darabok is: az égből aláhulló, elpusztuló jegesmedvék a számítógépes animációs mivoltuk ellenére is elérték elborzasztó hatásukat. Az Amnesty International thaiföldi reklámjában pedig fejlődésükben visszamaradott, mozgásukban korlátozott gyermekekből álló kórus nyújtott torokszorító élményt, amint az Ahogy lesz, úgy lesz című slágert énekelték angolul.
Az aggasztó jövőképet sugárzó reklámok mellett továbbra is a humoros, a – nem is olyan burkolt – szexuális töltetű és a filmes utalásokkal tarkított hirdetések voltak a legkedveltebbek. Szemet szúró volt a vetített reklámok filmszerűsége: a történetmesélésben is kifejezett moziélményt nyújtó darabok némelyikéből az utolsó pillanatig nem derül ki, hogy mit is akar eladni. Nehezen lehetett kikövetkeztetni, hogy egy zombitörténet akciódús vérfürdőjével miért épp szigetelőszalagot akarnak reklámozni. A vetített filmek egyben azonban megegyeztek: a kreativitáson túl az alkotói gondosság, az odafigyelés, a tehetség jellemezte őket.
S ebben országtól függetlenül nem volt hiba.
Napi balfék: David, repülni hív a magas ég!