Budapest XIV. kerületében a százhektárnyi területen fekvő Városliget volt a világ első nyilvános, mindenki számára nyitott parkja. A millennium idején, az ezredéves ünnepségekre épült meg a Hősök tere, a Vajdahunyad vára, a mesterséges tó, a műjégpálya, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Vidám Park, a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi fürdő, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok. Itt található a Közlekedési Múzeum és a Petőfi Csarnok is. A Stefániáról fordulok be a lombok közé. Rögtön szembetűnik egy kisebb épület, akár turisztikai iroda, kávézó vagy fagylaltozó is működhetne benne. Csak ahogy közeledem hozzá, veszem észre, hogy a tetőcserepek régen elmozdultak helyükről, ablakait bedeszkázták, a bejáratánál hajléktalan fekszik a földön. Az utak aszfaltja hiányos, helyenként „összegyűrték” a még növekedésben lévő fák gyökerei. A sétányok kialakításakor nem gondoltak a babakocsival, kerekes székkel közlekedőkre, néhol harminc centiméter magasságú lépcsők nehezítik a haladást. A parkosított, nyírt zöld területen sokan napoznak. Az egész ligetben két működő nyilvános illemhely működik.
Sehol nem találok a látnivalókról eligazítást adó térképet, csupán a mini KRESZ-park festékszóróval lefújt táblái között akad egy, amely a kisgyermekek gyakorlóterének utcácskáit ábrázolja. A Petőfi Csarnok felújítása vagy lebontása évtizedek óta várat magára. Hétvégeken turisták által is kedvelt, látványos bolhapiac működik a területén. Mögötte olyan pihenőpark található, amelynek padjait évek óta nem festették le, festői kilátás nyílik viszont egy raktárra, amelynek drótkerítését náddal takarták el. Az ösvény mellett futó hosszú, funkciótlan betonfalat festékszóróval fújták le.
A Vajdahunyad vára felé sétálva a Paál László út és az Olof Palme sétány találkozásánál olyan ingatlanok tűnnek fel, amelyek akár Csernobilban játszódó játékfilm díszletei is lehetnének. Novus művészeti iskolák – hirdeti a rozsdás kerítésre kifeszített molinó. A Paál László út elején ottfelejtett betontömbök, a négy hatalmas „főkefés” konténer tetejét le sem lehet zárni a belőlük kitüremkedő, bűzlő szeméttől. Az út kanyarulatában egy hatvanas években gyártott beton virágláda fekszik. Hogy ne lehessen ellopni, cementtel öntötték ki a földnek szánt helyet, oldalára sárga-fekete csíkokat festettek anonim kreatívok.
Már a Vajdahunyad váránál járok, amikor végre színvonalasan felújított ingatlan sejlik fel a fák között. Az ablakon át látom, hogy irodai munka folyik odabent. Bekopogok a sötétített üvegű dizájnajtón. Megtudom, hogy a műjégpálya irodáit helyezték ide a felújítás idejére. A tervek szerint visszaköltözésüket követően vagy bérbe adja a jégpálya, vagy korcsolyatörténeti kiállítást rendez be, esetleg kávézót nyit az épületben.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum lépcsőjénél pereces kínálja portékáit. Amúgy az épület tetején álló szobrokat dróttal feszítették ki, ha eldőlnének, ne az emberek közé, hanem inkább a tetőre boruljanak.
Az Anonymus étterem ajtaján tábla hirdeti öles betűkkel: mindennap tízkor nyitnak. Kár, hogy kedd van és 11 óra, az ajtón még lakat díszeleg. A Vajdahunyad vára kétségtelenül frekventált része a Városligetnek, a tó felé vezető utak járólapjai viszont hiányosak, néhol vascsövek nyúlnak ki a bitumenből.
A Széchenyi fürdő mögött pavilonsor vörösesbarnára száradt tujákkal. Ahol kinyitottak, madzagra kötött színes lufikat kerget a szél. Kínai bóvli áru minden szinten: ajándékkultúránk legnagyobb dicsőségére találkozom ákombákom betűkkel hirdetett „ördögpatronnal” és „műtakonnyal” is. A „Vajdahunyad Castle” és a „Museum of Agriculture” jelzésű nyilak a Fővárosi Nagycirkusz épületére mutatnak. Innen a Hősök tere felé gyalogolva látni, hogy sok az ülőke nélküli „pad”. A színvonalasan felújított közeli gyermekjátszótér valóságos oázis.
Sajnos a kutyatulajdonosok hatalmas futtatónak tekintik a liget egész területét, amelyre semmiféle rendtartás nem vonatkozik. Talán tényleg nem is létezik, vagy ha van, senki rá sem hederít. Marad a jó tanács: nézz a lábad elé!
Számos terv létezett már a Városliget megújítására az utóbbi évtizedekben. Az előző kormányzat nemcsak a londoni Hyde Park mintájára kialakítandó „szónokok hordóját” szerette volna itt létrehozni, hanem sokkal fajsúlyosabb tervei is voltak. Szóba került a környezetbe nem illő, korszerűtlen Petőfi Csarnok lebontása is. „Nem a szolgáltatások végleges kipucolása a cél, az elbontandó objektumok helyett szebb, a régieket újraértelmező, de modern pavilonokat lehetne építeni, frissen tervezett utcabútorokkal. A megújuló ligetes arculatnak pedig része lehetne egy, a Széchenyi fürdő vizével fűtött, télen-nyáron működő pálmaház, amolyan tematikus füvészkert” – hangzott el egy négy évvel ezelőtti sajtótájékoztatón.
Nem új keletű a legnagyobb horderejű elgondolás – amely a napokban ismét az érdeklődés középpontjába került –, a Vidám Park elköltöztetése. Már a hetvenes években az Aszód és Iklad szomszédságában fekvő Domonyvölgyben szerették volna elhelyezni az állatkertet és a Vidám Parkot. A terület rendezésére országos tervpályázatot hirdettek, de a nyertes pályamű megvalósítására végül nem jutott se pénz, se akarat.
A napokban arról hozott döntést a Fővárosi Közgyűlés, hogy 2014-ig elköltöztetik a Vidám Parkot, hathektáros területét pedig az állatkert kapja meg. Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a Városligetből elköltöző Vidám Parkot el lehetne helyezni a Rákosrendező pályaudvar 136 hektáros területén. Addig a főváros pályázaton választaná ki azt a befektetőt, aki képes és hajlandó 15–20 milliárd forintot költeni a tervre.
Mindez nem oldja meg a városligeti közlekedőutak elhagyatottságát még akkor sem, ha csaknem egyéves késéssel a vége felé közeledik a jégpálya épületének felújítása, a hét elejétől pedig láthatók az „Art on Lake” – Művészet a tavon című kiállítás „úszó szobrai” a Városligeti-tavon. Ottjártamkor az épület tetejének bádogborítását fényezték, sokan megcsodálták, ahogy a munkások elhelyezik a fakockákat a közlekedőtereken. A magyar EU-elnökség kiemelt kulturális programjaként a Szépművészeti Múzeum által megrendezett vízi tárlat 15 ország 26 művészének munkáit vonultatja fel. A 35 ezer négyzetméteres vízfelületen elterülő, három évig tervezett kiállítást 500 ezer euróból rendezték meg, a magyar állami támogatás ennek 80 százalékát tette ki. A művészeti alkotások között található egy vízben félig elsüllyesztett ház és egy, a vízfelületre helyezett mobil vécé is. Az utóbbit, Via Lewandowsky Intergalactica című alkotását egyébként a mobilillemhely-gyártó Toi-Toi cég szponzorálta – derül ki a kiállítási információs táblából.
Hogy ebből a magyar államra jutó 400 ezer euróból mi mindent el lehetett volna végezni a Városliget szépítésének szándékával, kinek-kinek a fantáziájára bízom. Például kiegyenesíteni az eldőlt villanyoszlopokat, egységesíteni a padokat és a szemeteseket, kijavítani az útburkolatot, renoválni az arra érdemes kisebb ingatlanokat, elhelyezni néhány térképet…
Negyven, a Városligetben és környékén működő vállalkozás, intézmény – köztük a Gundel étterem, az állatkert, a Széchenyi fürdő – sok-sok éve megalapította a Városligeti Köztársaság nevű egyesületet. Tagjai szerint körbe kellene keríteni a liget legalább néhány részét, és meg kellene oldani az állandó felügyeletet, akár parkőrökkel, akár rendőrökkel. „Látható, hogy a főváros azon parkjai igazán szépek, amelyeket kerítés vesz körül, mint például a Károlyi-kert és az utóbbi időben a Szent István park” – vélekedtek, de nem hallgatott rájuk senki.
Mindenki eldöntheti, hogy büszkék lehetünk-e a Városligetre, vagy pironkodjunk miatta.
origo.hu
Folytatódik az ingyenes iskolai laptopprogram
