Változó elemek misztikus teljessége

Két évvel ezelőtt alakították meg a Galéria 12 Egyesületet a XII. kerületben élő alkotók. Saját galériájuk a Hajnóczy utcában egy majdani művészutca magját jelentheti, de az egyesület tagjai a néhány száz méterrel távolabbi Hegyvidék Galériában is gyakran szerepelnek. Ottani csoportos bemutatkozásuk jelzi, hogy vezetésük együttműködésben képzeli el a jövőt.

Rainer Péter építész Metrótemplom-tervében a négy őselemet idézi meg; valahol Budapesten egy metrószellőzőt alakítana át templommá e terv alapján, amelynek első változata harminc évvel ezelőtt született meg, s persze amelyből a mai magyar viszonyokat ismerve aligha lesz hamarosan megvalósult mű. A víz, a föld és az ég adja a kiállítás címét is, amely a Galéria 12 Egyesület tagjainak a munkáit mutatja be. Szerepelnek az összeállításban könnyed, nyári hangulatú művek is, és nincs is ebben semmi meglepő. Ezekben a zivataros napokban várjuk a nyarat, a tiszta vizet, keressük a földdarabot, amely nincs szennyezve rovarirtó szerrel, a levegőt, amely nem telítődött kipufogógázzal, és keressük azt a helyet, ahol derűs kék ég borul fölénk. Egyesek az olasz tengerpartra vágynak, mások a sziklák közé Horvátországban vagy a Costa Braván, ismét mások a Balatonon találják meg a Riviérát.
Lehetne ilyen könnyed is a tárlat, mégsem az. Székács Zoltán A föld titkait kutatja, Magyar Gábor Az élő víz őrzőjét idézi meg, Szamos Iván a Szűkülő életteret. Van, aki a hívó szóra nagytotálból láttató képpel felel, van, aki a premier plán nézőpontjait keresi. Utóbbi megközelítést mutatja például Véghseő Klára felülnézetből ábrázolt folyóparti részletei és Nagy Gábor György Hullámtere. És jelen van az a szándék is, hogy a kiállítás a részletek megragadása helyett az elemek egységét, teljességét sejtesse. Nem volt ez másként a barokk művészet időszakában sem, amelynek kertjeit Ferdinánd Judit idézi meg, s nem törekedett másra, mint a világ totális megragadására a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobbja, Szentkuthy Miklós sem, aki előtt Bogdán Hajnal két lappal tiszteleg.
Teljesség? Megfoghatatlan valami. Ha meg akarjuk ragadni, kicsúszik a kezeink közül, mégis ott van mindenütt. Feltűnik az Újjászületés pillanatában, ahogyan Borza Teréz porcelánplasztikája mutatja, a Repülés élményében, mint Józsa Bálint fémplasztikája sejteti, ott van Kókay Krisztina Mély vizében és Pató Károly ártéri fáinak kéregrepedéseiben. Mindenütt víz, föld és ég, a három őselem, amely összeköti az egymástól olykor oly különböző művészi világokat – és persze mindenütt ott a tűz is, amely nem más, mint a művészi invenció. Az a törekvés, hogy a mű révén a világ valóban teljesebb legyen.
(Víz, föld, ég – a Galéria 12 Egyesület kiállítása, Hegyvidéki Galéria, július 26-ig.)