Mádl Ferenc halálára

Vasárnap van.<br /> Ragyogó tavasz végi nap. Ilyenkor szoktam találkozni a tihanyi templomban Mádl Ferenccel és feleségével, Dalma asszonnyal. Most is kerestem a padsorokban a két szép ősz fejet. Hiányoztak. Azt hittem, azért, mert még nincs itt a nyár. Kora délután érkezett meg hozzám a döbbenetes hír: Mádl Ferenc halott. Tizenhárom óra után néhány perccel tért meg Teremtőjéhez, nyolcvanegyedik életévében.<br /> Nagyon rossz ezt a nekrológot írnom az egyik legjobb, legkorrektebb, legkedvesebb és legbölcsebb emberről, akit valaha ismertem.

Kristóf Attila
2011. 06. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fájdalmas üresség van bennem, amit az enyhít, hogy a halál nem végleges. Ebben hitt ő is, s minden bizonnyal ez befolyásolta az egész életét, amelynek lényege volt a büszke alázat.
Karakterét tudós mivolta alapozta meg, jogász lévén az emberi igazság mély rétegeibe próbált hatolni, s alázata abból eredt, hogy tudta: a teljes igazság, az út és az élet letéteményese az Úr.
Minden bizonnyal hite, jelleme és tudása tette alkalmassá arra, hogy a Magyar Köztársaság elnöke legyen, s józan konzervativizmusa, hazaszeretete, emberi-erkölcsi nagysága, jósága, türelme révén vált olyan államfővé, akinek a tevékenysége, döntéseinek jogi megalapozottsága, feddhetetlensége más világnézetű emberek, politikusok körében sem váltott ki ellenérzéseket. Nem megosztó, sokkal inkább vonzó és a nemzeti együttműködést szolgáló személyiség volt. Politikai pályafutása során soha nem okozott megbotránkozást. Ez nem tekinthető szelídsége következményének, hiszen ez a szelídség kemény volt, mint a kő. A keménység kompromisszumkészséggel és tárgyalóképességgel társult, s mindemögött a jog tisztelete és a tudás biztonsága állt.
Európai ismertségű jogtudósként fő szakterülete a nemzetközi jog; ennek a tudományágnak professzoraként dolgozott az ELTE jogi karán. Számos külföldi egyetem díszdoktora és vendégtanára volt.
Politikai pályafutása Antall József kormányában kezdődött, először tárca nélküli, majd 1993–94-ben művelődési és közoktatási miniszter volt. Egyik szorgalmazója és megalapítója a polgári együttműködés mozgalmának. 1995-től köztársasági elnökké választásáig a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt, egyik garanciája annak, hogy a lap nem tért le a Pethő Sándor által megjelölt útról, s a polgári összefogás és a 2010-ben bekövetkező változás egyik hatékony szorgalmazója lett.
Nehezen ocsúdom a döbbenetből, s tudom, hogy személye mostantól kezdve, hozzám hasonlóan, sokaknak hiányzik majd. A Magyar Nemzet nevében is búcsúzom tőle, jól tudva, hogy az egész magyar nemzet egyik kiváló fiát veszítette el.
Érdemeit sokáig lehetne sorolni, nem is szükséges várni a „történelmi távlatokra”, méltó államfője volt öt esztendőn át Magyarországnak, távozása nemzeti gyász és fájdalom.
Ezúttal nem csak szóvirág, hogy Teremtőjéhez tért meg, hiszen életműve, erkölcsisége, alázata mindig is a Teremtőbe vetett hitén alapult. Ez a reménység minden ilyen halálban, s ebben a reményben osztozunk feleségének, Dalma asszonynak, gyermekeinek és unokáinak gyászában, amely az ország gyászával közös.

Összeállítás az 5. oldalon

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.