Nehéz egyértelműen megfogalmazni, milyen műfajokat is foglal magában a street art. Le kell szögezni: a street art alkotók távol állnak attól az indokolatlanul és öncélúan firkáló, valójában romboló közegtől, akik miatt a street artosok eleve hátránnyal indulnak. A street art magába foglalja a hagyományos szabadkezes festékfújást, a stencil- vagy sablonfújást, a matricaragasztást, az utcai plakátragasztást, az utcaszínházat, valamint video- és köztéri installációkat. Ezek a művészek a városi léthez kapcsolódó témákat dolgoznak fel, az utcai, urbánus létre reflektálnak, elhatárolódnak a vandalizmustól, és nem törekednek intézményesülésre.
Persze azáltal, hogy egy nem hagyományos alkotói felület, hanem az utcai tér textúráját felhasználva alkotnak, a szembenállás, a lázadás, a különbözni akarás határozza meg művészi ars poeticájukat. Bár a magyar szcéna még gyerekcipőben jár, tehetséges fiatalból van bőven, akiknek nagy része tisztességes munkával, alkalmazott grafikusként keresi a kenyerét. Igényesség, kidolgozottság, koncepciózusság jellemzi a munkájukat, amelyről a Hybridart standján is megbizonyosodhatott a nemzetközi nagyközönség. A standon a tavalyi és idei Art Momentsen szereplő alkotásokból mutattak be egy street art válogatást – Breakone, Fat Heat, Farkas Kata, Miss KK, Szurcsik Erika, Weiler Péter, Nagy Áron, Gagay Gergely, Mister Zero képei sok érdeklődőt vonzottak. A vásáron, ahol igencsak megkérték a kiállított munkák árát, leginkább helyiektől vettek az elhivatottak, de az mindenesetre sikerként könyvelhető el, hogy a magyar standon is vásároltak apróbb tételeket.
A tavaszi Stroke Art Fair igazi reprezentatív kínálatot tudott felmutatni abból, mi is történik ezen a téren mostanában. Egyéni művészek, galériák, alkotóközösségek állíthattak ki – Chilétől kezdve Angliáig számos ország képviseltette magát. Bár az élő show-nak, a szabadtéri festékfújásoknak az időjárás nem kedvezett, de a belső részen felállított standokon így is akadt látnivaló bőven. A müncheni expón megrendezett vásár jó lehetőséget adott a megismerkedésre, az inspirálódásra, arra, hogy a művészek nemzetközi kontextusba ágyazva más szemszögből láthassák saját munkájukat.
Az egyértelműen kijelenthető: a street artosoknak komoly küldetéstudatuk van. Állandó, figyelemre méltó diskurzust folytatnak a politikai hatalommal, professzionális művészi teljesítményre törekszenek. Szembeszállnak a vizuális környezetszennyezéssel, mert valljuk be, nemcsak az öncélú graffitizés, de a stílustalan, giccsbe hajló, primitív plakátok is lényegesen rombolják (sőt!) a városképeket.
(Stroke Art Fair, München, 2011.)
origo.hu
Itt van Karácsony Gergely újabb csúfos bukása
