Második lépcsőfok

Hétmérkőzéses profiboksz-gálát rendeznek holnap este – közép-európai idő szerint vasárnap hajnalban – Atlantic Cityben, a helyi Boardwalk Hallban; a főmecscset Carl Froch (mérlege 27-1) és Glen Johnson (51-14-2) vívja a WBC szervezet nagyközépsúlyú vb-címéért, valamint a kategória Super Six tornájának döntőbe jutásáért. A Boxrec.com szakportálon ez a derbi ötcsillagos, maximális minősítést kapott, a többi kevesebbet, Erdei Zsolté (32-0) Byron Mitchell (28-7-1) ellen például kettőt, noha egykori világbajnokokról van szó, akik közül az egyik (a magyar) veretlen.
Ettől még az értékelés nincs elszakadva a realitásoktól, hiszen tízmenetes felhozó mérkőzésről van szó. Ilyet a novemberi, hasonló jellegű előtt legutóbb hét és fél éve vívott honfitársunk, hiszen közben őrizte a WBO félnehézsúlyú övét, majd megszerezte a WBC-ét cirkálósúlyban. Aztán szerződése végeztével lelépett az Universum Box Promotion süllyedő hajójáról, s elkezdte megvalósítani amerikai álmát, gyakorlatilag a nulláról, hiszen igazából kevesen ismerték az Egyesült Államokban. Samson Onyango tavaly őszi legyőzésével a ringrozsdát távolította el magáról egyéves kihagyása után, de ezzel még nem robbant, nem robbanhatott be az amerikai köztudatba. Az idén előbb márciusi, majd májusi mérkőzésről szólt a fáma, ebből lett június 4.
Innen is látszik, a tengerentúlon sem fenékig tejfel a bunyós élete, még ha Lou DiBella is a promótere. A hosszú hónapok alatt felmerült legalább fél tucat ellenféljelölt közül végül maradt az amerikai Byron Mitchell. Aki Madárhoz hasonlóan 37 éves és volt világbajnok, igaz, egy kategóriával lejjebb, nagyközépsúlyban viselte a WBA vb-övét 1999 júniusától 2000 áprilisáig, illetve 2001 márciusától két évig. Bokszolt többek között Joe Calzaghe, Sven Ottke vagy a WBA félnehézsúlyú trónján jelenleg ülő Bejbut Sumenov ellen, mindkét tavalyi meccsét TKO-val veszítette el. Megfelelő riválisválasztásnak tűnik, jó nevű, ismert, de már túljutott a csúcson.
Kérdés, az ő legyőzése – az sem mindegy persze, hogyan! – mint második amerikai lépcsőfok milyen kapukat nyithat meg Erdei előtt. Fő cél a tengerentúli klasszisok (Bernard Hopkins, Chad Dawson, Jean Pascal, Tavoris Cloud) elérése, de egy ilyen derbi összehozása annyira sokismeretlenes egyenlet, hogy a további lehetőségeket még felesleges lenne elemezni. Hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy Madárnak túl sok ideje nincs kísérletezni, az előszobában toporogni. Először persze a szombati meccset kell megnyernie. Elmondása szerint egyelőre csak befektetett az amerikai karrierbe, pénzügyileg negatív a szaldója, az átfordulás még nem most jön el, igaz, a fő cél nem is a meggazdagodás.
Amerikai napjairól mindenesetre menedzsmentje segítségével naprakész információkhoz jutott, aki akart: lépcsőzés Rocky nyomán Philadelphiában, gyümölcstorta és ajándékok keddi születésnapján, futás az óceán partján már Atlantic Cityben, skype-olás az itthon maradt családtagokkal… Vb-címderbi előtt nem volt ekkora felhajtás! Persze leginkább Amerikában igaz: a terméket el kell adni. S mi tudjuk a legjobban, az Erdei márkanév reklámtól függetlenül a minőséggel egyenértékű. Reményeink szerint ezúttal is (tévé: élőben SportM, ismétlés Sport2, Sport1).