Olvasóinktól

Dr. Gobaschits László nyugdíjas sebész és baleseti sebész főorvos (Kapuvár): A Magyar Nemzet május 19-i számának utolsó oldalán olvastam egy cikket, amelynek címe Fáradásos törés volt. Neves versenyzőnőnk szenvedte el ezt a különös betegséget. A címben a „törés” szó hangsúlyos. Módosítja a helyzetet, hogy nevezett hölgy már egy éve kínlódik miatta. Gyógyulás csak úgy érhető el, ha a törést rögzítjük. A törést okozó, erőteljes mozgást kikapcsoljuk. Egyéb, vizsgálatok nélkül meg nem állapítható kezelési módokat végzünk (kalcium, csigolyafelszínek párhuzamossága stb.). Figyelembe kell venni, hogy a fáradásos törés már régi, ezért hajlamos lehet az álízület-képződésre. Ez olyan állapot, amikor valamilyen oknál fogva a törésvégek nem tudnak és nem akarnak összeforrni. Tisztelettel kérem, hassanak oda, hogy a beteg, aki egy különlegesen megbecsülendő személy, hozzáértő szakorvos kezébe kerüljön. A betegség és a beteg állapotát nem ismerve a kezelés további menetét nem vázolom, de abban biztos vagyok, hogy gondos odafigyelést igényel, és Szávay Ágnes folytathatja eddigi pályafutását.

Czető Lászlóné (Budapest): A bukott MSZP előszeretettel riogatja a népet azzal, hogy a Fidesz– KDNP-kormány megszorításokra készül. Nem sejtik a lényeget, hogy ettől nem ijed meg senki, hiszen azért választottuk kétharmados többséggel ezt a kormányt, hogy szorítsák meg a táppénzcsalókat, legyenek azok az orvosok vagy a pácienseik; hogy szorítsák meg a mozgássérültek parkolócéduláit illetéktelenül használókat; hogy szorítsák meg a számlagyárosokat és a fiktív számlák felhasználóit; hogy szorítsák meg a több tíz milliós vagy százmilliós, úgynevezett pofátlan végkielégítések élvezőit, az állami vagyon elherdálóit stb. Mert ez szükséges ahhoz, hogy kimásszunk abból a gödörből, ahová ezek a most nagy hangú bukottak juttatták az országot. Tehát maradjanak csendben, ne éljenek vissza a nép türelmével még akkor sem, ha most a kóbor kutyákat nem fogják be, és nem viszik telepre.

Kovács Emese (Budapest): Sok vita dúl manapság a pedagógusok munkájának megítélése körül. Mint általános iskolás unokáimnak sokat segítő családtag, erről nekem is van véleményem. Úgy tapasztalom, hogy ma az iskolában alig van feleltetés, holott a gyerekeknek nagyon gyenge a beszédkészségük. Főleg dolgozatot, teszteket, sőt totót íratnak, ami azért rossz, mert a gyerek gyakori feleltetés nélkül nem tud eleget megtanulni a tananyagból. A teszt „nem élő módszer”, nem alkalmas a tudás tényleges felmérésére. Vagy bejön, vagy nem. Ide kapcsolódik, hogy kevés a közös dolgozatjavítás. És sokszor hazahozni sem lehet, a tanárok nem mindig mutatják meg. Pedig sokat lehetne okulni a hibákból. Az természetes, hogy a diák ne hiányozzon, de a tanár se. Ha mégis, azaz a tanár nincs bent, akkor nem mindig van megfelelő színvonalú helyettesítés. Jobb lenne, ha a pedagógus délutánra szervezné programjait. Nem világos, hogy év végén milyen szempontok szerint osztályozzák és zárják le a diák teljesítményét: a féléves átlag vagy az egész éves teljesítmény alapján? Mert az egyik tanár eszerint, a másik aszerint teszi. S végül: nem értek egyet a pedagógussztrájkkal. A tanároknak, valljuk be, két és fél hónapos nyári szünetük van, mit akarnak még? Akkor mit szóljon egy ügyeletes orvos, egy minisztériumi irodista vagy akár egy tűzoltó?