Maguk is bödeháziak? Soha az életben nem láttuk magukat! – fakadt ki a 82 esztendős Büki Vilmosné januárban az önkormányzati választás alkalmával, amikor a választási bizottságban ülve vadidegeneket látott belépni a zalai település szavazóhelyiségébe. Az ezt megelőző voksolás döntetlen eredménnyel zárult, ezért volt szükség újra. Ám a januárit még újabb kettő követte, mivel a település őslakosai minden forduló után feljelentést tettek: szerintük a faluban nem életvitelszerűen élők is szavaztak.
Szép Zsuzsanna címzetes körjegyző tájékoztatása szerint a faluban az októberi polgármester-választást megelőzően a választópolgárok száma 47 fő volt, majd az időközi polgármester-választások alkalmával a lakosság száma állandóan módosult: január 9-én 84 (77 szavazott), február 6-án 73 (64 szavazott), február 27-én 66 (62 szavazott) fő rendelkezett bödeházai lakcímkártyával.
– Igazságtalannak tartom a végeredményt, mert idegenek választottak nekünk polgármestert – kesereg Bükiné a kerékpárjára támaszkodva. – Az első két alkalommal még benne voltunk a választási bizottságban, de utána nem kértünk belőle. Elmondja, akadt néhány alkalmi szavazó, akiket látásból ismertek, ám a legtöbbjüket még úgy sem. – Szégyellje magát a falu és az ország, hogy ez megtörténhetett! – mondja dühösen az idős asszony.
Fehér Ármin és neje is tagja volt a választási bizottságnak – eleinte.
– A harmadik választás előtt azt mondtam: Elég volt, nem megyek többé a bizottságba! – emlékszik Fehér Ármin. – Behívták a rendőrségre a bejelentőket tanúskodni, de mi lett? Semmi!
– Ha ezt megtehetik, akkor mindent lehet ebben az országban – dühöng Fehérné. – Olyanok jöttek ide, akiknek soha egy hant földje sem volt a faluban. Mert ha legalább telkük lett volna, nem szólnánk. Magamat szégyellem helyettük. De ha ez törvényes, semmi gond; akkor legközelebb jelentkezzünk mi is egy kis pénzért?
– Nem vagyok politikus, de itt valami disznóság történt – mormolja Nagy Béla is, miközben a lekaszált szénát forgatja kertjében. Úgy tudja, a régi-új polgármester rokonait Zalaszombatfáról költöztette be, más ismerőseit pedig Gáborjánházáról jelentette be otthonába.
– Nem jól van ez így, nem tisztességesen lett megválasztva a polgármester. Mi a Büki Lacira biztos nem szavaztunk volna, ha elmegyünk, mert soha nem mondott nekünk semmit. Évente egyszer tartott beszámolót, a továbbiakban nem kérdezte a véleményünket.
– Káldinéra leadták volna a voksukat?
– Alighanem.
Bükiné is arra panaszkodik, hiába rimánkodott névrokonának, Büki László községvezetőnek, kaszáltasson a faluban, a polgármester a füle botját sem mozgatta.
– Elégedetlen volt vele szinte mindenki – szögezi le. – Kapja a jó fizetést, aztán amikor egy alkalommal nem őt választották meg, hát majd meg akart halni. Még kórházba is került – teszi hozzá maliciózusan. – Nem vagyunk már kíváncsiak rá, a falugyűlésre sem megyünk többet, mert képes volt ilyet megtenni a néppel.
Csönd és udvariatlanság
Haragos a falu. Elindulunk, hogy a polgármesternél érdeklődjünk, ő hogy emlékszik, miképpen zajlottak a választások, s hová lettek az alkalmi bödeházaiak. Omló vakolatú, bedőlt tetőzetű házak mellett haladunk. Csönd honol, megállt az idő. Bár még csak dél van, a polgármesteri hivatal ajtaja zárva. A településvezető nem messze álló házánál is hiába csöngetünk.
A falu centrumában egy nyitott autóból zene szól, előtte egy 35 körüli férfi ácsorog, közmunkás lehet. Az eddig oly közlékeny helyiekkel ellentétben nem akar nyilatkozni, mondja, mindkét korábbi polgármesterjelölttel jóban van, nem akar ellenséget szerezni. (Később megtudjuk: ennek csak a fele igaz, Káldi Lászlóné, Büki László kihívója nem sorolja barátai közé a férfit.) Anynyit fűz az esethez, hogy szerinte mindkét polgármesterjelölt ugyanazt csinálta, akkor hol itt a gond?
– Ön itt lakik?
– Mondhatjuk… – ad rövid, de elgondolkodtató választ; találkozásunk után tudomásunkra jut: a férfi volt az egyike azoknak, akiket a polgármester bejelentett magához.
A kicsinosított tájboltot ugyancsak zárva találjuk – kétnaponta, s csak tizenkettőig tart nyitva. A falu másik végében megtaláljuk az ellentábort. – Engem nem bosszant, hogy a régi polgármester nyert, akit igen, az megtette már a kötelességét – vélekedik szűkszavúan Furjánné a háza kapujában. Temető utcai otthona verandáján ücsörög Szomi Lajos és neje. Nehezen lehet szóra bírni őket, annyit mondanak csak: mind a négyszer elmentek szavazni, s minden alkalommal ugyanarra adták a voksukat. Nincs bajuk Bükivel, ha eddig jó volt, jó lesz ezután is, vélik.
Visszatérünk a polgármester házához. Hallani, amint az udvaron telefonál hangosan.
– Polgármester úr, szánna ránk pár percet? Szeretnénk néhány kérdést feltenni önnek – érdeklődünk, midőn befejezi a beszélgetést.
– Nem érek rá, két vendég is van nálam, nem látja? – int fejével az úton álló postásautó irányába.
– Esetleg utána? Szívesen megvárom.
– Később sem érek rá, elmegyek hazulról – azzal faképnél hagy.
Minden törvényes
A Zala megyei területi választási bizottság a negyedik voksolást követően – a helyi választási bizottság döntését helybenhagyva – elutasította a választással szembeni kifogást, mert bár a kérelmező fellebbezésben megjelölte a jogszabálysértésre vonatkozó paragrafusokat, nem nyújtott be annak alapjául szolgáló tényszerű bizonyítékokat. Érdekes ugyanakkor, hogy a február 6-i szavazás azért lett eredménytelen, mert a – később lemondott – helyi választási bizottság bizonyítottnak látta, hogy nem helyiek szavaztak, ám a negyedik kör után ezt már nem vizsgálta és nem állapította meg a bödeházai új összetételű választási bizottság. Vagyis az a furcsa helyzet állt elő, hogy azok a becsületes helyiek, akik észlelték és jelezték a turpisságot, és nem akartak részt venni a komédiában, tulajdonképpen a polgármestert segítették azzal, hogy felálltak.
A lakcímbejelentés szabályait a polgárok személyi adatinak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992-ben alkotott törvény, valamint egy, a végrehajtásáról szóló 1993-as kormányrendelet tartalmazza – tájékoztat Szép Zsuzsanna körjegyző. A jogszabály szerint az ügyintézőnek az adatok ellenőrzésén kívül nincs lehetősége a bejelentéskor egyéb körülmény vizsgálatára, jelen esetben arra, hogy a kérelmező valóban életvitelszerűen azon a címen lakik-e, amelyre lakcímkártyáját kéri. – Ez valamennyi lakcímváltozás bejelentésénél követendő szabály, amelytől sem választás előtt, sem utána nem lehet eltérni. Az eljáró ügyintéző – amellett, hogy észlelte azt, hogy egy lakcímre több személy is létesít lakóhelyet – a jelenleg hatályos jogszabályok szerint járt el – ad magyarázatot a lehetetlen helyzetre a jegyző.
Büki Vilmosné mellettünk elkerekezve még megjegyzi: hallotta, hogy korábban Gosztolán és Lendvajakabfán is történt már az övékéhez hasonló eset. – Oda is vittek egy busznyi népet. De miért nem hozattak akkor már Szlovéniából? Ott is élnek rokonok – mérgelődik.
Bödeházán a jegyző legutolsó adatai szerint 58 választópolgár rendelkezik lakóhellyel.
Csábító pályázati források
– 2006-tól 2010-ig képviselő voltam, azt a négy évet az ellenségemnek sem kívánom. Büki László barátai voltak a képviselőtársaim, belefáradtam a szélmalomharcba – vélekedik immár Büki kihívója, Káldi Lászlóné a Bödeházához 1935-ben csatolt Szentistvánlakon. Azt mondja, azért szeretett volna a település vezetője lenni, mert korábban is sokat tett a közért, s úgy érezte, ha hazaköltözik, szülőföldjét is segíthetné.
Megemlítem, a faluban azt hallottuk, ő is bejelentett idegeneket otthonába, de Káldiné nonszensznek tartja a felvetést.
– Nekem mit kell azon bebizonyítani, hogy a testvérem velünk szemben építkezett, és a gyermekei lakcímkártyáján az a cím szerepel? A saját négy gyermekemet is bejelenthettem volna magamhoz, de nem tettem. Csak az öcsém jelentkezett be hozzánk, de annak is megvan az oka: segít a beteg férjemet ápolni – indokol.
Ugyanakkor szerinte Büki László nem tudja megmagyarázni, miért jelentett be magához 21 embert, és miért toborzott a szomszédos falvakban embereket.
– Ön szerint miért ragaszkodik ennyire Büki úr a pozíciójához? A polgármesteri fizetés ennyire vonzó? – érdeklődöm jobb híján nála, ha már a regnáló polgármestert nem lehetett megszólaltatni.
– Dehogy! (A polgármesteri tisztségről szóló törvény szerint a polgármester tiszteletdíjáról a képviselő-testület dönt. Az összeg az ezer fő alatti településeken az illetményalap – 38 650 forint – 2,5-4,5 szerese lehet – a szerk.) A pályázati pénzek vonzzák.
– Mire céloz?
– Érdekes egybeesés, hogy a polgármester házára éppen akkor kerültek új cserepek, amikor a volt iskolát tájbolttá alakították. Azt is érdemes megnézniük, hogy a szentistvánlaki temetőhöz vezető kétszáz méteres utat hogyan újíttatta fel.
Elmegyünk a kérdéses helyre. Nem- hogy aszfaltot, de murvát is csak imitt-amott találunk. A temető kerítésén függő tábla ugyanakkor hirdeti: itt a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács biztosította 2,3 millió forintos forrásból utat újítottak fel…
Salamon Róbert, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletesének tájékoztatása szerint a választásokkal kapcsolatban elrendelt büntetőeljárás jelenleg is tart, ezért arról nem adhat tájékoztatást a rendőrség. Arról is hiába érdeklődünk, tett-e valaki Büki László ellen feljelentést hűtlen kezelés vagy sikkasztás gyanújával. A szóvivő csupán annyit közöl: konkrét személyre vonatkozóan személyiségi jogok, illetve adatvédelmi okok miatt nem áll módjában tájékoztatást adni.
origo.hu
Újbudai pedofilügy: A baloldali önkormányzatig érhetnek a botrány szálai?
