Keresés
Magyar Nemzet
2020. január 23., csütörtök, Zelma, Rajmund napja
Archívum, Archívum - Magyarnemzet
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/archivum-magyarnemzet/noi-bunda-pecs-kop-4618184/

Női bunda, pecs., kop.

A zálogház tiszta üzlet: valaki bead egy értéktárgyat, és meghatározott összeget kap érte. A hivatalos intézmény garantálja, hogy megőrzi a tárgyat, és ha azt a megszabott időn belül kiváltják, visszaadja. Nincs uzsorakamat, nincs kérdezősködés. A tranzakció anonim.

A Dickens-regények jellegzetes figurái ugyan már a múltba vesztek, ám a zálogházban ma is érdemes tanulmányozni az arcokat. Mindenféle rendű, rangú, foglalkozású vagy a nélküli ember megfordul itt. Hajléktalanok, hirtelen pénzzavarba került vállalkozók, a következő havi fizetést kivárni nem tudó, szolid kistisztviselők, más kontinensről érkezett, itt tanuló diákok, a villanyszámlát kifizetni nem tudó nyugdíjasok, háziasszonyok, olykor ügyvédek, neves művészek is akadnak a becsüs ablaka előtt sorban állók között. Ez az a hely, ahol megvalósul a teljes egyenlőség, az ügyfeleket közelebb hozza egymáshoz a közös cél: gyorsan és diszkréten pénzhez jutni. Mindegy, hogy toprongyos-e vagy jól szituált valaki, az ékszer ugyanúgy koppan a mérlegen, a perzsaszőnyegre ugyanúgy rákerül a „pecs., kop.” (pecsétes, kopott) jelzés, bárki adja be. A tranzakciónak mindössze a zálogcédulán marad nyoma, s olykor egy-két hölgyön a túlontúl naftalinszagú bunda árulkodik e jellegzetes pénzügyi műveletről.

Ma, a bankok világában és a bankkölcsönök reklámozott dömpingjében is sokan választják a hitelhez jutás eme formáját, az ügylet személytelensége és gyors elintézési módja miatt. Ide nem kellenek iratok, munkahelyi igazolás, kezesek, nem kell napokat várni a hitelösszeg jóváhagyására, a pénz azonnal a kézben van. Csak egy tárgy kell, ami ér valamennyit. A hitelezőnek pedig nem kell aggódnia, hogy nem kapja vissza kölcsönadott pénzét, ha nem váltják ki a zálogtárgyat, az övé marad.

Hogy mikor alakult ki a zálog intézménye, arról nincsenek pontos dokumentumok. Szakértők szerint a pénz létrejöttével lehet egyidős. Amióta a pénz létezik, az embereknek általában kevesebb van belőle, mint kellene. Aki pedig az átlagosnál többet tudott szerezni belőle, hamar rájött, még gazdagabb lesz, ha ad pénzt annak, akinek nincs – persze sok pénzért. Az ókorban és a középkorban is megszokott dolog volt a zálogkölcsönzés. Az uzsorakamatok – melyek esetenként a hatvan-hetven százalékot is elérték – oly sok ember életét tették tönkre, hogy az egyház megpróbált fellépni ellene. Az első zálogházat a szegények védelmében a Ferenc-rendi szerzetesek hozták létre 1462-ben az olaszországi Perusiában, a Kegyelet-hegyen (Monte della Pietá). Olyannyira népszerű lett, hogy más országokban is megirigyelték sikerét, hamarosan francia, majd német földön is megjelentek a hasonló egyházi, illetve állami intézmények.

Nálunk még több mint kétszáz évet kellett várni erre. I. Lipót osztrák uralkodó 1692-ben hozott létre egy bizottságot a szegényügy tanulmányozására. Ez a testület javasolta 1701-ben központi zálogház felállítását s ennek jövedelméből az elesettek segélyezését. Az uralkodó 1707. március 14-én nyomta rá a pecsétet pátensére, mellyel megalapította a bécsi zálogházat, népszerű nevén a Dorotheumot. 1773-ban pedig Pozsonyban is létrejött a királyi – vagyis állami – zálogház, ennek latin nyelvű kiváltságlevelét már Mária Terézia látta el kézjegyével. Ezzel kezdődött a pesti központi zálogház – mai, közismert nevén a zaci – története.

Apró, de nagyon érdekes házi múzeum őrzi Magyarország legrégebbi, ma is eredeti rendeltetése szerint működő intézményének tárgyi dokumentumait. Vannak itt az akkori hivatalos nyelven, latinul írt zálogházi könyvek 1792–93-ból, melyek tartalma tükrözi a kor szokásait is. (Ebben az időben például a katonák előszeretettel vettek fel záloghitelt következő havi zsoldjukra. E szokás egészen addig dívott, míg a hadsereg jeles tagjai közül sokan túlzottan el nem adósodtak, s ekkor a gárdakapitány letiltotta ezt a jövedelmi forrást.) Az eladósodástól, úgy látszik, maga az intézmény sem lehetett mentes, egy 1876-ban keltezett adóintés szerint ugyanis „… a Magyar Királyi Zálogház felszólíttatik, hogy hátralévő adóját 8 nap alatt fizesse be”. Itt őrzik az alkalmazottak eskükönyvét, mely 1846-ból származik, a zálogház több adókönyvét az 1860–70-es évekből, az intézmény éves jelentéseit az 1910-es évekből. Üvegvitrinben pihennek korabeli zálogházi munkaeszközök, mint például bélyegzők, egy elefántcsont nyelű árverési kalapács, aktatáska, a számfejtéshez használt kamattáblázat, bizonylatok, kétkarú becsüsmérleg s a csőposta egy darabja, mely ipartörténeti emlék – és ma is használják. Vannak példányok a zálogház születése óta forgalomban volt pénzekből – koronából, pengőből és forintból, melyek között a zöld ezres, a rózsaszín ötvenes és a piros százas is ott pihen már. Plakátok és táblák is dokumentálják az idők múlását, tanulságos például az a múlt század eleji felirat, mely szerint a m. kir. zálogházak hivatalos órái hétköznapokon 8–2 óráig, vasár- és ünnepnapokon 8–10 óráig tartanak, a húsvéti, pünkösdi és karácsonyi ünnepeken zárva maradnak. S e kis múzeumban őrzik azt a harangot is, melynek kondulása a következő ügyfelet szólította.

A legértékesebb és legféltettebb dokumentum Mária Terézia eredeti alapítólevele. Arannyal díszített, vörös marokenbőrbe kötötték a terjedelmes okmányt, mely húsz finom kutyabőr oldalt tartalmaz. Latinul, kézzel rótták a lapokra a zálogház működését pontosan és részletesen meghatározó előírásokat. Az alapító okirat az elzálogosítás időtartamát maximálisan egy év és hat hétben rögzítette. Megtiltotta a katonai felszerelések, az aranygyapjas rend és a Szent István-rend kitüntetéseinek, ruhanemű, törékeny edények, könyvek, arcképek, háztartási tárgyak zálogba vételét. A zálogtárgyakra felvett kölcsönre pontos kamatot – 5-6 százalékot hetente – határozott meg. Sajátos jogként pedig felruházta a zálogházat azzal, hogy az uzsorások által látogatott helyekre felvigyázókat küldjenek, akadályozzák meg működésüket, és az uzsorásokat a hatóságoknál jelentsék fel. (Ennek a szabálynak azonban sem akkor, sem azóta nem sikerült eleget tenni.)

Ma BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. néven működik az intézmény. Megszületéséről, jogelődeiről házi használatra készített hiteles összeállítást Botos János. A jelenleg csak „házi használatban” lévő könyv nemcsak pontos adatokat és tényeket tartalmaz az 1773–1993 közötti időről, de érdekes történetekkel is meglepi az utókort. A kutatások szerint az első zálogházunk székhelye nem véletlenül lett Pozsony – a kor magyar fővárosa volt az országgyűlés székhelye, a kereskedelem, a kialakuló céhes ipar centruma. Az akkoriban zálogul adott tárgyak arra utalnak, hogy a zálogház ügyfelei közül a vagyonosabb réteg képviselői sem hiányoztak. A Domus Fiduciaria névre keresztelt zálogház működését irányítóbizottság felügyelte, az elnöki tisztet gróf Csáky György látta el, s tagja volt a testületnek Kempelen Farkas is. A pozsonyi intézmény forgalma az 1780-as években visszaesett, s ez arra indította az uralkodót – II. Józsefet –, hogy a zálogházat Budára helyezze át. Az 1700–1800-as évek fordulóján azonban Pest gazdasági jelentősége nőtt, így teljesen logikusan a Duna másik partjára helyezték át a zálogházat is. Az ekkor Királyi Belvárosi Zálogház nevet viselő intézményt a Hajdú (ma Királyi Pál) és Pálos (ma Szerb) utca sarkán álló „nagy, ronda épületbe”, a volt klarissza zárdába költöztették. Ettől az időtől kezdve jelentősen nőtt a forgalma – 1821-ben például több mint 49 ezer zálogtárgya volt, több mint egymillió forint értékben. Az alkalmazottak számát is gyarapították, a személyzeti listán az igazgató mellett pénztárnokok, zálogőrök, becslőbiztosok, irodatisztek, írnokok, hivatali szolgák, fizetés nélküli gyakornokok és napidíjasok szerepeltek. Bevett gyakorlat volt, hogy a vezető pozícióba kerülők a tisztviselői ranglétra alján kezdték hivatali pályafutásukat, és hosszú évek kemény munkájával küzdötték fel magukat a magasabb tisztségekbe. A korrekt hivatalnokok nemcsak munkájukat végezték nagy ügybuzgalommal, de az ő érdemük az is, hogy az 1838-as nagy árvíz idején megmenekültek a zálogtárgyak a pusztulástól.

A pesti köznyelv az 1920-as évek végén kezdte zacinak – azaz nagynéninek – emlegetni a zálogházat. Az elnevezés arra utalt, hogy az emberek olyan rokonnak tekintik, aki nem minden érdek nélkül, de segít az anyagi gondok megoldásában. A zálogházi becsüsök sok jellemző anekdotát őriztek meg. A harmincas években egyik peremkerületi fiókjuknak jó ügyfele volt egy öreg grófné, aki három teherautónyi ezüsttárgyát „őriztette” ott. A lejáró zálogjegyeket ki kellett fizetni, s mert a hölgy nem akarta, hogy lássák ezen a helyen, a főnökkel megállapodva vasárnaponként járt be ügyintézésre. Amikor megjelent, minden alkalmazott kötelezően kézcsókra járult hozzá, s amikor végzett a grófnő, ismét következett a kézcsók-szertartás. A Pesti Hírlap zsurnalisztája így írt a zálogház sajátos hangulatáról: „Az ügyfelek egykor félénken, halkan, lehajtott fejjel surrantak végig a mellékutcán, és lopva körültekingettek, mielőtt beléptek. Nem volt izgalom, nem volt vita, egy-két perc alatt, zsebükben a kölcsönpénzzel ismét az utcán voltak. És most?… Felemelt fővel, hangos szóval lépnek be hozzánk. Kedélyesen üdvözlik egymást, ha ismerősre bukkannak… Nemegyszer hangzanak el meggondolatlan kifejezések… ilyenkor kéznél van a rendőr. Már külön őrszobánk van…” A gazdasági válság idején, a harmincas évek elejétől külön üzletággá fejlődött a pesti „hiénák” között a zálogcédulák adásvétele – sokan ugyanis annyira szegények voltak, hogy még a zálogcéduláikat is eladták egy kis haszon reményében.

A második világháború utáni évekre talán még vannak, akik emlékeznek. Az ország lakóinak anyagi helyzetére jellemző volt, hogy a kevéske megmaradt ékszer mellett ruhaneműk, ágyneműk gyarapították batyus tételekként a zálogház raktárait. S ebben az időben kezdtek előkerülni értékes festmények, műkincsek. A korábban jobb napokat látott famíliák sorra adogatták el féltett családi örökségük darabjait, hogy fenntarthassák magukat. E korszakról saját tapasztalatai vannak dr. Kapocsi Sándorné igazságügyi képszakértőnek, aki 1959-ben került az akkoriban ujjáalakuló BÁV-hoz, s máig is itt dolgozik. Évek, sőt évtizedek alatt tanulta meg, amit lehetett a művészettörténetről, sok tízezer kilométert tett meg, hogy „házhoz menjen” felbecsülni a műtárgyakat. A hatvanas évek elején Szegeden, Nyíregyházán, Pécsett, Szombathelyen és más városokban is gyakran megfordult, ahol felvásárlásokat hirdettek. Kiderült azonban, a vidéki emberek nem szeretik, ha ismerőseik meglátják, hogy el akarnak adni valamit. Mindenki Budapestre igyekezett, s ez a szokás máig is fennmaradt. Kapocsiné – vagy ahogyan a legtöbben hívják: Ilike – időközben nagyon sok családot megismert, s szakértelmének, diszkréciójának és becsületességének köszönhetően az apák fiaikra, unokáikra „hagyják”, mint valaha a család ügyvédjét vagy háziorvosát. Képek voltak a keze között, melyekből lakás lett – a budai villanegyed egy része ezekből épült. Voltak olyan ügyfelei, akik különböző ismerősökhöz menekítették az értékeket, s minden képért más lakásba ment el az illetővel. Jártak hozzá és kérték véleményét – gyűjteményüket gyarapítandó – urak, a pártközpont magas tisztségeit betöltő elvtársak, akik között műértő is akadt. S látott a hetvenes években újgazdag „maszekokat”, akik pusztán pénzbefektetés céljából salgópolcokon slihtolták az összevásárolt festményeket, s ha már túl sok összegyűlt, külön lakást vettek nekik. Az évekkel a becsüsi munka is változott. Ma már több energiát kell fordítani a hamisítványok leleplezésére, óvatosabban kell tárgyalni az ügyfelekkel. Kapocsiné idegen lakásba nem megy el, nem visz magával értékes holmit. Becsüsi pályafutásának legszebb élményei azok a gyönyörű képek, melyek a kezében voltak, s melyekkel gyarapítani tudta saját cége és rajta keresztül több nagy képtárunk, galériánk gyűjteményét. Legutóbbi szerzeménye egy Benczúr Gyula-festmény: XV. Lajos és madame Dubarry képét 35 millió forintért vette meg a BÁV-nak.

A tíz évvel ezelőtti rendszerváltás ismét új elemeket hozott e nagy múltú intézmény módszereibe. Önálló részvénytársasággá alakulva, korszerű számítógépes rendszerrel bonyolítja üzleteit bizományi kereskedőházként és záloghitelt adó vállalatként, és az Európa-szabványnak megfelelő biztonsági rendszerekkel őrzi 36 zálogfiókjában a rá bízott értékeket. Árveréseire licitálni lehet az interneten keresztül is. A házi múzeumban őrzött, az ügyfeleket hívó harang használata óta több évszázad eltelt, de ma is alaptevékenységüknek tartják a zálogtárgyak befogadását, hitel nyújtásával. A záloghitel hitel marad akkor is, ha nem családi gyémántra vagy tiszti kardra, hanem egy jó karban lévő autóra adják.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Kiemelt

Ismét a föld alatt jönnének a migránsok
Újabb alagútra bukkantak a rendőrök a déli határszakaszon, nem messze attól, melyre még tavaly ősszel találtak rá a járőrök Bács-Kiskun megyében.

Poszt-trauma

Vihogó momentumos lányok Strasbourgban – videó
Arrogáns hangnem és bohóckodás.

Poszt-trauma

Mi fáj Bősz Anettnek?
A magyar zászló, vagy a magyar hús zavarja a képviselő asszonyt?

Poszt-trauma

Lendvai Ildikó a botcsinálta fociszakértő
Elgurult az a fránya pettyes.

Poszt-trauma

Bősz Anett esete a rendszerváltással
Liberális gőg vagy szimpla tudatlanság?

Liberális migrációs tervezet

Nem akar missziót küldeni hozzánk az Európai Néppárt
Az Európai Néppárt (EPP) szakmai koordinátora ellenezte, hogy az Európai Parlament állampolgári jogi szakbizottsága (LIBE) tényfeltáró delegációt küldjön Magyarországra.

Kitiltás

Dízelstop jön a vasúton is
A közút után a vasúton is kitilthatják a dízelmotorokat az Európai Unióban, ugyanis az új, szigorúbb normáknak megfelelő dízelmozdony jelenleg nem kapható.

Aktuális

Kovács Zoltán: Mintha csak a Soros-tervet olvasnánk az európai liberálisok új bevándorláspárti javaslatában
A Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta: Magyarországot meg kell őrizni magyar országnak, Európát pedig európainak.

Fricz Tamás blogja

Van-e még értelme az Európai Néppártban maradni?
Orbán Viktornak igaza van abban, hogy teljes bizonyosságot kell nyerni ahhoz, hogy nincs tovább helyünk a néppártban, s ezért még néhány tárgyalást le kell folytatni.

Hirdetés

Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

A weboldalon sütiket használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Részletes leírás …

Ne maradjon le, legyen mindig naprakész, iratkozzon fel a Magyar Nemzet hírlevelére!