Pünkösdkor Jézus Krisztus mennybemenetelét (is) ünnepeljük. Mit üzen ez az ünnep a Kárpát-medencében élő magyaroknak?
– Vigasztalást, örömet és derűs jövőbelátást üzen a pünkösd ünnepe mindannyiunknak. A mi Jézus Krisztus urunk soha nem jött bemutatkozni, hogy ő kicsoda, általában az emberek mondják róla, hogy kinek tartják őt. Van azonban egy hely, ahol Jézus arról beszél, hogy nem baj, ha ő elmegy, mert Isten, a mennyei atya új vigasztalót küld helyette az emberiségnek. Jézus tehát gyakorlatilag önmagát és a Szentlelket is vigasztalónak nevezi. Azt gondolom, hogy a mai, kissé hitehagyott világban a bátorító, erősítő, vigasztaló, lelkesítő szónak és viselkedésformának nagyon fontos szerepe van. A Szentlélek Úristen és maga Jézus Krisztus a mi igazi vigasztalónk.
– Pünkösd valósága: az igazi Krisztus-vallás életté teljesedése. Húsvét a felajánlott élet, pünkösd pedig a megvalósult élet. Miként ültethető át ez a köztudatba?
– Szent Péter és a többi apostol a Szentlélek jelenlétében példaértékű lendülettel áll ki, hogy szolgáljanak neki, segítsenek, éljenek. A ma emberének is így kellene viselkednie. A kereszténységnek a lényege éppen ebben rejlik: nem csupán teológiai eszmefuttatás, hanem az élet maga. A megvalósult élet. Szent Péter a Szentlélektől megerősödve odamegy a béna emberhez, s azt mondja neki: „Kelj föl, és járj!” És a béna elindul. Azt gondolom, hogy a Szentlélektől, a pünkösd hangulatától átjárt, átitatott embernek fel kell vállalnia és meg kell oldania reális problémákat.
– Ezek szerint Szent Péterhez hasonlóan ma is minden magyar közösségben szükség lenne egy-egy vezéregyéniségre, akire felnéznek az emberek, komoly tekintélye van, aki valamilyen mértékben irányítja őket, és segít rajtuk, mint például ön Erdélyben?
– Igen. A gyerekeknek mindig azt szoktam mondani, hogy menj oda a társadhoz, nézz a szívébe, mert biztosan az ő szívében, lelkében is van valamiféle vágy, amit szeretne megvalósítani. Segítsünk ebben neki. Hiszem azt, hogy az Isten igenis ott él mindannyiunk szívében, s mindenkit vezet. Persze nagyon fontos, hogy egymást bátorítsuk, vezessük. Prohászka Ottokár, Márton Áron, Mindszenty József és mások igazi vezetők voltak. Ma is szükségünk van ilyen példaképekre. Azt hiszem azonban, hogy legjelentősebb példaképünk a bennünk lévő Isten, akivel imádságban párbeszédet kezdhetünk, és aki minden ember kezét megfogja, hogy vezesse. Mai szóhasználattal élve: nem hiszem, hogy Isten üres SMS-eket küldött volna, küldene a földre. Minden velünk történt jelenségnek, dolognak üzenete, jelzésértéke, feladata van. Nagyon szép küldetésnek tartom azt, hogy segítsük egymást megtalálni. Segítsük megtalálni azokat az értékeket, amelyeket a jó Isten, mint drága kincseket, elrejtett a szívünkben. Fontos, hogy ezeket az értékeket minden ember a saját maga számára és környezete hasznára a felszínre hozza és kibontakoztassa.
– Az első pünkösd napján, Isten szent lelkétől megteljesedve és Péter, valamint a többi apostol szavától meghatódva, a tömeg azt kérdezte: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Ön szerint mit kell cselekednünk ma?
– Az első pünkösd napján az apostolokban elsősorban az öröm, a jókedv, az életerő fakadt és bontakozott ki. Azt gondolom, nekünk is ezt kellene tennünk. Le kell hulljon a szemünkről a hályog, és rá kell döbbennünk arra, hogy a Kárpát-medencében nekünk, magyaroknak ilyen jó dolgunk az eltelt ezer esztendőben soha nem volt.
– Ha terveinket, álmainkat veszem alapul, ez nem teljesen felel meg a valóságnak…
– Viccesen azt szoktam mondani: ha az álmainkhoz viszonyítjuk a jelenlegi valóságot, akkor valóban a béka feneke alatt vagyunk, mert gazdag a fantáziánk. De ha az elmúlt ezer évhez viszonyítjuk a mai helyzetünket, akkor rájövünk, hogy egyetlen mutató sem volt jobb akkor, mint most. A közlekedési lehetőségek, a táplálkozás, a ruházkodás, a lakásfeltételek, a továbbtanulás, az információhoz való jutás stb. Ostorozhatunk bizonyos jelenségeket a közéletben, a közellátásban, a politikában, de a Kárpát-medencében soha nem voltak olyan jó lehetőségeink, mint ma. Hihetetlenül sokat fejlődött például Erdély is. Huszonöt évvel ezelőtt példának okáért nem jöhettünk át a határon. A hetvenes években, amikor verseket írtam, szegény anyám mindig azt mondta: „Vigyázz, hogy milyen verseket írsz, emlékezz, apád is hét évet ült börtönben, mert verseket írt!” Milyen jó, hogy ma a gyerekeknek nem kell azt mondanom, hogy: „Ügyelj arra, milyen SMS-eket írsz, mert jön érted a fekete kabátos bácsi, és elvisz!” Ezek pozitív dolgok, és örömmel kell hogy eltöltsenek bennünket. S ha az öröm megjelenik bennünk, akkor könnyebben meg tudjuk fogalmazni a következő lépéseinket és a feladatainkat. Így az életünk is boldogabb és eredményesebb lesz.
– Megújulásra hív fel a pünkösd, hiszen a Szentlélek mindig újat ad, és arra késztet bennünket, hogy hallgassunk egymás szavára. Miként tudunk ma megújulni?
– Sokan azzal riogatnak bennünket, hogy 2012-ben jön a világvége, s milyen rossz a világ, mennyi baj és gond van. Én erre azt mondom, hogy a Szentlélek Úristen sem keseredett el, amikor kétezer évvel ezelőtt az emberek adták-vették, öldösték egymást, folyamatosan háborúk voltak. Jézus örömmel élt harminc éven át csendes, egyszerű életet Názáretben, és utána is bizalommal nézett a holnap felé, és mindig optimista volt. Még a kereszten is azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!” A Szentlélek Úristen szeretete és jósága a mai világunkra is kiterjed. A Szentlélek ma is a remény és a vigasztalás istene.
– Az isteni szeretet és az egymással való törődés fontosságát is üzeni pünkösd. Menynyire fontos ez ma?
– A szeretet és az egymással való törődés elválaszthatatlanok egymástól, és nélkülözhetetlenek a magyar közösségekben. A szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem kevély, önzetlen. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretetnek nem szabad megszűnnie soha. Csak így érthetjük meg egymás lelkületét, egymás akaratát. Csak szeretettel tudunk törődni egymással.
– Pünkösd az egyház, a közösség megszületésének ünnepe is. A közösségé, amelyben lehull a válaszfal ember és ember között. Ezt a közösséget a szent szellem teremti meg a keresztény ember számára. Itt van ma is közöttünk?
– Igen, itt van közöttünk, megtelíti a szívünket. Kapcsolódik az előző kérdéshez is, hiszen a szeretetre és az egymással törődésre érdemes építeni a közösségeket is. Ez különösen a Kárpát-medencében élő magyarságra érvényes.
– Hogyan látja a Kárpát-medencei magyarság jövőjét?
– El kell felejteni azt a teóriát, hogy mindig korlátok, falak, plafonok vannak előttünk, fölöttünk. Nem igaz, hogy nincs tovább. Mindig van tovább, mindig van remény. Hihetetlen távlatok állnak az emberiség és ezen belül a Kárpát-medencei magyarság előtt. Legyen hát merszünk, bátorságunk – Árpád vezér szellemében – nagy és nemes dolgokba belevágni, és megvalósítani azokat! Szólítsuk meg a velünk élő népeket! Újabb vérszerződéssel egy asztalhoz kell ülni. Elég nagy a Kárpát-medence, lakjuk be hát békével, szeretettel, és tegyük mindannyiunk számára tündérkertté! Nem hiszem, hogy lenne olyan feladat, amit öszszefogással, nyugodt derűvel, békés munkával ne lehetne megoldani.
origo.hu
Magyar Péter bejelentette: nem mond le a mentelmi jogáról
