Ha 1992 óta számítjuk a Bajnokok Ligáját (egyesek 1993-tól teszik), az idei a huszadik döntő, és győztest, valamint egyúttal finalistát eddig mindössze hét nemzet adott. Játékvezetőt viszont már tizenegy, köztük a magyar. Méghozzá mostantól duplázóként, hiszen négy német és három spanyol bíró mellett két-két olasz, angol, svájci és most már magyar szerepel a listán. Kétségtelen tény, hogy a mieink némi helyzeti előnyt élveznek, az a veszély ugyanis nem fenyeget, hogy klubjaink remeklése eleve kizárja őket a végjátékból. Ez azonban nem kisebbíti érdemeiket, Kassai Viktor ráadásul a BL-végjáték történetének legfiatalabb bírája lesz – 36 éves, és az eddigi korrekordot Pierluigi Collina tartotta 39-cel –, az idők során hatszereplősre duzzasztott mutatványban Erős Gábor és Ring György asszisztens, valamint Fábián Mihály, Bognár Tamás és Vad II István segédkezik. A 2008-as olimpiai döntő, majd a tavalyi Spanyolország–Németország vb-elődöntő után tehát itt az újabb próba, amellyel kapcsolatban érdeklődésünkre Puhl Sándor – négyszer választották a világ legjobb játékvezetőjévé, az 1994-es vb és az 1997-es BL Dortmund–Juventus fináléját is rá bízták – kijelentette: „Az európai futballnak az Eb mellett a BL-döntő a teteje. Nagyon komoly feladat és elismerés, ami abszolút az adott személynek, nem az országnak szól. Rengeteget lehet nyerni és veszíteni vele, az idei döntő felvezetése máris mindenhonnan óriási figyelmet vonz. Ugyanakkor a játékvezetőnek a külső körülményekkel tilos foglalkoznia, akkor végezheti jól a munkáját, ha minden érzést, tudást, emléket, előítéletet képes kizárni.”
Külső hatások márpedig akadnak szép számmal. A barcelonaiakat újabban – Puhl szerint megalapozatlanul – többen rendszeres színészkedéssel vádolják (már az a morbid vicc is terjed, hogy Bin Laden halála sem vehető biztosra, mert amikor lelőtték, Barca-mezt viselt, így elképzelhető, hogy rájátszott az esetre), Rio Ferdinand, az MU védője például a visszataszító jelzőt találta a legmegfelelőbbnek a Real Madrid ellen mutatott produkciójukra, és hozzátette: „Az ilyen esetek miatt röhögnek a rögbisek a focistákon.”
A feszültség és a hangulatkeltés érthető, hiszen a spanyol és az angol bajnok esik egymásnak, megismételve a két évvel ezelőtti szereposztást (akkor 2-0-ra nyert a Barca), a színhely ráadásul a világfutball zarándokhelye, a Wembley. Kassait illetően egyik fél részéről sem hallatszott kritikai észrevétel, tényként rögzítették, hogy a Manchesternek eddig három győztes mérkőzést vezetett, a Barcelonának ellenben még egyet sem.
A Wembleyben remélhetőleg csak tisztelőket, esetleg barátokat szerez magának, ellenségeket nem. Puhl Sándor kapcsán például annak idején híre járta, hogy az 1997-es Dortmund-bravúrért a Juventus hívei megnehezteltek rá, és az első adandó alkalommal derékba törték a karrierjét. Maga az érintett szerint ebben a formában ez így nem igaz, Puhl inkább amondó: „Talán inkább úgy gondolták, a jóból is megárt a sok. De rég volt, éljünk a mának!”
Vagy most még a holnapnak.
Egy erőszakos bűnöző bosszúból ölte meg az RTL Klub volt vezetőjét