Forintosított demokrácia
A gyakorlatban vajon működne-e, hogy az adófizetői forintokat választói forintokra cseréljék a pártok, így tehermentesítve azokat, akiknek a politikai paletta egyik színe sem tetszik? Másképp feltéve a kérdést: mennyi esélye van a részvételi demokrácia „forintosított” formájának Magyarországon?
– A felmérések és a tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon alapvetően nem túl magas az adakozási kedv, és az elutasítás a politikával, a pártokkal és a politikusokkal szemben széles körben elterjedt – véli Krekó. Szerinte maguk a szavazók sem azért voksolnak sokszor egy adott pártra, mert „rajongva szeretik”, hanem mert azt tartják a kisebbik rossznak, és ez nem jelenti azt, hogy anyagilag is támogatnák. Fontos szerinte hozzátenni, hogy bár az Egyesült Államokban is szeretik azt hangoztatni a politikusok, hogy főképp magánszemélyek kis összegű adományaiból gazdálkodnak, a kampánypénzek nagy részét mégis a befolyásos üzleti szereplők adják, akik ennek a támogatásnak utána „el is kérik az árát” bizonyos pozíciók és döntések formájában.
Mindazonáltal a központi támogatás megvonását itthon a Fidesz tudná legjobban szimpatizánsi adományokból kipótolni, hiszen jelenleg neki van a legnagyobb, legaktívabb szavazótábora. Krekó Péter ezért úgy vélekedik, a javaslat a mindenkori ellenzék lehetőségeit korlátozná igazán, mert a kormánypártok mindig is könnyebben fértek hozzá a közpénzekhez.
Az jár jól, aki jobban aktivizál
A „forintosított demokrácia” elve érvényesül részben a már említett Amerikai Egyesült Államokban, de Krekó Péter kétkedik, hogy a magyar fejek is hasonlóan működnének. Számítását pedig ő is elvégezte.
– Vegyük a Fidesz példáját: a párt és alapítványa együttesen egy évben 1,7 milliárd forint támogatást kap, és a párt szavazótáborát a közvélemény-kutatások átlagosan körülbelül 1,7 milliósra teszik. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden Fidesz-szavazónak mintegy 1000 forinttal kellene támogatnia a pártot, ilyen áldozatot pedig igen valószínű, hogy nem vállalnának a szimpatizánsok.
Teherviselésnek igazságos
– Költségvetési tételként a pártok állami támogatása nem jelentős, ha viszont a megtakarítási lehetőségek oldaláról nézzük, akkor igen – reagált megkeresésünkre Zárug Péter Farkas. A politológus szimbolikusnak nevezte Orbán Viktor javaslatát, mely véleménye alapján azt célozza, hogy a pártok igenis vegyenek részt az igazságos teherviselésben. A tervet ugyanakkor szerinte a demokrácia minőségének javítása vagy rontása szempontjából is mérlegelni kell, hiszen mind a két serpenyőben bőségesen van felsorakoztatható muníció. Zárug amondó, a Fidesz jelenlegi erőfölénye és tagsági létszámának ereje joggal vetheti fel a kérdést, vajon nem a további előnyszerzés céljából tette-e a miniszterelnök a javaslatot a választások előtti két évre. Ezt figyelembe véve – mint mondja – nem csoda, hogy az újszerű elgondolás nagy vitát vált ki. A politológus számításunkról is elmondta véleményét.
– A demokrácia eltérő politikai álláspontjait és napról napra való újjászületését a viták során nem lehet puszta állampolgársági szimpátia alapján finanszírozni. Álságos arra számítani, hogy egyedül a tagság képes működtetni az eltérő ideológiai álláspontú pártokat. Mindez azt jelentené, hogy a kevésbé népszerű, szakmaspecifikus politizálás rövid időn belül kihalna, és a populizmus az egekbe szökne.
A politológus megjegyezte, még a civil szervezetek sem képesek puszta önkéntesség alapján működtetni a civil szférát, nemhogy az intézményes politikát működtető pártok.
