Az Európai Parlament állampolgári jogi bizottságának ülésén május 25-én górcső alá vették az új magyar alaptörvényt. Sajtótudósítások szerint az MSZP európai parlamenti képviselője, Göncz Kinga arra hívta fel a figyelmet: az alaptörvényben csak egyetlen ombudsman lesz felelős a parlamentnek, mert az adatvédelmi biztos intézményét hatósággá alakítják át, a másik két országgyűlési biztost pedig az általános ombudsman helyettesévé fokozzák le, és hogy pár évvel ezelőtt a magyar parlamenti pártok közösen dolgoztak azon, hogy a jövő nemzedékek ügyeivel, a környezetvédelemmel külön biztos foglalkozzon, ehhez képest most ezt a posztot is alárendelik az általános biztosnak.
A baloldali és liberális képviselők végső érve az volt a magyar alaptörvény vitájának igazolására, hogy a közös európai értékekről és azok érvényesüléséről van szó. A vitában sok minden elhangzott, köztük aggályok és félelmek, és az alaptörvény kritikusainak véleményeiből öszszességében egy olyan láthatatlan európai alkotmány kezd kibontakozni, amit – diszkriminatív módon – csak Magyarországgal szemben értelmeznek és alkalmaznak.
Göncz Kinga felvetésével kapcsolatban alapvető probléma merül fel: európai uniós értékekkel összeegyeztethető-e az, ha egyes tagállamok módosítják alkotmányos intézményeiket. Hatályos alkotmányunk alapján jelenleg négy jogbiztos (ombudsman) van Magyarországon: az állampolgári jogok, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok, a jövő nemzedékek és az adatvédelem biztosai. Elvileg végtelen számú biztos lehetne, például külön a gyermekeknek, az időseknek, a nőknek vagy akár a szexuális kisebbségeknek, ami nyilván megfelelne a vélt európai értékeknek. Ha viszont kevesebb, akkor – úgy tűnik – önmagában a számbeli változás miatt felvetődhet az Európa-ellenesség gyanúja. A formállogika szabályai szerint morális paradoxon állna elő, ha az Orbán-kormány külön biztost nevezne ki az etnikai kisebbségek számára, amivel megnövelné a biztosok számát, de egyben szűkítené Kállai Ernő kisebbségi biztos jogkörét, majd a következő szocialista kormány a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak védelmét újból egy biztoshoz rendelné, amivel csökkentené a biztosok számát.
Mit tenne Göncz Kinga? Vitát kezdeményezne saját kormánya ellen az Európai Parlamentben, mert csökkent a biztosok száma?
A jogbiztosi rendszer átalakítása, a biztosok számának csökkentése önmagában se nem jó, se nem rossz, és még – elismerem – morális kérdések is felvethetők vele szemben az uniós érték alapján, azonban ez világos és racionális kifejtését igényli annak, hogy egész pontosan milyen értékekbe és hogyan ütközik az intézmény átalakítása. Göncz Kingának ilyen racionális igazolással kellene előállnia, amelynek során a legkézenfekvőbb módon kellene bizonyítania aggályainak megalapozottságát: az alaptörvény szerinti magyar megoldás összehasonlítását az Európai Unió előírásaival vagy az uniós tagállamok jogbiztosi intézményeivel.
Az biztos, hogy nincs előírás az Európai Unióban, hogy a tagállamoknak konkrétan milyen módon kell intézményesíteniük a jogbiztosok általi jogvédelmet, ezért Göncz Kinga kénytelen az egyes tagállamok megoldásaiból kiindulni, és azokból levezetni azt, hogy az alaptörvény idevágó rendelkezései ellentétesek az európai értékekkel. Tény azonban az is, hogy Európában a legkülönfélébb megoldások léteznek, ezért Göncz Kingának a következő kihívással kell szembenéznie. Ha talál olyan példát, amellyel a magyar többé-kevésbé megegyezik, akkor el kell ismernie, hogy a magyar megoldás mégsem aggályos, avagy az adott ország alkotmányával szemben is kezdeményeznie kell morális vitát. Göncz Kinga helyzetét nehezíti, hogy állást kell foglalni arról, mely tagállami megoldás felel meg az uniós értékeknek, és ez alapján az összes eltérő megoldást morális vita tárgyává kell tennie. Egyszerűen azért, mert ezt diktálja a józan ész – és diktálják az európai értékek. A közös európai értékekkel ugyanis összeegyeztethetetlen az, hogy a közös értékek alapján csak egyetlen országgal kapcsolatban fogalmaznak meg értékítéleteket. Az ilyen morális ítélkezés eleve diszkriminatív.
Göncz Kinga helyzetét megkönnyíti, hogy Svédországban is, ahol az ombudsman intézményét először megalkották, négy jogbiztos (Riksdagens ombudsmän) van, ahogy még most Magyarországon is. Csakhogy közöttük van egy főbiztos is (Chefsjustitieombudsman), amihez képest az eddigi magyar szabályozás liberálisabb, minthogy nálunk a biztosok között nincs alá-fölé rendeltség. Nem lehetséges, hogy a svéd főbiztos funkciója ütközik az európai értékekkel? A kérdés még inkább jogos Dánia esetében, ahol megdöbbentő módon csak egy parlamenti jogbiztos (Ombudsmand) van, ami hárommal kevesebb, mint Svédországban és Magyarországon, és legalább kettővel kevesebb, mint ahány az új alaptörvény szerint lesz Magyarországon. A Göncz Kingáék által Brüsszelben kifogásolt alaptörvény alapján az Országgyűlés választja meg az alapvető jogok biztosát és két helyettesét. „A helyettesek a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el.”
Az Európai Parlament szocialista frakciójának dán tagjai, Ole Christensen, Dan Jörgensen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen vajon mit mondtak Göncz Kingának, aki nyilván tájékozódott náluk a dán megoldással kapcsolatban? Ők vajon miért aggódnak? Mert az egyetlen dán jogbiztos európaibb, mint a három leendő magyar? Vagy mert Göncz Kinga kilátásba helyezte, hogy a dán szabályozást is vita tárgyává teszi?
És mit szóltak a finn szocialisták? Liisa Jaakonsaari és Mitro Repo képviselőket igencsak zavarba hozhatta Göncz Kinga, hiszen Finnországban nagyjából az van, ami lesz Magyarországon: egy jogbiztos és két helyettes jogbiztos. Melyik az európaibb megoldás? A magyar vagy a finn? Ha a magyar ütközik az európai értékekkel, mi az értékítélete Göncz Kingának a finnről? Vajon Finnország is készülhet az Európai Parlament vizsgálódására?
Norvégiában sem jobb a helyzet. Habár Norvégia nem tagja az EU-nak, elvárható, hogy ott is európai értékek érvényesüljenek. Különösen azért, mert az ország már kinyilvánította csatlakozási szándékát. A norvégok azért aggódhatnak, mert Göncz Kinga akadályokat gördíthet a csatlakozásuk elé az ottani drámai viszonyok miatt. Norvégiában a parlamenti jogbiztos (Sivilombudsmannen) kifejezetten az állam- és közigazgatással kapcsolatos állampolgári panaszokkal foglalkozik. Külön biztos (Barneombudet) őrködik a gyermekek jogai felett, akit azonban nem a parlament választ meg, hanem a kormány nevezi ki, és a család- és gyermekügyekért felelős minisztérium alá tartozik. Az egyenlőség és antidiszkrimináció jogbiztosa (Likestillings- og diskrimineringsombudet) a kor, a vallás, a nemi hovatartozás és a nemi orientáció, a nyelv, az etnikai hovatartozás, a fogyatékosság miatti, valamint a foglalkoztatás terén keletkező jogsérelmek ellen lép fel, de formálisan ő is minisztériumi alárendeltségben áll.
Az Európai Parlament szocialista, liberális és zöldképviselőinek választaniuk kell: vagy elfogadják, hogy az új magyar alaptörvény az európai értékek mentén, az európai gyakorlatok adta kereteken belül szabályozza a jogbiztos intézményét, vagy a magyarnál „rosszabb” szabályokra tekintettel leveszik a napirendről a jogbiztosi intézmény magyar alkotmány szerinti szabályozásának kérdését. Ha mégis mindenáron folytatni akarják a vitát, azt úgy méltányos és morális megtenniük, hogy az egyes országok szocialista, liberális és zöldképviselői írásos jelentésben számolnak be arról, hogy hazájukban milyen megoldások vannak érvényben, és azokat a magyar alaptörvényre vonatkozó kritikák fényében külön is értékelik.
Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes rendelkezések megtalálhatók európai alkotmányokban, és ezen az alapon minden európai alkotmányról lehetne hasonló vitát folytatni. Igaza van. Göncz Kinga is szervezhetne egyet az Országházban, ahol a skandináv szocialista képviselőkkel és jogbiztosokkal szállna vitába.
A szerző politológus
origo.hu
Kiderült, hogy felvette-e a vadkamera a medvét Bajótnál
