Fordulat

A szocialista (utód)pártok 1973 óta ugyanabba az eladósító zsákutcába vitték az országot. A rendszerváltás előtt és után is jó néhány kísérletet láttunk részükről, amelyek célja ugyanaz volt: bármennyi hitelt felvehetünk, de ne kelljen beismerni, hogy nem működik az a gazdasági modell, amelyhez ragaszkodnak. A következő nemzedék pénzét először a kádári hamis jóléti rendszer fenntartására, később pedig hazugságokon alapuló szavazatvásárlásra használták. Hitelből osztogattak száznapos programra, kölcsönből duplázták meg a családi pótlékot, és fedezet híján csökkentették választások előtt az áfát.
Bolyai János matematikus szavaival most „a számadás órája eljött: míg minden ember célja ültetni egy fát, te kivágtál egy erdőt”. Az erdőirtás 2002 és 2010 között egészen pontosan 12 000 milliárd forint hitelfelvételt jelentett, amelyet nem gazdaságfejlesztésre vagy az állami kiadások aránytalan rendszerének javítására, hanem vegytiszta politikai haszonszerzésre költöttek, fenntartva a szociális jólét hazugságát.
Jelenleg 20 550 milliárd forint adósságunk van, és több mint ezermilliárdot költünk évente kamattörlesztésre. A befizetett személyi jövedelemadónkat szinte teljes mértékben felemészti a kamatkiadás. Vagy máshonnan nézve: a nagyvállalatok éves társasági adójának háromszorosát kénytelen az állam törlesztésre fordítani. A tegnap bejelentett adósságcsökkentés legfontosabb hozadéka maga a fordulat. Kilenc év adósságnövekedése után most első lépésben öt százalékponttal csökkentjük a terhet, ez önmagában közel százmilliárd forintot farag le a kamatkiadásainkból. Az ország nem hajlandó továbbmenni azon az úton, ami oda vezetett, hogy latin-amerikai szintű uzsorakamat mellett hitelből fizettük a hiteleinket, és hólabdát görgettünk magunk előtt. Ne legyenek illúzióink: még így is majdnem tíz évbe telik, mire az első polgári kormány által 2002-ben átadott kedvező adósságarányhoz lépésről lépésre eljutunk.
Az adósságmérséklés másik fontos eleme a piacok bizalmának visszaszerzése, amely révén olcsóbbá válhat az állam finanszírozása. Egyrészt kevesebb lesz az államkötvények után fizetendő kamat, amely az államadósság-csökkentés pályáját ismertető Széll Kálmán-terv kedvező fogadtatásán már lemérhető volt. Másrészt a hitelesség erősítésével a forint árfolyama is könnyebben kordában tartható hosszú távon, amely már önmagában is kedvező, ha azt nézzük, hogy az államadósság közel felét devizában vették fel.
Végül, az euróövezet válságának kiéleződésével egy ország pozitív megítélése minden eddiginél fontosabbá vált. A valutaunió szétesésének jóslatait hallva már az sem biztos, hogy lesz hová belépnünk 2020-ban, mint ahogy az sem véletlen, hogy a még kintlévő kelet-közép-európai államok sorra tolják ki a csatlakozási céldátumukat.
Görögország ma a csőd szélén áll, heteken belül privatizálnia kell minden mozdíthatót ahhoz, hogy hozzáférjen a következő hónap túlélését biztosító uniós mentőövhöz. Portugália, Írország és Spanyolország válságának sincs vége: megszorításról megszorításra élnek, miközben azok az európai nagy bankok is veszélybe kerültek, amelyek vagyonokat fektettek a ma már bóvlinak minősített görög államkötvényekbe. Elég egy fuvallat, és pillanatok alatt összeomolhat a kártyavár. Kevés kell ahhoz, hogy megrohamozzák a betétesek a görög bankokat, amely felér egy újabb Lehman Brothers-csőddel, és magával ránthatja az euró árfolyamát. Ki tudja, meddig lesz elég az unió stabilitási alapja, és meddig viseltetnek még türelemmel a német és francia adófizetők.
Ebben a helyzetben kell talpon maradnunk, és ehhez nélkülözhetetlen az adósságterhünk, vagyis a külföldi kiszolgáltatottságunk csökkentése.