Minden út a csődbe vezet?

Görögország eurózónás kalandja a jelek szerint a vége felé közeledik. Sokak szerint ma már biztosnak tekinthető, hogy Hellász csődbe megy: ha nem előbb, akkor utóbb. S az is biztos, hogy ha így lesz, akkor vele bukik majd az egész uniós és valutaalapos válságkezelés. A görögök sorsát még sokáig példázatként emlegethetjük majd arra, hogy mit ér és hová vezet az a segítségnyújtás, amelyik úgy adja az apanázst, hogy közben lassan megfojtja és emellett kizsebeli az áldozatát. Hogy miképp zajlik ez a mindennapi gyakorlatban, azt idehaza sem kell túl sokáig magyarázni: végtére is a görögökéhez hasonló cipő szorítja a mi lábunkat is.
A minap Athénban jártak az uniós jegybank szerepét betöltő Európai Központi Bank szakértői. Azt kellett megvizsgálniuk, hogy az ország képes lesz-e időben visszafizetni a tartozásait. Ennek lehetőségét egyértelműen puszta ábrándnak és utópiának minősítette az út után a csoport osztrák tagja. A Standard & Poor’s pünkösdhétfőn a világ legrosszabb minősítését adta a görög államadósságnak. Olyan besorolásról van szó, amelyik a befektetők által alkalmazott rangsorban még a gödör aljánál is lejjebb van, csupán egy tyúklépésre a valódi csőd kimondásától. A leminősítésnél még érdekesebb volt az, hogy a hír csak néhány óráig érdekelte a piacokat. A befektetők vállrándítása pedig mindennél jobban érzékelteti, hogy lényegében kész tényként kezelik a görög csőd bekövetkeztét.
Ebben a helyzetben, amikor egyetlen pénzember sem tesz a görögök túlélésére egy lyukas garast sem, jelentették be a németek, hogy az Athénnak nyújtott központi hitelcsomagokba ideje beszállniuk a magánbefektetőknek. Ez a halva született ötlet is jelzi, hogy már a zátonyok közelében járnak a fuldokló déli állam megsegítésére indult mentőcsónakok. Az újabb pénzügyi segítség, a második kölcsön részletei és megítélése körül sem oszlik a homály. A beavatkozás időpontját az uniós pénzügyminiszterek egy tegnapelőtt esti könnyed vacsora közben most épp júliusra tolták tovább. Közben újra fellángoltak a görög tiltakozások, tegnap is lebénult az ország. A jövedelmek várható további csökkenése elől a feketegazdaságba menekülnek az emberek, nem fizetnek közterheket az ország hitelezőinek, ami ugyancsak a huszonkettes csapdája felé tolja a helléneket. A növekvő zűrzavar és káosz közepette a kiútnak még a körvonala sem mutatkozik. Illetve mégis: a csőd maga lehet a kiút a görögök számára ebből a helyzetből. Terjed az a vélekedés is a szakemberek egy része között, hogy az unió napirendjén lévő második hitelcsomag sem szolgál mást, mint a pénzügyi összeomláshoz vezető út kikövezését. Vagyis azt, hogy a csődhelyzetet hosszan elnyújtva, szinte valamiféle állandóságként éljék át a görögök, miközben a hitelnyújtók példátlan módon avatkoznak belügyeikbe, függetlenségükbe, a pénzügyi kormányzás feladatainak egy részét átveszik, hogy így facsarják ki még az utolsó cseppeket is a hellén déligyümölcsből. Azaz minden út ugyanoda vezet, még a segítség is: a biztos csődbe.
Csak az a különbség, hogy ha holnap élné át Athén az összeomlást, akkor az hirtelen nagyon sok pénzébe kerülne az eurózóna tagállamainak. Míg ha elnyújtva megy végbe az agónia, az egyszerre kisebb pénzügyi terhet jelent. Nagyon úgy tűnik, hogy már csak erre játszanak Nyugaton, már csak ez várja a görögöket az eurózónában. Egészen addig, amíg a folyamat végén Athént ki nem űzik a „paradicsomból”, vagyis elveszik tőlük a közös uniós pénzt. Bár meglehet, a görögök jobban járnak, ha ez csakugyan bekövetkezik.