Átgondolt támogatás

Azokat a Magyarország iránt érdeklődő befektetőket részesítik előnyben a jövőben, amelyek úgy teremtenek munkahelyeket, hogy az nem vezet elbocsátásokhoz a hazai cégeknél – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Dobos Erzsébet, az év elejétől az ITDH utódjaként létrehozott Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) elnöke. Az ügynökség célja, hogy a magyar cégek ne csak részmunkákat nyerjenek el a külföldi tendereken.

Említette a múlt heti sajtótájékoztatóján, hogy tizenöt befektetővel tárgyalnak. Ezek mennyiben új, illetve mennyiben az elődszervezettől, az ITDH-tól örökölt munkák?
– A tizenöt ügy, amiről beszéltem, a hivatal januári megalakulása óta indult. A befektetők fele maga jelentkezett, a másik felét mi kerestük meg. Összesen százas nagyságrendű az itteni befektetéseket ösztönző projektek száma, ezekből jöhet össze az a tízezer munkahely, amelyről beszéltem a tájékoztatón.
– Mennyiben segíti a munkájukat, hogy sokat javult az utóbbi időben a bizalom Magyarország iránt?
– A befektetőknek fontos, hogy milyen az ország megítélése, a gazdaság mutatói. Nagyon ritkán lehet találkozni azonban olyan esettel – ha komoly az érdeklődés –, hogy az adott vállalat néhány rossz cikk miatt elvesse egy beruházás gondolatát. És ugyanez fordítva is igaz. Ha pozitív a kép az országról, az erősíti az üzleti kapcsolatokat, de a döntések nem elsősorban ezen múlnak.
– Az adókörnyezet, a támogatások érdeklik őket?
– Amellett, hogy a támogatás és a kommunikáció is lényeges, a beruházni kívánó cégek kilencven százalékának az elsődleges szempont az, hogy milyen vállalkozók tevékenykednek az adott országban, illetve a munkaerő minősége számít. A legfontosabb nekik, hogy jól képzett szakembereket jó áron tudjanak foglalkoztatni.
– Régiós szinten Magyarország adta a betelepülő cégeknek a legmagasabb támogatásokat. Változik-e ez a jövőben?
– A támogatási politika jelenleg átalakítás alatt áll, lényeges változásokra azonban nem kell számítani. A stratégia áttekintésének a célja az, hogy azokat az ágazatokat, vállalatokat részesítsük előnyben, amelyek nem munkahelyet vesznek el magyar vállalkozásoktól, hanem azt teremtenek. Továbbá az is cél, hogy a hangsúlyok kicsit eltolódjanak, és ne csak a főváros környékére, hanem az ország többi részére is tereljünk társaságokat; a dunántúli régió és az egyetemi nagyvárosok is versenyképesek.
– Lát lehetőséget a már odaítélt támogatások újratárgyalására?
– Ez kormányzati hatáskörbe tartozik. A magyar állam és a befektető is vállalt bizonyos kötelezettségeket. Amennyiben kiderül, hogy ez utóbbi megszegte az ígéreteit, akkor nyílik lehetőség módosításra. A szerződések betartását a hivatal és a gazdasági tárca is folyamatosan nyomon követi.
– Figyelnek-e arra a befektetők felkutatásánál, hogy olyanokat szólítsanak meg, amelyek tevékenységére rá tudnak csatlakozni a hazai termelők? Ebből a szempontból mely ágazatok látszanak sikeresnek?
– A járműiparhoz kapcsolódó gyártási folyamatok szinte mindegyike: fém-, műanyag-, textil- és üvegmunkák is ide sorolhatók. Továbbá nagy hangsúlyt kívánunk fektetni az elektronikára is, amely amellett, hogy jelenleg az egyik legtöbb magyar munkavállalót foglalkoztató ágazat, a fejlesztésben is kínál lehetőségeket.
– Az önök segítségét igénybe vevő magyar cégek az első négy hónapban 30 millió euró értékben exportáltak. Hova ment ez az áru?
– Alapvetően Európába, a környező országokba. Ágazat tekintetében a környezetvédelmi technológiák kivitelét és az élelmiszert érdemes kiemelni. Az egyik cég nemrég például Montenegróban megbízást kapott az ottani környezetvédelmi stratégia kidolgozására, mások ezen a vonalon a Távol-Keleten és az arab térségben értek el sikereket.
– Az exportunk egynegyede Németországba irányul. A programjaik költségvetése is ennek arányában oszlik meg?
– Németországra nagy hangsúlyt fektetünk, de nemcsak azért, mert a fő felvevőpiacunk, hanem azért is, mert számos nemzetközi vásárt ott tartanak. A magyar cégek ezeken a rendezvényeken a világ minden tájáról találkozhatnak partnerekkel. Ezen rendezvények összköltségvetése azonban alacsonyabb a teljes költségvetésünk 25 százalékánál.
– Az új kormány elmúlt egy évében sokat hallottunk a távol-keleti és az arab térségbeli nyitásról. Említette a környezetvédelmet. Még mely területeken érdemes próbálkozniuk a hazai vállalkozásoknak?
– Az élelmiszer-ágazat lehet fontos a Közel-Keleten. Itt azt tapasztaljuk, hogy megnőtt az igény a hazai áru iránt, ami később a kereskedelmi forgalomban is meglátszik majd. A távolabbi országok esetében nagyobb mennyiségekre van szükség, mint amennyit képesek lennénk szállítani. De Délkelet-Ázsiában, például Szingapúrban a magasabb minőségű termékekre lenne kereslet. Újdonság, hogy olyan tenderek elnyeréséhez kívánjuk hozzásegíteni a hazai cégeket, amelyek a tervezéstől a kivitelezésig terjednek, s amelyeket összefogva tudnak ellátni.
– Szerbia iránt a magyar cégek körében megnőtt az érdeklődés, ugyanis onnan vámmentesen elérhető az orosz piac. Lát lehetőséget arra, hogy a korábban elvesztett moszkvai pozícióit visszaszerezze az ország?
– Az orosz és az ukrán piacra nehéz betörni, a kis cégeknek egyedül nem is feltétlenül ajánlott. Az segíthet, hogy múltja van az együttműködésnek, a bizalom irántunk megmaradt, figyelnek a „hívó szavakra”. A hetvenes, nyolcvanas évek sláger exporttermékeinek neve még ismerősen cseng a külpiacon, persze ma már új termékekkel válthatjuk fel azokat. Ha a szerbiai érdeklődés ugyanilyen fokozott marad, mindenképpen jelentős bővülésre számítunk az Oroszországba irányuló kivitelben.
– Az eredeti tervekhez képest a zárolás miatt igaz, kevesebb lett a költségvetésük, de tavalyhoz képest még így is több pénzből gazdálkodnak, kisebb létszámmal. Mire fordítják a pluszt?
– A programok száma (kiállítások, vásárok, üzletember-találkozók) is magasabb, mint az előző években. Alapvetően a környező országokra összpontosítunk, és növeljük a hazai rendezvények számát, képzéseket szervezünk, például a beszállítói területre jut nagyobb szelet a forrásokból.
– Mennyiben jobb ez a hivatal, mint az elődje?
– Arra törekszünk, hogy a hivatali lét minden hátrányát csak nekünk kelljen kezelni, ez a szolgáltatások színvonalán ne érződjön. Viszonylag egyszerű szervezeti felépítéssel igyekszünk segíteni a cégeket, s ugyan kevesebb létszámmal dolgozunk, a tanácsadók száma nem csökkent, a spórolás a regionális képviseletek szűkítésén keresztül valósult meg. Javulást szeretnénk elérni például a hazai cégeknek nyújtott tanácsadásban.
– Tapasztalták-e a névváltás hátrányait?
– Partnereink elsődlegesen nem azzal foglalkoznak, hogy mi az ügynökség neve. Megkérdezik persze, hogy mi lett a régi szervezettel, de számukra az a lényeg, hogy segítséget kapjanak az eligazodáshoz. Természetesen be kell vezetni az új hivatalt, az arculat kialakítása most zajlik éppen.