Lökdösődés és szóváltás alakult ki Hajdúhadház határában, amikor megérkezett a 3310 tyúkot szállító kamion. A Hajdú-Bihar megyei faluban vasárnap reggel jóval a meghirdetett 8 órai időpont előtt több százan álltak sorban, hogy hazavihessék a családonként járó tíz tyúkot.
– A cigányok megmutatják magukat mindenütt – kiabálja egy roma asszony, akitől megtudom, nincs ez másképp segélyosztásnál sem. Nem érti a lökdösődést, és értetlenül néz sajátjaira: „itt a papír, ami jár, az jár, úgyis megkapják”. A magyarokat védve felháborodik, hogy néhány szemfüles roma hátulról próbálja megközelíteni a regisztrációs pultot, hogy hamarabb sorra kerüljön. A terebélyes asszony fogja unokáját, és hátrébb lép vele. – Ő már a tizenkettedik – néz büszkén a karon ülő gyerekre.
A regisztrációs pultot egy hangárban helyezték el, amelynek nehéz vaskapuját három-négy megtermett roma fiatalember próbálja tartani a betóduló tömeg előtt. Aztán a polgárőröket is a helyszínre hívják, nem sokkal később pedig egy rendőrautó is begördül a poros földútra. A tyúkszállítás minden módjának tanúi lehetnek az arra járók: néhányan lábuknál összefogva teszik a jószágokat a biciklire, van, aki – állatvédőknek bizonyára nem tetsző módon – egy szűk zsákba dobálja mind a tíz tyúkot. Akinek pedig se ládája, se biciklije, az a csecsemőt veszi ki a babakocsiból, és egy időre a mosolygó gyermek helyett tyúkok pislognak vissza a szembe jövő járókelőre. Egy-egy nagyobb autó csomagtartójában bőven elférnek az állatok, de akad olyan ember is, aki lovaskocsiján készít alkalmi ketrecet.
A zsibvásárnak tűnő tyúkosztásban összefutunk a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőjével. Alföldi Lakatos Gábortól megtudjuk, azok kapnak a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány adományából, akik gyermekvédelmi támogatásban részesülnek. Az akció célja, hogy a leghátrányosabb kistérségekben a többgyerekes, hátrányos helyzetű családok számára biztosítsák azt a lehetőséget, hogy – a vetőmagosztással egybekötve – az egész évre szükséges zöldség- és fehérjeszükségletüket ők maguk, saját kertjükben termelhessék meg. Az adományra az önkormányzat pályázhatott. A helyhatóság mérte fel és adta le a rászorulók listáját az alapítványnak. – Nagyon örülünk a kezdeményezésnek, hiszen mind a vetőmag-, mind a tyúkosztás munkára, öngondoskodásra motiválja az embereket – véli Alföldi Lakatos Gábor. Az elnök arról mesél, hogy az utóbbi kilenc évben egyre kevesebb a munkalehetőség, így rendkívül nagy segítség, hogy az alapítványnak köszönhetően saját veteményesük és néhány állatuk is lehet a rászorulóknak. – A családok egyre rosszabb körülmények között élnek, nehezen fizetik ki a számláikat, hiteleiket. Ráadásul többségük iskolázatlan, így csak fizikai munkát tudnának vállalni, de arra se igen van lehetőség. Túl kevés a közmunka ahhoz, hogy mindenki dolgozhasson – tudjuk meg az elnöktől, aki szerint a négyórás munkaidő kevés ahhoz, hogy fenn tudják tartani az egész családot. Szerinte az emberek most döbbentek rá, hogy mennyire oda kell figyelni minden egyes fillérre.
A rendőri jelenlétre valamelyest megcsappan a tülekedés. – Inkább pénzt adtak volna – panaszolja egy fiatal cigány lány. Azt élelemre költenék – tudom meg tőle. Mint mondja, nem tudják miből fenntartani a jószágokat, így mindet levágják. Nem ő az egyedüli, aki elismeri, hogy a tyúkok hamarosan fazékban végzik. – Öt kicsi gyerek van otthon, két hét alatt elfogy a tíz állat – jelenti ki egyikük. Pedig a tyúkosztás lényege az, hogy a családok hosszú távon jussanak tojáshoz, és csak néhányat egyenek meg azonnal.
– Ezek már nem nagyon tojnak, szerintem öregek. Már a szagukon érzem, hogy táposak – jelenti ki az egyik sorban álló. Van, aki nem ilyen borúlátó: „csak egy kakast kell venni melléjük, és elkezdenek tojni.” Mások nem hezitálnak a jószágok sorsán: ha tojnak, megtartják az állatokat, ha nem, pörkölt vagy leves lesz belőlük. Néhányan persze határozottan állítják, a továbbtartás a cél. Van olyan ember is, aki másokra is gondol: egy asszony elmeséli, megtartja mindet, és csibéket nevel, hogy adhasson belőle másoknak. – Sok még a rászoruló – magyarázza döntését Bernáth Erzsébet, aki megjegyzi, éjszakára be kell lakatolni a tyúkólat, mert bizony nem kizárt, hogy a szomszédos falvakból átjárnak majd lopni.
A piactér lassan elcsendesedik, mindenki megkapta azt, ami jár. Egy megtermett roma asszony nevetve teszi rá a tyúkkal teli ládára a kartonpapírt: „Napszúrást ne kapjatok már!” Aztán eltűnik a kavargó porban, és mi azt reméljük: a nemes kezdeményezés többet hoz majd néhány fazék pörköltnél.
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
