Harminckét éves lettél? Meglepetés e költemény? Nem. Hatvanéves vagy, ez pedig próza lesz, ha minden igaz. Bíró József hatvanéves. Betöltötte. Szép. És hogy ki az a Bíró József? Egyelőre feszítsük túl a húrt! Fokozódjék az izgalom! Ha valaki tudja, ki Bíró József, jelentkezzen a hangosbeszélőnél! A túlnyomó többségnek vélhetőleg e név nem sokat jelent. Van viszont egy, a latban sokat nyomó kisebbség, amelyik nagyon is jól tudja, ki Bíró József. E kisebbség lett meginvitálva nemrég a Rátkai Klubba szellemi asztaltáncoltatás végett. A szeánszra még az elvárhatónál is kevesebben jöttek el, mégis életem egyik legszebb és legmaradandóbb napja 2011. május 24-e. Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amenynyi az általa kiszorított víz súlya – tanultuk az iskolában, de érvényes-e vajon Arkhimédész törvénye az embertömegre? Mondhatjuk-e, hogy egy ember annyit ér, amennyien eljönnek rá? Amennyien megvásárolják? Hányan is vásároltak József Attila első kötetéből, és hányan vették meg Moammer Kadhafi zöld könyvecskéjét? Kedv, remények, plecsnik, isten véletek, a szellem örök. Fennmaradni lehet éjfélig, megmaradni pedig, míg világ a világ.
Bíró József hatvanéves. Mi ez? Sorsesemény, ünnepnap, esetleg tény, tény, tény? Különvélemény? És hogy kicsoda is Bíró József? Ne csigázzuk tovább az érdeklődést: Bíró József költő. Mégpedig avantgárd költő, ami súlyosbító körülmény. Egy avantgárd masztodon. Rajta kívül talán csak egy legény akad a gáton a magyar irodalomban, aki hasonló engesztelhetetlenséggel ragaszkodik az avantgárd hagyományhoz: Papp Tibor. Az öreg avantgárd költők, akár az öreg rockerek, kortalanok. Mick Jagger, Alain Ginsberg. Szelíd motorosok. Vademberek. Bíró József abba a korba vezet vissza bennünket, mikor volt még magyar modern. Manapság a nemzet újjászületése neokonzervatív szellemiségben megy végbe, s történelmi amnézia övezi az antikommunista avantgárdot. A liberalizmus és a globalizáció elleni neokonzervatív harc feledteti azokat az éveket, amikor a lengyel plakát, a magánlakáson előadott performance éppúgy ellenállást jelentett, mint a március 15-én hajtókára kitűzött rózsányi kokárda.
A III/III-as ügyosztály: garantált közönség. Talán az irodalomértő ügynökök hiányoztak Bíró József születésnapi rendezvényéről, ezért volt ott olyan kevés ember. Az érdektelenség a demokrácia jele. Ügynökök híján nekem kell hát jelentenem. Elmondanom, mi is történt tulajdonképpen. Bíró József nacionalista, nagymagyar performance-a, igen! Így szólna a jelentés, amely demokrácia jelenlétében immár nem születhet meg. Lássuk csak, mi is történt a Rátkai Klubban, az egykori Gorkij, most Városligeti fasorban!
Először Baán Tibor kritikus, majd Szepes Erika esztéta elemezte Bíró József költészetét, később a szerző olvasott fel. A felolvasások után került sor az inkriminált performance-ra. Bíró József Koppányként, Szent Istvánként és papként egy személyben először megtörte a kenyeret, és kiosztotta a jelenlévők között. Ekkor tudtam meg, mit is jelent az, hogy kenyeres pajtás. Épp vacsoraidő volt. A kenyér a legjobbkor jött, mert amúgy elvileg a szerzői est szabályos éhkoppot jelent. Bíró József a szakrális kenyérosztás után a nála maradt veknit kettétörte, s a belét kikaparta. Elménk sem éhezett, kaptunk verset is, bizony, no nem stencilezve, hanem fénymásolva, de hát semmi sem lehet tökéletes. Idézem. A címe: Magyarország. A vers pedig: „meg cson kí tott… csu / pasz… cse cse mő te tem…: e / mész tő gö dör ben” Ennyi. Mindenki előtt volt egy példány, Bíró Jóskánál pedig nagyon sok példány, nosza, csinált belőlük papírgalacsinokat, és átment papírevő maja istenbe. Vagy tíz percen keresztül ette a saját versét. Úgy gondoltuk, mindet le is nyelte, de nem, maradt a végére a szájában egy tisztességes kis gombóc, melyet kérődzőként váratlanul előöklendezett, majd se szó, se beszéd betömte a kenyérbél helyére, és a vekni két felét ismét egybeillesztette. Színleg úgy tűnt, mintha a kenyeret sohase vágták volna ketté, nem látszott a hasíték. Aki nem tudta a vekni borzalmas, bennfentes titkát, akár Torgyán József elé is képzelhette volna hídavatáskor, átkötve nemzetiszín szalaggal. Csak mi tudjuk, a tanúk, a szemtanúk, igen, mi tudjuk, hogy mi van Magyarország belsejében. Hogy mit is jelent magyarként élni e hazában. Tony Curtis nem tudja, mi tudjuk. Aki magyar, az tudja, hogy a Kilenclyukú híd alatt valójában a Nyugati téri aluljáró folyik. Szentség és köpedelem, elválasztójel és illeszkedési szabály. Nekem ezt üzente Bíró József a performance-ával, én így dekódoltam. Nyilván lehet másképp is. Valamiképp dekódolni alapjog.
Bíró József hatvanéves, avagy a hosszútáv-gondolkodó magányossága. E szűk körű, de nagy mélységű szeánsz nyomán eltöprengek az örök témán: kinek is ír a szerző? Van, aki szerint az olvasóközönségnek. Van, aki szerint önmagának. Szerintem viszont a szövegnek. Nem félreértés: a szerző szerintem a szövegnek ír. A célközönség maga a szöveg, merthogy az bizonyosan érti. A titkosírással írt rohonci kódexet mindmáig nem sikerült megfejteni, de a jelentés okvetlenül ott lappang benne, miképp az egyiptomi hieroglifákban is ott rejtezett, a lineáris B megfejtése csak hab a tortán. A hieroglifákat évszázadokig csak a szöveg értette. Az abszolút szövegértés az, amikor a szöveg érti. A relatív szövegértés az, amikor a szövegen kívül valaki más is. Amikor akad más értelem is, amely olvasni tud a sorok között. Minden műben ott a kihámozható jelentés, ügynökök, figyelem! – az aktuális megfigyelőtől függetlenül.
A sikertelenség csak felerősíti az értelem lényegére és jellegére vonatkozó kérdést, míg a társaság, a siker ugyanezt a kérdést tompítja. Rowlingnak hatvanmillió eladott Harry Potter után vélhetőleg nem adatik meg a kegyelem, hogy értekezzék az írás értelméről, hogy megkérdezze önmagától: mi végre is alkot, mire föl ez az egész – akinek viszont tízen vettek a kötetéből a könyvhéten, az bezzeg emésztheti magát. Pedig hát a helyzet egyszerű. Ha hétmilliárd emberből csak egy is akad, aki tökéletesen megért, már eljutottál lélektől lélekig, az: abszolút siker; és ha hétmilliárd ember ért, ám csak egy is akad, akinek fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen ki vagy, az: tökéletes kudarc. Ha valaki ért, mindenki ért, ha nem mindenki, senki. Boldog születésnapot, József barát!
origo.hu
Ekkora pofont még nem kapott Magyar Péter, ez bizony a Holdról is látszik
