Már hetek óta megy a hisztériakeltés újságokban, rádióban és a különböző televíziós csatornákon, hogy nem lesz elég tankönyv, vagy hogy nem kapják meg a diákok időben a könyveket, mert az önkormányzatoknak nincs pénzük a megvételhez.
Az önkormányzatoknak semmi közük nincs, nem is volt a tankönyvek megvásárlásához. Ez kimondottan az iskolák, intézmények és szülők feladata. Az iskolai tankönyvfelelősök minden évben már februárban felmérték az igényeket a tanulók létszáma, a leendő elsősök száma alapján, majd megrendelték a könyveket a kiadóktól, amelyek augusztus közepéig azokat el is küldték az oktatási intézményeknek. Szeptember elsején pedig, azaz a tanévkezdés napján, az évnyitó ünnepség után a tankönyvfelelősök kiosztották a tankönyveket, és mindenki (a legszegényebb is) kifizette az árát, amiről előzőleg a szülők tájékoztatást kaptak. A pénzt a szülőknek kellett előteremteni, megtakarítani.
Ez így működött kb. 2005-ig, 50-60, sőt, merem állítani, 130-150 éven át. Addig az ingyenes tankönyv fogalma ismeretlen volt. A felsőbb évesektől leadott, begyűjtött használt, kopott könyvekért is fizetni kellett néhány forintot. A tankönyvfelelősök (tanárok vagy könyvtárosok) munkájukért mintegy kétszázalékos jutalékot kaptak, amit ma az iskolavezetés kap meg, és oszt szét.
Hangsúlyozom, nincs ingyen tankönyv: pénzbe és időbe kerül a megírása, kinyomtatása, csomagolása, elszállítása, szétosztása, számlák kiállítása stb. E költségeket valakinek, valakiknek ki kell fizetni! Miből? Nyilván a még dolgozók béréből, a beszedett adókból.
Az is kiderült a napokban, hogy kik részére is kell megvásárolni a tankönyveket az önkormányzatoknak. Többségükben nem a rászorulóknak, hanem a nem csekély segélyben, állami támogatásban, gyerekpénzben részesülő, munkát nem vállaló, sok esetben életerős, kocsmázó „családfenntartók” gyermekei részére.
Sok pedagógustársammal együtt nemigen értem, miért van szükség a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületére, sőt, a tankönyvterjesztőkre sincs, akik az összes felmerülő költségek (maximum kb. 500 Ft könyvenként) 6-8-szorosát teszik zsebre nyereségként, munka nélkül. Az sem világos előttem, miért kell a szülőknek az első osztályba lépő 6-7 éves csemetéjük részére 8500 Ft-ért a 4-5 kg-ot nyomó könyv-füzet csomagot megvásárolni, hiszen az a gyerek sem írni, sem olvasni, sem számolni nem tud. Elég lenne kezdetben egy füzet, egy szorzótábla és egy ceruza vagy egy toll. A többit folyamatosan, a tanítás igényeinek megfelelően lehetne megvásárolni, és az év közbeni kisebb kiadásokat a szülők is kevésbé éreznék meg. Ezek után azt a kérdést már alig merem feltenni, hogy egy gimnazistának ugyan miért kell 20-30 ezer forintos csomagot megvenni évente?
A busás profit, a gyors meggazdagodás vágya kísért itt a háttérben. A tankönyvpiacot hosszú évek óta néhány meghatározó, erős érdekérvényesítő körrel rendelkező politikus érdekeltségi körébe tartozó kiadó határozza meg, és bizonyos kiadók „diktálnak”: a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Mozaik Kiadó, a Konsept-H Könyvkiadó stb. Holott az oktatás-nevelés állami feladat: az államvezetők, miniszterek, országgyűlési képviselők, oktatási vezetők, szervezetek felelőssége.
Ezért is fizetik azok, akik még dolgoznak, bérük nem csekély részét adóként az államkasszába.
Simon Béla
matematika–fizika–számítástechnika tanár
Nyíregyháza
origo.hu
Súlyos aszály sújtja a Homokhátságot
