Üveglibegő a Duna felett

VÁROS-KÉP<br /><br />Sajátos tükröt tart a mai magyar valóságnak az a jellemző módon előzetes egyeztetéseket nélkülöző hír, amely szerint magánvállalkozók fognak kötélpályát építeni a Duna fölött a Lánchíd déli oldala közelében, a Vigadó és a budai Vár összeköttetéseként. Úgy tudni, a projektgazda egy magyar mérnökökből szerveződött társaság. A Várkabin névre keresztelt beruházás várhatóan 6-8 milliárdos költségből, magántőkéből valósul majd meg, a kötélen közlekedő, sífelvonóhoz hasonló üvegkabinban való utazásért pedig öt-hat eurós viteldíjat kellene majd fizetni, de ez a költség a Várhegy és a Gellért-hegy közötti pálya költségét is tartalmazná. A projekt még az engedélyeztetés előtti folyamatban van.

Őrfi József
2011. 06. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sokféleképpen reagáltak a hírre az illetékesek: a főváros szimpátiával fogadta, a műemlék-védelmiek el sem hiszik, az építési hatóságok nem is hallottak róla, a Budapesti Világörökségért Alapítvány felháborodott.
Ez is szépen példázza, mennyire hiányzik egy szervezet, amelynek jogilag világosan kijelölt feladata lenne, hogy a városfejlesztésekkel kapcsolatos ötleteket és javaslatokat koordinálja, az illetékes szervezetekkel konzultáljon róluk, majd kijelölje az irányokat, amerre Budapestnek valóban haladnia kell. Az az ember érzése, hogy a problémákkal küszködő városra egyre többen úgy tekintenek, mint egy terepasztalra, amelyen mindenki a maga kénye-kedvére játszadozhat. Míg egy játék vasút legfeljebb kisiklik a rosszul elhelyezett indóháztól, a várostervezés jelentősége jóval nagyobb ennél. A turisták visszavonhatatlan országképet kapnak az itt tapasztaltakból. Ahhoz, hogy kulturált, európai város benyomását tudjuk kelteni, nélkülözhetetlenek lennének olyan emberek, akik együttműködve, komplexen tudnak gondolkozni, és képesek kidolgozni egy városstratégiai tervet világos fejlesztési pontokkal. Hogy a projektek pedig a lehető legmagasabb színvonallal valósuljanak meg, nemzetközi tervpályázatot kellene hirdetni. Csak ezt követően lehetne azzal foglalkozni, melyik vállalkozó tudja a nyertes elképzelést a legelőnyösebb konstrukcióban megvalósítani. Jelenleg azonban az sem világos, ki vagy kik felelnek az irányok kijelöléséért. Ha vannak is ilyenek, nem tudni, hogy csak javaslati vagy döntéshozói szereppel bírnak-e, ennek következtében pedig a sorrendet megkerülve a vállalkozók mondják meg, ők mit és hova fognak építeni a világörökség közepén.
Amíg ez a helyzet így marad, ne csodálkozzunk, ha nagyszerű adottságú fővárosunk turisztikai vonzereje Prágáénak egytizede csupán. A javasolt kötélpálya azért nem megoldás a Duna két partjának gyalogos összekötésére, mert csak megkerüli a kérdést. Az üvegburás libegő valóban képes lenne meghatározott számú turistát a kijelölt helyek között szállítani? És abba belegondolt egyáltalán bárki, hogy ha a drágább földkábelek helyett légvezetékekkel szállítjuk az áramot, ahhoz elengedhetetlenül szükséges egy trafóház vagy minimum egy villanyoszlop, amely csak tovább rontja a városképet? Budai Zoltán, az ötletgazda Budai és Barta Tanácsadó Kft. vezetője például nem gondolt bele. Szerinte a lanovka állomásai egyáltalán nem zavarnák a panorámát, a függesztő- és vontatókötelek szinte észrevehetetlenek lennének.
Be kellene látni: a városban meglévő, különböző korokból származó, egymásra rakodott struktúrák egyre kevésbé működnek megfelelően együtt, és nem újabb, pillanatnyi szempontok, érdekek szülte rétegeket kellene rápakolni, hanem ki kellene bogozni a csomókat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.