Képíró-per: romokban a vád

Zinner Tibor aggályosnak nevezte a Képíró Sándor ügyében 1944-ben hozott vezérkari bírósági ítéletet tegnap. A történész szakértőt a volt csendőrtiszt ellen háborús bűntett miatt folyó büntetőperben hallgatták meg a Fővárosi Bíróságon. Az 1944-es ítélet hűtlenség miatt tíz év fegyházra ítélte Képírót, de az ítéletet később Horthy Miklós kormányzó megsemmisítette. Ennek ellenére ez képezi a jelenlegi vádirat egyik pillérét.
Zinner Tibor kitért a Nagy János honvéd főhadnagy által 1948-ban, az ÁVH-n tett vallomásra, amely szerint Képíró adott volna utasítást harminc civil elszállítására és kivégzésére. (Ez a vádirat másik pillére.) A történész szakértő szerint az 1948-as szegedi népbírósági tanács törvénytelenül alakult meg, és ez jogállami ismérvek szerint semmisségi okot jelent – így az ügyben született ítélet is hatálytalan, semmis. Kiemelte: Nagy János kényszer alatt tett vallomást, hiszen „miért vallott volna saját maga és más ellen”.
A másik meghallgatott történész szakértő, Szakály Sándor is úgy vélte, 1948-ban törvénytelenül állították fel a bírósági tanácsot. Rámutatott: akkoriban testi-lelki kényszerrel születtek vallomások. (Ismert, éppen emiatt kérte korábban a védelem Nagy vallomásának a kirekesztését.) Szakály hangsúlyozta: az egyik tárgyalási jegyzőkönyv szerint Képíró Sándor körzetében nem volt fegyverhasználat, és ilyennél maga a vádlott nem volt jelen. Közölte: nem támasztja alá semmi, hogy a volt csendőr százados fegyverhasználatra adott volna parancsot.