Íróbörze és legális leselkedés

Egy kiskutya eszeveszetten csahol, valószínűleg szellősebb Vörösmarty térhez van szokva szegényke, a gazdája leinti:<br />– Könyvhét van, ne ugass! A körülötte állók megmosolyogják, ma mindenki elnézőbb, szívesebben szólít meg mást, és Budapest is olyan, amilyen nem szokott lenni különben, családias. Ebben a légkörben könnyen ragadnak az emberre új könyvek, főleg, mert azok is láthatóvá válnak, akik év közben leginkább csak a sorok mögül lesnek ki ránk.

Szép magyar könyvek 2010-ben. A könyvhét nyitányaként kiosztották a Szép Magyar Könyv 2010 verseny elismeréseit. Idén is rengeteg kiadványt kitüntetett a zsűri különböző kategóriákban, hely hiányában a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa a díjazott kötetekre. A szépirodalmi és ifjúsági könyvek versenyét Madách Imre Az ember tragédiája nyerte az Európa Kiadó gondozásában. A művészeti albumok közül Leveles Zoltán és Juhász Balázs Álmom India című kiadványa nyert, a kötet az Antall József Emlékdíjat is kiérdemelte. Oklevelet és Schmitt Pál köztársasági elnök különdíját kapta Bellák Gábor, Jernyei Kiss János, Keserű Katalin, Mikó Árpád és Szakács Béla Zsolt Magyar művészet című kötete. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium különdíját kapta Maczó Péter az Ön itt áll című kötet tervezéséért, Juhász Balázs az Álmom India tervezéséért, és Gyulai Líviusz Václav Ctvrtek Pajzán mesék és csodák című kötetének illusztrálásáért. Orbán Viktor miniszterelnök különdíját és oklevelét kapta Gaal György és Gránitz Miklós Örök Házsongárd 1–2. című könyve. A kategória oklevelét vehette át Jankovics Marcell is, akinek Méry Gáborral közös könyvét, A szepeshegyi Szent Márton-székesegyház című kötetét jutalmazta a zsűri. A tudományos művek, szakkönyvek és felsőoktatási kiadványok versenyében Maczó Péter Ön itt áll című művét díjazták, amely a Tamás László Emlékdíjat is kiérdemelte. A kategória oklevelét és Tarlós István főpolgármester különdíját kapta Gábor Eszter Az Andrássy út körül című könyve, valamint Vukoszávlyev Zorán és Szentirmai Tamás Kortárs portugál építészet című munkája. A minőségi könyvesboltnak járó Hermész-díjat a Károly körúti Alexandra Könyvesház vehette át.

Ilyenkor illik az is, ami máskor talán furcsán venné ki magát: Tóth Krisztina író-költő amikor a Vörösmarty téren megnyitotta a rendezvényt, arra bátorított mindenkit, hogy menjen oda a neki kedves íróhoz, és mondja el, hogy „csodálatos könyvet írtál”, nehogy később megbánjuk, hogy elmulasztottuk ezt a gesztust.
Az olvasóközönség fogyatkozása miatt biztosan kevésbé aggódik az, aki kilátogatott a hétvégén a Vörösmarty térre. Délutánonként megmozdulni sem lehetett a sátrak között. A téren e-könyvolvasókkal kapcsolatos kérdőívekkel szaladgált egy delikvens. Ki kellett ábrándítanom szegényt, szerintem a szépirodalomnak kell, hogy teste legyen, tehát kell a könyvalak, mindenképpen. (Bár a megnyitóbeszédben Tóth Krisztina például azt mondta: már írt alá elektronikus könyvet is, és a gesztus, ahogyan odanyújtják dedikálásra, tulajdonképpen ugyanaz.) De tény az is, hogy ez a könyvtest, amihez sokan ragaszkodunk, drága, így az elektronikus kiadvány lényegesen alacsonyabb árával való kecsegtetésnek sajnos van létjogosultsága. Viszont az is igaz, a könyvhéten mindenki igyekezett baráti engedményeket tenni az árból, és eladni nemcsak a könyveit, de az íróit is.
Mert kicsit erről is szól a könyvhét mindig, íróbörzét tartunk: legjobban talán a fiataloknak van erre szükségük. Akiknek könyve jelent meg idénre, szinte mind megfordultak a Vörösmarty téri nagyszínpadon, és a reprezentatívnak tekinthető Szép versek antológia is fiatalosra sikerült idén, egy tucat szerző először szerepel a válogatásban. A szerkesztő, Péczely Dóra azt mondta: úgy tűnik, az idei verstermésben visszaszorultak a klasszikus versformák, inkább más értelemben vett hagyományokhoz nyúlnak vissza az alkotók. Az egyensúly helyreállítása végett belehallgathatott az ember – az erdélyi politikusként jól ismert – Markó Béla meglepően kifogástalan szonettjeibe, de ott is akadhatott versre, ahol nem számított rá: például Rakovszky Zsuzsa új prózakötetében. Az erdélyi kiadók egyébként idén is szép számban képviseltették magukat: visszatérő fájdalom, hogy az Erdélyi Híradó Kiadó nem szerepel a sok közt. Más kérdés, hogy Magyarországon eleve beszerezhetetlenek a könyveik. Jó hír viszont, hogy megjelent egy új Erdélyi költők antológiája Pomogáts Béla szerkesztésében. Kálid Artúr színművész olvas fel belőle egy klasszikust Dsida Jenőtől, egy pillanatra mindenkit odaszögez a helyére a vers. Kálid Artúrnak Kézdy Györggyel is akad egy beszélgetése, Kézdynek ugyanis hangoskönyve jelent meg, az Ákom-bákom – a színész Karinthyt, Zelk Zoltánt, Orbán Ottót és Lázár Ervint tolmácsol. Így az irodalom mellett a színházi kulisszatitkok felé is elkalandozhattunk.
A Fiatal Írók Szövetsége is igyekezett elmozdulni a klasszikus könyvheti programoktól a szombat–vasárnapi „irodalmi peep show”-val: egy kartonból épült pavilonba leshettünk be, hogy megnézzük, mit csinál az írónk, amikor magára hagyják. Vig Balázs bajszokat vágott ki papírból, mert a „kiállítás” után a Három bajusz gazdát keres című, Móra Kiadónál megjelent mesekönyvének bemutatóján volt jelenése.
Bepréseltem a fejem a kartonba vágott ablakon, és érdeklődtem, hogy miért is kezd egy ilyen fiatal szerző meseírásba. Vig Balázs azt mondta, neki a mese is olyan, mint az összes többi irodalmi produktum. Beugrottak a figurák, aztán a történet, a mesében pedig az a jó, hogy nagyobb távolságot tart az ember a saját problémáitól.
Mesekönyvekkel érkezett Kányádi Sándor is, már a harmadik generációnak írja őket. Ő az egyik, akinek biztosan érdemes lenne megmondani, hogy csodálatosak a könyvei, és örülünk, hogy kezet szoríthattunk vele.