Döntésre vár a kamara

Ezen a héten sem határoz a kormány a kamarákat szabályozó törvényekről, mert még nem dőlt el, hova tartozzanak az élelmiszer-feldolgozók és -kereskedők. A szakmai szervezetek mihamarabb döntést szeretnének, a kereskedők képviselője viszont nagyobb nyilvánosságot, hogy a vállalkozások ne érezzék nyűgnek a kamarai tagságot.

Információink szerint ezen a héten sem kerül a kormány elé a kereskedelmi és iparkamaráról szóló törvény tervezete, mert még nem sikerült egyezségre jutni, hogy az élelmiszer-kereskedelmi vállalkozások, illetve az élelmiszer-feldolgozók az agrár- vagy a kereskedelmi kamara fennhatósága alá tartozzanak-e. Az eredeti menetrend szerint már májusban az Országgyűlés elé kellett volna kerülnie a tervezetnek, de miután mindkét kamara magának követeli az élelmiszerszektor vállalkozásait, politikai döntésre van szükség. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke többször is sürgette a határozathozatalt, ugyanakkor kijelentette, hogy a vitákat feltétlenül rendezni kell, mert a problémák mélyen gyökereznek.
Bár egyelőre nem sok konkrétum látott napvilágot a kérdésben, Kiss Ervintől, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárától megtudtuk, az általa ismert legutóbbi változat szerint olyan élelmiszer-ipari, illetve -kereskedelmi vállalkozások kerülnek az agrárkamarához, amelyek tevékenységük legalább fele részében az agráriumhoz kötődnek. A törvényjavaslat keretjellegű, ezért nagy szerepe lesz a végrehajtási rendeletnek abban, pontosan hol húzódik majd a besorolást eldöntő határvonal. A másik vitás kérdésben is kompromisszum született, a kamarák vétójogot nem kapnak a kereskedelmi egységek nyitására vonatkozóan, de véleményezési joguk lesz.
– A korábbi elképzelések ismeretében inkább visszatérnénk a kilencvenes évek szabályaihoz, amikor az élelmiszer-feldolgozók maguk dönthettek, melyik kamarához akarnak tartozni, és leginkább az iparkamarát választották – hangsúlyozta Folláth Györgyné, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára. – Ezt a hatást erősíti az irreálisan magasra tervezett agrárkamarai tagdíj, amelynek teljes összege számításaink szerint akár évi négymilliárd forintra is rúghat iparágunkban. A kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényjavaslatban megfogalmazott, egységesen ötezer forintos tagdíj arra alkalmas, hogy regisztrálja a vállalkozásokat, s nem jelent komoly megterhelést.
Nyűgnek tekintik a vállalkozók a kamarai tagságot, ha fogalmuk sincs, mit is jelent az, milyen szolgáltatásra számíthatnak a kamarától – ezt már Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára mondta. – Ezért leginkább a nyilvánosságot hiányolom az eddigi előkészítésből. Az egyeztetések során a szakmai szervezetek még csak-csak láttak törvényváltozatokat, az átlag vállalkozó azonban semmit nem tud róla – mondta. A szakember szerint a kamara jó színtere lehetne a vállalkozók önszabályozó tevékenységének, de komoly szerepet tölthetne be a feketegazdaság elleni harcban is, hiszen minden cégtulajdonos tudja, kik azok, akik feketén dolgoznak a környezetében. Kérdéseinkkel a nemzetgazdasági tárcát is megkerestük, de lapzártánkig nem kaptunk választ.