Matrica

Kényelmesebb lett a világ: jó ideje mobiltelefonról küldött rövid üzenettel fizetek a parkolásért, világhálón vásárolok hotelszobát és repülőjegyet a világ másik végére, és láttam már olyan hűtőszekrényt, amely villogással figyelmeztet, ha lejárt a benne tárolt tej szavatossági ideje. Néha azonban érnek meglepetések, amikor visszakacsint a huszadik század, amikor még nem bitekben és kódokban éltük az életünket. Ez persze cseppet sem baj, sőt – csak az kellemetlen, amikor roszszul keveredik a kettő.
Történt, hogy az egyik autópályán vezetve gyakorlatilag felrobbant alattam a jármű motorja. A szakszerviz biztosított ingyenes segélyszolgálatot, így bevontattak, sőt csereautó is járt a szerviz idejére. Mentem volna tovább az autópályán, amikor bevillant, hogy az autókölcsönzőben aláírtam egy papírt: amíg nálam az autó, az összes elkövetett szabálytalanságért – érthető módon – én viselem a felelősséget. Az első benzinkútnál azonnal megálltam, és kifizettem az egyhetes autópályadíjat, amely most már nem matrica, hanem cetli, melyet nem kell sehova sem kiragasztani. Másnap az autó papírjai között turkálva észrevettem a figyelmeztetést: a bérautót üzemeltető cég a teljes éves pályadíjat kifizette.
Bosszantott a dolog, ezért pár nap múlva írtam egy levelet a magyar autópályákat üzemeltető állami társaságnak, tiszteletteljesen megkérdezve, miért nem jelzett a számítógépes rendszer, hogy arra az autóra van érvényes matrica. Nem a pénz miatt voltam dühös, a hozzáállás zavar: ha a vaskos büntetés automatikusan megérkezik, miért nem ennyire profi a rendszer a másik, vagyis a vevő irányába, hiszen neki is vannak jogos érdekei. A néha lesajnált Romániában ugyanis – ahol autópálya kevés lévén egyszerű útdíjat kell fizetnie mindenkinek – azonnal pittyeg a gép, és figyelmeztet a kutas, hogy arra a rendszámra már megvásárolták a matricát (és ott még fizikailag is ki kell ragasztani a bizonylatot a szélvédőre).
Az állami autópálya-kezelő dicséretére legyen mondva hamar válaszoltak. Az érvelésük azonban bicskanyitogató: azt mondták, az én érdekem, hogy ne szóljon a rendszer a kettős vásárlásról! A logikájukat pontosan idézném: „Amennyiben egy vásárlási tranzakció során a vásárló esetlegesen tévesen adja meg járműve forgalmi rendszámát, és ezáltal egy másik autóra vesz e-matricát, úgy, ha az értékesítésben lenne egy »eladási korlát«, akkor a tévesen megadott rendszámú jármű tulajdonosának, használójának nem állna módjában jogosultságot vásárolni. Tehát előállhatna az a helyzet, hogy egy autón egy korábbi téves vásárlás okán van egy érvényes jogosultság (például néhány napig), és emiatt adott tárgyidőszakban – amely akár 13 hónap is lehet – a jármű használója nem tudna jogosultságot vásárolni az autóra. Így tulajdonképpen az érintett személyt »kizárnánk« az autópálya-használatból, mivel nem állna módjában e-matrica vásárlással biztosítani gépjárműve számára a jogosult úthasználatot.”
Az érveléshez csak annyit tennék hozzá: egy szóval sem mondtam, hogy ki kellene zárni a vevőt egy második matrica vásárlásából. Hülyének lenni alapvető emberi jog, de ha udvariasan figyelmeztet a kutas, hogy már van érvényes biléta, és így is akarom-e az újat, akkor a legbutább vevő is elgondolkodik egy pillanatra. Arról nem is beszélve, hogy ha figyelmeztetne a rendszer, akkor a téves rendszámmegadást is lehetne csökkenteni, hiszen ha olyan rendszámot adunk meg, amelyikre már van kifizetett útdíj, és a gép pittyeg, akkor rájövünk, hogy rosszul diktáltuk le a sajátunkat.
Mellékszál, de a pénzt nem kértem vissza. Ez a szolgáltatás ugyanis ezer forintba kerül, és el kell menni az autópálya melletti ügyfélszolgálatra.