A másik, sokak által támadott kiadás a stadionfejlesztési program, amely alapján 2020-ig összesen 342 milliárd forintért harminckét új vagy jelentősen felújított létesítményben fog pattogni a labda. Ebből mindössze három – a felcsúti, a szigetszentmiklósi és a budaörsi – aréna építéséhez kapcsolható a tao. Tény, hogy a stadionok többsége alkalmatlan volt mindenfajta nemzetközi mérkőzés megrendezésére, tehát ezen a téren lépni kellett. Ám az építéseknél az volt a fő szempont, hogy a kormányközeli cégek jelentős túlárazások következtében minél több közpénzt talicskázzanak ki, valamint abszolút nem vették figyelembe azt, hogy a stadionokat üzemeltetni is kell majd újabb százmilliókért. Ráadásul a miniszterelnök korábban elismerte, a stadionok építésének e módját még a sajátjain is úgy kellett átvernie, azaz még a kormánypárti oldalon sem mindenkinek tetszett ez az egyszemélyes elképzelés.
Ugyanis senki sem a pozitívumokat nézi a sportra elköltött 1500 milliárd forintot tekintve mindaddig, amíg a kétségkívül meglévő eredmények mellett a korrupció melegágya ez a terület. Hogy megérte-e ezt a hatalmas összeget tandíjként a sportra költeni, majd az első vizsgán, a 2020-as tokiói olimpián kiderül. Ám az ottani esetleges sportsikerek sem fogják megoldani az oktatás vagy az egészségügy kétségkívül meglévő súlyos problémáit.
