Tömeggyilkos lett a tehetséges katonából

Ratko Mladics – napjaink legismertebb körözöttje – a boszniai szerb hadsereg parancsnokaként vezette a szerb erőket a boszniai háború idején, amely során számos háborús bűncselekményt követtek el, s a hágai törvényszék által emelt vád szerint maga is közvetlenül felelős a bűncselekményekért, amelyek közül kegyetlenségével és tömegességével kiemelkedik a srebrenicai vérengzés.

Négy éven át, 1992-től 1996-ig volt a boszniai szerb erők parancsnoka Ratko Mladics. A tábornoktól – több korabeli, különösen Srebrenica ostroma idején készült videofelvételek alapján – országszerte rettegtek a bosnyák mozlimok. Amikor felkereste a holland ENSZ-békefenntartók táborát – ahová a Srebrenicából menekülők közül is igen sokan bezsúfolódtak –, a helyiek valósággal lemerevedtek a tábornok jelenlététől. Kemény, néha agreszszív fellépésének hatására még a holland ENSZ-parancsnok, Thomas Karremans is összerezzent.
Ratko Mladics azonban korántsem ilyen stílusban kezdte el katonai pályafutását. Az 1943-ban a Jugoszláv Királyság Kalinovik melletti Bozanovici nevű boszniai faluban született egykori parancsnok apjával az usztasák végeztek. A fiatal Mladics először Szarajevóba ment fémmunkásnak, de meggondolta magát és katonai pályára adta a fejét. Zimonyban és Belgrádban végezte el a tiszti iskolákat, a katonai akadémiát 9,57-es átlaggal évfolyamelsőként. Tehetségének köszönhetően gyorsan haladt felfelé a ranglétrán a Jugoszláv Néphadseregben. Szolgált Macedóniában, ahonnan átvezényelték Koszovóba, a pristinai helyőrséghez. Tábornoki rangját közvetlenül Jugoszlávia szétesése előtt, 1991-ben kapta meg. Egy évvel később már a Jugoszláv Néphadsereg szarajevói katonai körzetének parancsnokhelyettese, 1992 májusától pedig a boszniai Szerb Köztársaság haderejének parancsnoka lett.
Tehetséges szervező volt, hiszen egy szétzilált fegyveres erőből sikeres szerb hadsereget épített ki Boszniában, amely hadsereg győzelmeket aratott, ám eközben kegyetlenkedések sorát hajtotta végre. A parancsnoki tisztet egészen 1996-ig látta el, amikor is Biljana Plavsics, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke – aki nemzetközi nyomásra váltotta fel Radovan Karadzsicsot az államfői poszton – menesztette a hadsereg éléről, mivel háborús bűncselekmények elkövetésével vádolták, és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene. A hágai vádemelés után rövid ideig a Szarajevó melletti Han Pijesak katonai bunkerében bujkált, de hamar biztonságra talált a még négy évig Milosevics uralma alatt álló Jugoszláviában. A körözés ellenére nyílt titokként kezelték, hogy Belgrádban él, még nyilvános eseményekre, így labdarúgó-mérkőzésekre is járt. Sérthetetlenségét többek között a Boszniát is megjárt szerb belügyi különleges alakulat tagjai biztosították, míg a nacionalista Vojiszlav Kostunica szerb elnök állítólag személyesen garantálta biztonságát. Egyesek szerint azonban miatta kellett meghalnia 2003. március 12-én Zoran Djindjics egykori szerb kormányfőnek is, aki már akkor mindenáron ki akarta adni Hágának.