A napsütéses, meleg időnek köszönhetően több helyen is elkezdődött a kérészek rajzása a Tisza alsó szakaszán – jelentette a távirati iroda. A kérészekhez tartozó nagy méretű (8-12 centiméter hosszú) tiszavirág (Polingenia longicauda), amely napjainkban már csak a Tiszában és mellékfolyóiban él, a napnyugta előtti órában Mindszentnél és a folyó országhatárhoz közeli részén is megfigyelhető.
A párosodás után a megtermékenyített tiszavirágpeték lesülylyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a meder falába, s a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek, majd megkezdik rajzásukat. Elsősorban az agyagos partszakaszokat kedvelik, ezeken a rajzás idején jól megfigyelhetők a lárvák felszínre merőlegesen futó járatai. A rovarok előbukkanását a vájatok szájánál várják a békák, de lesben állnak a ragadozóhalak és több madárfajta is.
Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut. Mindez néhány óra alatt játszódik le, s a rövid folyamat az átalakulás, a fajfenntartás, a halál és a továbbélés drámai megnyilvánulása. A víz felszínét beborítják a tiszavirágtetemek, amelyeket a folyó lassan sodor magával.
Ekkora pofont még nem kapott Magyar Péter, ez bizony a Holdról is látszik