Emlékezés Nagy Imrére és mártírtársaira

Június 16-a már több mint ötven éve a politikai áldozatokra emlékeztet minket, arra, amikor egy nem demokratikus rendszer a hatalma fenntartása érdekében leszámol politikai ellenfeleivel – jelentette ki tegnap Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes. Nagy Imre egykori kormányfő újratemetésének évfordulójáról országszerte megemlékeztek.

Nagy Imre minden tiszteletet megérdemel. A mártírhalált halt miniszterelnök nem a forradalom vezetője volt, de elvállalta ezt a szerepet, vállalta azt, amit egy kormányfőnek azokban a napokban tennie kellett, és ezért minden tiszteletet megérdemel – nyilatkozta Nagy Imre 1956-os szerepéről az MTI-nek csütörtökön Kiss Tamás, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége elnökségének nemzetközi kapcsolatokért felelős tagja. Az egykori ’56-os elítélt, aki a forradalom kirobbanásához vezető napok talán legfontosabb szervezetének, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szervezetének alapítója és vezetője volt, az egykori magyar politikai foglyokat képviseli a Kommunizmus Áldozatai Nemzetközi Szövetségének berlini kongresszusán. – A kommunizmus áldozatainak anyagi és erkölcsi kárpótlása terén az összes többi érintett országhoz képest – talán Németországot leszámítva – Magyarország van a legjobb helyzetben – jelentette ki Kiss Tamás, akit a forradalomban játszott szerepe miatt 1957-ben nyolc év börtönre ítéltek, és 1962-ben amnesztiával szabadult.

Nagy Imre volt miniszterelnök és mártírtársainak kivégzésére és 1989. június 16-i újratemetésére emlékeztek tegnap közjogi méltóságok és civilek országszerte. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság közleménye szerint az újratemetés a hazugság erőszakos, évtizedekig tartó hatalmának megszűnését, az igazság és a szabadság eszményeinek érvényre jutását jelképezi. Az államtitkárság úgy fogalmazott, az esemény méltó szimbóluma a rendszerváltozás igényének és a demokratikus Magyarország létrejöttének.
A budapesti Vértanúk terén az egykori miniszterelnök szobra előtt fejet hajtott Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor kormányfő és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A katonai tiszteletadással zajló rendezvényen koszorút helyeztek el a diplomáciai testület képviselői, Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője, Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája. Jánosi Katalin a megemlékezés után úgy nyilatkozott: nagyon nehéz feldolgozni a több mint fél évszázada történteket, elfelejteni pedig soha nem lehet. A rendezvényen megjelent a Nagy Imre Alapítvány és Társaság, valamint az ’56-os civil szervezetek képviselői is. A Vértanúk terén szabadtéri filmvetítésekkel várták a megemlékezőket; a programban szerepelt Bereményi Géza Szabadság tér 56 című filmje is.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter és Horváth János, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés korelnöke a 301-es parcellánál emlékezett. A tárcavezető elmondta, június 16-a már több mint ötven éve a politikai áldozatokra emlékeztet minket, arra, amikor egy nem demokratikus rendszer a hatalma fenntartása érdekében leszámol politikai ellenfeleivel.
Szintén ide, Nagy Imre sírjához szervezett megemlékezést a Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök vezette Magyar Demokratikus Charta. A helyszínen azonban csak egytucatnyi képviselő rótta le kegyeletét, az egykori kormányfő pedig nem jelent meg. Gyurcsány Ferenc csak egy internetes közösségi portálon emlékezett meg Nagy Imre és mártírtársai kivégzéséről és újratemetéséről. A demokratikus charta néhány tagja, köztük Vásárhelyi Mária és férje, Dés László viszont megjelent a 301-es parcellánál. Ruhájukon Eörsi István-kitűzőket viseltek, ugyanis az SZDSZ egykori alapítója ugyanezen a napon született 80 évvel ezelőtt. A Hír TV tudósítása szerint a megemlékezők tagadták, hogy a Gyurcsány-féle demokratikus koalíció tagjai lennének, mint mondták, szigorúan magánemberként mentek ki a 301-es parcellához.
Nagy Imrét és mártírtársait – Gimes Miklós újságírót és Maléter Pál honvédelmi minisztert – 1958. június 16-án végezték ki a néhai miniszterelnök mellett. A vád egyebek mellett a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre miniszterelnöki titkárságvezetőjét egy külön perben ítélték halálra, és 1958 áprilisában kivégezték. A perben vádlott volt Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere is, aki a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1957 decemberében. A Nagy Imre-per áldozatait 1989. június 16-án újratemették, a budapesti Hősök terén tartott megemlékezés után a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában helyezték őket örök nyugalomra.