Az úgynevezett segélycsomagok nem a bajba került országok megmentését, hanem azon francia és német bankok érdekeit szolgálják, amelyek nagy mennyiségű állampapírt vásároltak ezektől az országoktól, például Görögországtól – jelentette ki Plenter János pénzügyi szakértő hét végén egy kerekasztal-beszélgetésen. A nemzetközi eladósodottság és az eurózóna jövője című rendezvényen Budapesten Plenter arra is kitért, hogy az eurózóna egyben tartására tett lépések sikerében nem hisz, ugyanis a kormányok nem mutatnak hajlandóságot a szükséges pénzügyi és gazdasági változtatások meghozatalához. – Nem meglepetés, hogy ide jutottunk. Az euró politikai egyezség alapján jött létre, nem készültek róla átfogó elemzések, alapos gazdasági hatástanulmányok – mutatott rá a szakember, aki szerint szükség van a közös pénzre, de egy „masszív reálgazdasági alátéttel”. Mint mondta, ahhoz, hogy a valutaövezet működőképes legyen, a kapzsi és képmutató Európai Uniónak, s annak vezető országainak meg kellene változniuk, és az EU-nak nemcsak a szlogenek szintjén, hanem valóban a tagállamok egyenlő fejlődését kellene szolgálni. Mert azt látjuk – tette hozzá –, hogy a francia, német, angol vállalatok elfoglalták a gyengébb országok üzleti pozícióit, az unió agrárpolitikája egyértelműen diszkriminálja a térségünket, továbbá olyan megállapodások születnek – a kínai textiláru beengedése, a cukorgyártás leépítése –, amelyek nem a közösség érdekeit nézik. – Az EU jelenlegi formájában nem az emberekért dolgozik – mutatott rá Plenter az EU Democrats nevű uniós párt által szervezett eseményen.
Feje tetejére állt Európa, az unió egzisztenciális válságba került mára. Az történik, hogy a közös fizetőeszköz megmentése érdekében próbáljuk elfelejteni a szociális felelősségvállalást – így vélekedett a kerekasztal-beszélgetésen Ronald Janssen az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szakértője. Szerinte az euró létrehozói is felelősek azért, hogy Görögország és más perifériaországok mára gyakorlatilag kezelhetetlen mértékig eladósodottak. A közös kamatláb ugyanis az erős tagállamok igényeihez igazodik, s túlságosan alacsony a gyengébb láncszemek számára, amelyek versenyképességét jelentősen lerontotta. A lakosságot, a cégeket és az államot viszont az ország számára amúgy egyáltalán nem testhezálló, de nagyon csábító alacsony kamatú hitelek tömegének felvételére buzdította. – Ilyen helyzetben a lehető legtermészetesebb dolog az eladósodás, és a válság kitöréséig senki nem volt hajlandó foglalkozni ezzel – mutatott rá Ronald Janssen, aki szerint tíz évet kellene adni a helléneknek, hogy problémáikat megoldják, a megszorítások nem vezetnek sehova.
Ugyanerre az ellentmondásos helyzetre utalt Peter Henseler nyugalmazott egyetemi tanár is, amikor úgy fogalmazott, hogy a monetáris politika, a kamatláb alakításának összehangolása nem elegendő ahhoz, hogy összetartsa az eurót. Szerinte demokratikus eszközökkel centralizálni kellene a gazdaság többi területét is, a munkapiacot, az adózást, a szociális ügyeket, s mindez egy közös politikai irányításhoz kellene vezessen. – Minél kevésbé homogén, összetartó az EU, annál nagyobb a mostanihoz hasonló megrázó események bekövetkeztének a veszélye – tette hozzá a szakember.
Hoós János egyetemi tanár azt emelte ki, hogy a görög probléma gyökere végső soron a társadalom korruptsága, az adófizetési morál alacsony szinten állása is a fentiek mellett. Az európai adósságválság problémáját nem lehet szerinte „házon belül” megoldani, globálisan kell szemlélni a kérdést.
Lóránt Károly, az esemény moderátora lapunknak úgy összegezte a beszélgetés lényegét, hogy az eurózóna jövője attól függ: képesek lesznek-e a tagállamok lefaragni a fizetési mérlegek közötti egyenlőtlenségekből. Az a többlet ugyanis, ami a németeknél, franciáknál megjelenik, a gyengébb tagországoknál mínuszként jelentkezik. Mint mondta, több központi forrás irányítására is lenne szükség a kevésbé fejlett országokba.
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
