Magyar Nemzet: A MAOE május 27-én megválasztott elnöke, Aknay János festőművész és a MAOE képzőművészeti tagozatának alelnöke és a MAK Művészeti-Szakmai Tanácsadó Testületének tagja, Sárkány Győző grafikusművész szerint a közalapítványnak a MAOE tagsága művészeti céljaira rendelt vagyon megóvását, gyarapítását kellene szolgálnia. Ezzel szemben a döntés révén „e vagyontömeg kikerül a művésztársadalom érdekköréből, az eredeti célok megvalósítása e bérleti szerződések megkötése esetén teljességgel ellehetetlenül”.
Aknay János: Nemcsak a MAOE elnökségének a megkérdezése nélkül, de a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium álláspontjával szöges ellentétben hozta meg ezt a döntést a MAK kuratóriuma. Eddigi tárgyalásainkon kikristályosodott az a közös álláspont, hogy a vidéki galériahálózatnak, benne a MAK kuratóriumának augusztus 10-i ülésén nevesített szegedi és szolnoki kiállítóhelynek a kortárs magyar művészetet kell szolgálnia. Arról, hogy pontosan miként, akkor lehet dönteni, ha a MAK utódszervezete létrejön, az azonban ma is jól látható, hogy a MAOE–MAK eddigi vagyonát a művelődési tárca egyben akarja tartani, más, az eddiginél konstruktívabb, eredményesebb formában működtetve. Ez a cél fogalmazódott meg mind az említett minisztériumok, mind az Országgyűlés kulturális bizottságának vezetőivel folytatott tárgyalásainkon. A maga részéről a MAOE is új, a mostani viszonyokhoz alkalmazkodó koncepciót akar kialakítani, saját magát is karcsúsítva, hiszen az egyesület alkalmazottainak a száma a felére csökken, a MAOE elnöke, választott tisztségviselői nem részesülnek díjazásban, nem lesz elnöki gépkocsi.
MN: A maga hétezer tagjával a MAOE a kortárs magyar művészet – a képző-, ipar- és fotóművészeten túl a zene, irodalom – legnagyobb szervezete, működési feltételeinek a biztosítása közérdeknek mondható. Hogyan lehetséges, hogy a az új elnökség felállása előtt szinte a működésképtelenség határára jutott?
Sárkány Győző: Óriási bizalmi válság alakult ki a szervezeten belül, hiszen az elmúlt években az energiák irreális elképzelések megvalósítására tett kísérletekre mentek el, s közben a reális gondok megoldására nem jutott figyelem, erő. Nagy adósságokat örököltünk az előző vezetéstől, mintegy 16-20 millió forintos hiányt. Jó néhány emberben, vezetőségi tagokban megvolt az igény a váltásra korábban is, de az elképzelések megvalósítására most, a kártyavár összeomlásával nyílik lehetőség. A helyzet sürgető, annál is inkább, mivel egyesek olyan hangulatot keltettek, hogy a kulturális kormányzat szét akarja verni a művészek szervezetet – miközben nem indult el egyféle önvizsgálat, hiszen a gondok kialakulásának egy részéért maga a művésztársadalom a felelős. Itt van például a régi szentendrei művésztelep, ahol beszélgetünk: meg lehet nézni, milyen elhanyagoltak, lepusztultak a műtermek. Miközben elvileg mindegyiknek van tulajdonosa, van olyan, amelyben már belülről nőnek ki a fák, mert évek óta nem használják. Ugyanakkor számos fiatal alkotónak nincs hol dolgoznia.
MN: Kézenfekvő a gondolat, hogy a MAOE az első lépések egyikeként tudatosítsa a külvilággal, hogy van, létezik, komoly alkotó energiákat képvisel. Milyen fórumokon teheti ezt meg?
A. J.: A jövő év őszén nagyszabású, háromévenként ismétlődő kiállítássorozatot, triennálét szeretnénk elindítani Nemzeti szalon néven, amely a képző-, ipar- és fotóművészet értékeit bemutatná. Országos jellegű, sőt a határokon átívelő bemutatkozásra készülünk, a tervezett helyszínek között ott van a Műcsarnok, a Szépművészeti, az Iparművészeti Múzeum, Debrecenben a Modem, Szegeden a Rökk-palota, de például a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, az Érdi Galéria vagy a Sepsiszentgyörgyi Képtár is, ami a MAOE határon túli tagjainak is a bemutatkozás új lehetőségeit jelentheti.
MN: A MAOE az egykori Vigadó Galériát is potenciális kiállítási helyszínnek tekinti. Ez pedig feltételezi a Vigadó majdani használójával, a Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) való szoros együttműködést. Ennek milyen formái lehetnek?
A. J.: Elkezdődött egy igen termékeny tárgyalás Fekete Györgygyel, az MMA elnökével, amelynek eredményeként mondhatni egyféle társult szervezet lehet a MAOE az MMA mellett. Az Akadémia együttműködéséről és támogatásáról biztosította az egyesületet és a szalon megvalósítását. Ez a művészvilág számára azért lehet igen üdvös, mert egyesületünk szinte az összes magyarországi művészeti szervezet tagságát átfogja, s az összes, professzionális művészeket tömörítő egyesülettel, szervezettel, köztük elsősorban a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével és a Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségével kifejezetten jó, konstruktív kapcsolatra törekszik. Elkövetkezett az az idő, amikor közösen kell, lehet gondolkodni, hogy kijussunk abból a zsákutcából, amelybe részben önhibánkból jutottunk, az egyesület életében új korszaknak kell elkezdődnie.
MN: A MAOE egyik legfontosabb feladatát, a művészek nyugdíjának folyósítását már évek óta állami szerepvállalással teljesíti. Hogyan változnak szociális, érdekvédelmi feladatai?
S. Gy.: Az a fajta helyzet, amire annak idején felépült az egyesület működése, ma már megváltozott. Jogi vagy adótanácsadást továbbra is tudunk adni, de nem ingyenesen, fizetni kell érte. Meg szeretnénk tartani az egészségügyi, a szociális segélyezéssel foglalkozó bizottságot is, de az erre a célra fordítható pénz évek óta másra ment el… A kép akkor lesz világos, ha feláll a MAK helyén az új vagyonkezelő szervezet, amelynek irányításában mi is részt veszünk, hiszen a MAOE mint kiemelt kezdeményezett szerepel, a háromtagú felügyelőbizottságba a MAOE elnökét is meghívták.
MN: Hogyan fogadja a fejleményeket az egyesület tagsága?
A. J.: Hamarosan összehívjuk az elnökséget, s remélhetőleg még szeptember vége előtt, legkésőbb október elején összeül a nagyválasztmány is, amelyen keresztül a tagságot korrektül tájékozathatjuk a fejleményekről, tudatosíthatjuk tagjainkat jogaikról és kötelezettségeikről. Mert ilyenek is vannak, a tagdíj befizetésétől kezdve a műteremhasználatig. E téren tragikus a helyzet: a MAOE elnöksége végigjárta az újonnan megalakuló, tulajdonjoggal bíró, állami felügyelettel rendelkező szervezet elnökével és a megbízott kormánybiztossal az alkotóházak többségét, s azt tapasztalta, számos lakó tökéletesen leamortizálta a műtermét, mintha még mindig a szocializmusból örökölt személet vezetné őket: csak kapok és én nem teszek semmit. Pedig a műteremnek nem a mutyizás terepének, nem státusszimbólumnak, hanem az országos, egyetemes problémákkal foglalkozó alkotómunka helyszínének kellene lennie.
origo.hu
Otthon is könnyen elkészíthető mindenki kedvenc sós kiflije
