Bajban a német újságírás

Kommunista utódlap. Negyvenhárom éven keresztül volt az NDK egységpártjának a szócsöve a Neues Deutschland, amelynek példányszáma az újraegyesítést követően egymillióról 37 ezerre esett vissza. Az NDK-ban betöltött szerepére büszke lapról azt hitték, hamarosan csődbe megy, amikor váratlanul a Neues Deutschland barátainak egyesülete jelentős pénzösszeggel támogatta az újságot. Nemrég napvilágot látott dokumentumok arra utalnak, hogy a kommunisták elosztogatott vagyona biztosítja az újság létezését a szocialista párt, a Baloldal csatornáin keresztül.

Ahogyan a világon mindenhol, aggasztó helyzetbe került a német nyomtatott sajtó is. A napilapok olvasótábora az elmúlt tíz esztendőben ötmillió fővel csökkent, több magazin eltűnt a piacról, a hirdetőkre sem lehet úgy számítani, mint korábban, az újságírókat az elbocsátás veszélye fenyegeti. A napilapok szerkesztőségeinek tizennégyezer újságírója tüntetésekkel és sztrájkokkal igyekszik támogatni az érdekeiket képviselő szervezetek erőfeszítéseit, hogy ne csökkenjen a fizetésük. „Még akkor is, ha a világ legérdekesebb foglalkozásáról beszélünk, a mai munkaviszonyok és jövedelmek ismeretében még egyszer nem választanám az újságírói pályát. A fiatal kollégákat pedig csak sajnálni tudom” – hangoztatta a 127 ezres példányszámban megjelenő Schwarzwälder Bote című napilapot húsz esztendőn keresztül szolgáló Thomas Ducks. Kijelentése mögött a német lapkiadók szövetségének valóban csalódást keltő tervei húzódnak meg: az új, legtöbbször fiatal munkatársak jelentősen csökkentett fizetése, az öregségi ellátás radikális mértékű csökkentése, a szabadságra kivehető napok számának megkurtítása, az üdülési támogatás megvonása, a heti harminchat órás munkaidő megemelése negyven órára. „Minőség azonban nem létezik a semmiért cserébe” – hangzott a Stuttgartban, Nürnbergben, Hamburgban, Brémában, Rostockban, Frankfurtban tüntetők jelszava. A kiadók válaszáról a Lübecker Nachrichten ügyvezetője gondoskodott: „Az újságíróknak jól megy a sora, mert olyan kollektív szerződéssel rendelkeznek, amely abban az időszakban született, amikor a kiadók még busásan kerestek.” A jelenlegi helyzetet elemző Der Spiegel meglátása szerint „Németországban senkit sem üldöznek, tartóztatnak le, vagy gyilkolnak meg azért, mert a kellemetlen igazságot írja meg. A pillanatnyi kérdés az, hogy az újságírás olyan szakma marad-e, amely anyagilag is kifizetődik”.
A statisztikai adatok vitathatatlanul tükrözik a visszafejlődés jeleit: 1999–2009 között 393-ról 373-ra csökkent a német napilapok száma, az összesen eladott példányszám 20 százalékkal kevesebb, a hirdetésből származó bevételek 39,2 százalékkal csökkentek. Az ország legismertebb kiadványainál is panaszkodnak: a Frankfurter Allgemeine Zeitung példányszáma 1,5, a Die Welté 1,9, a Süddeutsche Zeitungé 2 százalékkal csökkent. A több lapot megjelentető kiadók újságjaik szerkesztőségeinek egyesítésével igyekeznek takarékoskodni, csökkentve a munkatársak létszámát. Az nem zavarja őket, hogy a lapok így elvesztik saját hangjukat.