Mítoszok mögötti történelem

Csupa Chaplin meg Cseh Tamás a biatorbágyi faluház kávézója: hangulatos hely, látszik, hogy a fenntartók valódi kultúrcafét igyekeznek összehozni a művelődési ház sarkában. Az emeleten a helyi férfikórus próbál hatalmas hangon, a másik szárnyban a fiatalság kínozza a hangszereket: a két hangorkán a kávéház teraszán csap össze, ahol Fehér Béla író-publicistát hallgatja az olvasóközönség. Szó esik három készülő kötetről, a történelmi emlékezet viszonylagosságáról és arról, hogy a határidő még mindig a második legjobb múzsa.

R. Kiss Kornélia
2011. 06. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az első helyen talán az írót körülvevő világ abszurditása áll: olyan bőséges témát kínál ez Fehér Bélának, hogy hosszú évek óta kitelik belőle a Magyar Nemzet szerdai tárcarovata – a legtöbb egypercesét ide írta meg, s később lett belőlük kötet. Az utóbbi két könyve már a Magvető gondozásában jelent meg, és a sornak persze nincs vége, három új könyv is készül a népszerű tárcaíró műhelyében. Karácsonyra gasztroesszé- albummal rukkolnak elő közösen Cserna-Szabó András írókollégájával, és a biatorbágyi esten az egypercesek közül is felolvas nekünk néhányat Fehér Béla, olyanokat, amelyeket már egy következő könyvben láthatunk majd viszont. Csak pár novellát hallgatunk meg, de már ebből is kitűnik: tényleg a kortárs Örkény Istvánnal van dolgunk, aki hétről hétre felkap egyet-egyet a XXI. század jelenségei közül, hogy kettőt csavarva a dolgokon, kificamítva dobja vissza közénk saját gyarlóságunk bizonyítékait. A keret bármi lehet, apróhirdetés, reklám, reklamáció vagy jól ismert mese kortárs parafrázisa, ahol Piroska a vadász segítsége nélkül is boldogul: talpraesetten stoppol, és mivel az elfogyasztott nagymama kiesett az eltartói sorból, összeadja magát a farkassal. Csinálhatott volna jobb partit, de így se rossz, legalább van kire számítani.
A feje tetejére állított Fehér Béla-i tárcavilág után a XIX. századi Magyarországra csöppenünk, a szerző következő regénye ugyanis a magyar történelem legdicsőségesebb korszakába kalauzol minket. A könyvet majd az ősszel vehetjük kézbe, de a beszélgetést vezető Balassa János faggatására Fehér Béla azért elárul néhány dolgot a témáról és a kuliszszatitkokról.
Azt mondja, akkor kezdte érdekelni a szabadságharc, amikor a kezébe kerültek Kossuth közeli munkatársa, báró Pálffy János feljegyzései. A báró azzal ütötte el a börtönidőt, hogy jellemzéseket írt az ismerőseiről, kiről hat sorban, kiről hosszú oldalakon át. Kossuth Lajosnak negyven oldalt szentelt, s ezeken a lapokon tárgyilagosan foglalta össze a vele kapcsolatos véleményeket. Nem Habsburg-párti volt, csak kritikus szemlélő, és az írásaiból kiderül, hogy a dicsőséges korszak bizony korántsem volt mentes ellentmondásoktól, széthúzástól. Az író ezt szerette volna megjeleníteni az új regényben, amelynek egyelőre csak az alcíme ismert: „Hazafias kalandregény”. Fehér Béla megígéri: csatába nem viszi az olvasóit, de lesznek távolban menetelő katonák, fel-felparázsló őrtüzek és egy hosszú út Pozsonytól Debrecenig, a mítoszok és kultuszok mögötti történelemben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.