Legyen az animáció mindenkié

Tizedik alkalommal rendezik meg a Kecskeméti Animációsfilm-fesztivált, amelynek hetedik alkalommal kísérőrendezvénye egy európai animációsjátékfilm-fesztivál is. A június 15–19-e között Kecskeméten zajló események kapcsán Mikulás Ferenc fesztiváligazgató nyilatkozott lapunknak.

Mondhatjuk, hogy huszonöt évvel ezelőtt gyakorlatilag hiánypótló szándékkal jött létre az animációs szemle Kecskeméten?
– Be kell vallanom, nem csak a hiánypótlás vezetett. Amikor elkezdtük, még nem igazán lehetett utazni, és arra gondoltam, hogy azért, hogy a stúdiót bevezessem az európai animációs vérkeringésbe, érdemes valamit magunknak is tennünk. Két dolog jutott eszembe, az egyik egy nemzetközi ösztöndíjrendszer, a másik pedig egy saját animációs fesztivál Kecskeméten. Ezzel egyrészt a kollégáknak lehetőségük nyílt megnézni, hogy mi történik világszerte a szakmában, másrészt valóban egy természetes hiánypótlás is volt, mert a Pannónia Filmstúdióban akkor már évek óta szó volt egy fesztiválról, de senki nem vállalta fel konkrétan az ügyet. A rendezvényt először 1985-ben Animációs Filmszemleként tartottuk meg, majd 1993-tól nemzetközi filmfesztivállá nőtte ki magát, s 1996 óta jelent két párhuzamos eseményt: egy honit és egy nemzetközit.
– Az évtizedek során folyamatosan igyekezett alkalmazkodni az új elvárásokhoz, megfelelni a kihívásoknak. Miben más az idei KAFF a korábbiakhoz képest?
– Az idei fesztivál vezérmotívuma a zene és az animáció kapcsolata, és Kodály Zoltánt idézve – aki azt mondta, hogy legyen a zene mindenkié –, mi úgy fogalmaztunk, legyen az animáció mindenkié. A magyar animációsfilm-gyártás teljes spektrumát akarjuk bemutatni, tehát nemcsak a profeszszionális filmkészítők alkotásait, hanem az amatőrökét is. A nemzetközi fesztivál kísérőrendezvényeként ezért második alkalommal rendezzük meg a Szabad animációsfilm-készítők találkozóját, amelyre bármilyen animációs technikával készült, nem professzionális munkát be lehet nevezni. A fesztivált emellett olyan regionális eseményként szervezzük meg, amelynek nemcsak Kecskeméten, hanem a környező településeken is lesznek vetítései, többek között Lajosmizsén, Kerekegyházán, Tiszakécskén. E helységekben nincs rendszeres mozivetítés, viszont azt tapasztaltuk, hogy van igény a mozgóképre, az animációs filmekre.
– A fesztivál remek múltbeli sikereket idéz meg, sikeres magyar animációs filmeseknek állít emléket, de mit hoz a közeljövő?
– Egyelőre nagyon nehéz a jövőről beszélni, mert a formálódó filmgyártási koncepció kapcsán az általánosságokon túl semmiféle fogódzó nincsen az animációs film számára, csak a jelzés, hogy számolnak vele. Én egy kicsit aggódom, mert a rövid, egyedi animációs filmekre betervezett 100 milliós keretösszeg még az előző évek alacsony pályázati keretéhez képest is kevesebb, miközben a jelenlegi kultúrpolitikában is egységes a nézet, hogy az utóbbi időben méltatlanul háttérbe szorult a magyar animáció. Most attól tartok, hogy még rosszabb helyzetbe kerül a szakma, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gyerekekből kell nevelni a következő mozinéző generációkat, ehhez pedig elengedhetetlenek a magyar animációs filmek. Andy Vajna kormánybiztos emellett azt hangsúlyozta, hogy a jövőben üzleti alapon képzeli el a filmgyártást, ami bizonyos értelemben érthető. De különösképpen az animációban vannak olyan területek, amelyeket nem lehet piaci alapon működtetni, hanem a mindenkori kulturális kormányzatnak kell felvállalnia a támogatásukat. Például a Kecskeméti Filmstúdióban jelen pillanatban 82 író munkáinak készítjük az animációs változatát. Olyan szerzőkről beszélek, mint Hunyadi Sándor, Kányádi Sándor, Lázár Ervin, Arany János, Örkény István. Esetükben nehezen értelmezhető a piaci szempont, de általában – egy-egy kivételtől eltekintve – a rövid, egyedi animációkra sem igazán lehet kereskedelmi szempontból nézni. A magyar közszolgálati televíziónak pedig évtizedek óta borzasztó nagy mulasztása, hogy nem tagozódik be a nemzetközi koprodukciókba. Számos sorozat és produkció több ország összefogásával készül, ahol a közszolgálati televíziók dolgoznak együtt. Pedig olyan nemzetközi sorozatok készülhetnének, amelyekben minden nemzet egy-egy részt készít el. Ilyen ötletem például a Duna meséi, amely a Duna menti tíz ország népmeséinek sorozata lenne, és amelyben mindenki elkészíti a saját Duna-meséjét.