Már csak a tárlatnak helyet adó Békési Galéria története is stílusossá tenné a címválasztást: a főtéren, talán a város legnagyobb épületében található, amit a XIX. század végén építettek – amikor egy vasúti szárnyvonal épült Békésig –, hogy kényelmes otthont adjon az érkezőknek. A báltermében vetítettek először mozgóképet az 1890-es években, volt itt művelődési ház, s a városi könyvtár és múzeum ma is benne működik. A tágas lépcsőházban antik gipszszobrok vezetik az érkezőt az emeletre, mintha csak az Olümposz vagy a Parnasszus hegye felé közeledne.
Nem hiányoznak a misztikus átalakulások a magyar kárpitművészet közelmúltjából sem. A gödöllői művésztelephez kötődő XX. század eleji hagyományok, majd a Ferenczy Noémi által megteremtett értékek a nyolcvanas években egyre több követőre találtak, így történt, hogy az 1960–70-es évek kísérleti textilje után a kárpitművészet került a figyelem középpontjába. Köszönhető volt ez annak is, hogy fontos történelmi évfordulókhoz kötődve több nagyszabású, közösen létrehozott mű született, amely a többi között a közös múlt és a jelen kérdéseire keresett és talált is választ. Harminchárom társával együtt Zelenák Katalin is részt vett például a Szent István-kárpit létrehozásában, az ő munkájának középpontjában a koronázási palást és Szent István halvány, múltba tűnő, de a jelen korban utat mutató igaz magyar uralkodó alakja áll. Különböző pályázatok, évfordulók szolgáltak apropóul Bartók Béla, Petőfi Sándor művészetét megidéző kárpitjai megszövéséhez. A harmóniakeresés során azonban mégsem a XIX–XX. századi értékek, hanem a reneszánsz mesterei jelentik számára a tájékozódási pontokat. A reneszánsz művekről kölcsönzött motívumokat valóban újrateremti, hiszen a képet darabjaira tördeli, és újra összerakja, vagy eleve töredékként jeleníti meg. A reneszánsz nyugodt, időtlen tökéletessége arra ösztökéli, ingerli, hogy ezt a szépséget, tökéletest gyűrje, tépje, átalakítsa, valami új felületbe, környezetbe rakja, hogy ezáltal új értelmet kapjon a régi gondolat. Olykor befejezetlenül, tépett széllel állítja ki munkáit, hogy tükörképet tartson a néző elé, megmutassa azt az önmegsemmisítő folyamatot, amelyet a modern kor embere elindított. A nívódíjas főiskolai diplomamunkától, a Felvonásköztől a senlis-i Cziffra Alapítványba került A kerekasztal lovagjain, a Reneszánsz portrék sorozatán, a Raffaellón, a Befejezetlenül című munkától a Szépművészeti Múzeum Kárpit című nemzetközi kiállítására készült Az elmúlás mintázatáig ível Zelenák Katalin műveinek a sora. Utóbbin a számítógép pixelkockái is megjelennek, sejtetve, hogy a művészet – és persze a műalkotás szemlélője – számára ma is érvényes a művek sorában megfogalmazott tanulság: a jelen az örökkévalóság kapuja, közvetítő múlt és jövő között.
(Zelenák Katalin: Metamorfózisok, Békési Galéria, aug. 22-ig.)
origo.hu
Gulyás Gergely: Most a hazugság bajnokai rágalmaznak
