Ahogyan gyászjelentésében maga megfogalmazta: a társadalom nyelviségének és a nyelviség társadalmának fáradhatatlan búvára, anyanyelvünk hűséges ápolója volt, aki szellemét életében átadta a magyar közösségnek. Deme László kilencvenéves korában meghalt. Így már csak páran maradtak a nagy generációból, amelyik az életét a magyar nyelv vizsgálatának és gondozásának szentelte, és amelyiknek meg kellett érnie, hogy mindazt, amiben hitt, és amiért dolgozott, kollégáinak új nemzedéke gúnyolja, kétségbe vonja. Bizonyára okozott nekik fájdalmat ez a hozzáállás, de nem akkorát, hogy feladják. Valójában ők tartották életben a lángot, vagy inkább parazsat, amelyik ismét fel fog lobbanni, mert ahogy azt Péchy Blanka mondta és Deme László is hirdette: beszélni nehéz.
Sokan támadták őket ezért a szemléletért. Egyrészt hogy beszélni mindenki tud, másrészt hogy ezzel azt sulykolják az emberekbe, hogy esélyük sincs, hogy rendesen megtanuljanak. Így együtt a kettő. A beszéd azonban, amelyben a színésznő, majd nyomában, sőt vele együtt Deme is hitt, nem hangsorok egymásutánja, hanem gondolatokból font hangsor, melynek megvan a külső és belső rendje, s mely arra szolgál, hogy megértsük, és ne félreértsük egymást. Ha fennkölten akarunk fogalmazni, akkor a békés együttélés nélkülözhetetlen, ha nem a legfontosabb kelléke. Innen tekintve Deme életművére és mindarra, amit a Magyar Rádióban nyelvművelőként évtizedekig tett, megértjük öngyászjelentésének a szavait is.
A Beszélni nehéz! című nyelvművelő műsor harmincegy évig ment a Kossuth adón, akkor az előző vezetés műsorfrissítésre hivatkozva kiebrudalta, Juhász Judit pedig a Magyar Katolikus Rádióban befogadta. A cím változott, Szóról-szóval lett, azóta is kéthetente állandó műsor, vezetője régóta Kerekes Barnabás, akinek az egyre többet betegeskedő, a rádiós szereplést már nem vállaló Deme mentora, segítője maradt. Mostanáig. A Beszélni nehéz! mindvégig több volt, mint rádióműsor, mozgalommá szerveződött, és működik ma is, felidézve egy kis hangulatot az egykor volt kollektivitásból. A mozgalmat persze táplálni, animálni kell, így e nyelvművelő rádióműsor ennek szellemi központja. Feladatokat ad és értékel, táborokat, versenyeket szervez, pedagógusok lelkesedéséből és az általuk az anyanyelv ügye iránt felrázott diákokból él, vagyis nincs ennél őszintébb és elevenebb ügy. Addig van, amíg vannak hívei. Deme László rendkívüli érdeme, hogy mindehhez élete végéig volt energiája és hite, miközben jelentős tudományos nyelvészeti munkát hagyott az utókorra, mivel okos, szellemes és szarkasztikus tudós is volt. Olykor nehéz ember.
Feladatot mindezzel együtt is sokat hagyott hátra, mivel e feladatok nem fogynak, hanem újratermelődnek. Egyik kedvenc vizsgálati területe, egyben a Beszélni nehéz! rendszeres feladatsora is a helyes hangsúlyozás. Deme rendkívül szórakoztató illusztrációkkal tudott a problémára példákat bemutatni. Erre szolgált a rádióműsor is. Harmincöt év fáradozás ide vagy oda, e probléma nemhogy eltűnt volna, egyre nő a közmédiumokban elhangzottakból is összeállítható gazdag példatára. Annak viszont Deme László is bizonyára örült, ha még meghallhatta, hogy eltűnt az MR1, és maradt csak a Kossuth. Ahová talán még vissza is térhetett volna.
(Deme László műsorai – Beszélni nehéz!, Kossuth rádió; Szóról-szóval, Magyar Katolikus Rádió.)
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
