Lottót és sorsjegyet is árulhassanak a dohányboltok – javasolta a közelmúltban Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, ezért a fideszes politikus kezdeményezte, hogy módosítsák a szeptemberben elfogadott trafiktörvényt. Lázár János úgy indokolt, hogy a szerencsejáték-forgalmazás törvényi előírásainak betartása az adóhatóság ellenőrzése mellett a dohányboltokban is biztosított. A parlamentnek benyújtott módosító javaslatában a politikus lehetőséget adna arra is, hogy sportfogadásokat is lehessen kötni a dohányboltban.
Ismert, hogy a trafiktörvény szerint jövő év július 1-jétõl állami monopólium lesz a dohánytermékek kiskereskedelme, az állam koncessziós szerződéssel engedheti át az értékesítést az erre pályázóknak. A mostani 43 ezer helyett így alig több mint hatezer trafik árusít majd dohányárut.
Régen másképpen volt
Pár évtizede még a trafik jelentette a csodák palotáját gyermeknek, felnőttnek egyaránt. A helyet, ahol finom illatban jóságos anyókák, bácsik kínálták finomságaikat, csokoládét, fruttit, vajkaramellát, mellette játékokért lehetett ácsingózni, kisautóért, ólomkatonáért, üveggolyóért. A serdülők elkérték a trafikostól a cigaretták gyűjtődobozát, versenyeztek, kinek akad több, szebb, különlegesebb a gyűjteményében. A trafikban ezen kívül lehetett vásárolni levélpapírt, borítékot, tollat, bélyeget is. Kapható volt sorsjegy, tantusz, villamosjegy, borotvapenge, hírlapáru. És természetesen dohányt, számosat, hozzá gyufát, öngyújtót, gáztöltőt, tűzkövet, pipát, szipkát, rágógumit, illatos leheletet biztosító cukorkát is árultak.
A fővárosi Váci utca közepén található trafikban is kaphatók a dohánytermék mellett kerámiaajándékok, ólomkatonák, hamutartók. A tulajdonos, Molnár Gábor édesapja a háborút követően az elsők között váltotta ki az iparigazolványt. Az 1950-ben nyílt trafikba gyakran térnek be turisták, az előzékeny, középkorú tulajdonosnak olaszul sem okoz gondot kiszolgálni a vevőket. Nem csoda, hogy kiválóan kommunikál, a bolt foteljaiban trafikált egykor Tamási Áron, Rideg Sándor és Germanus Gyula.
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
