Különös, nehéz szolgálat a katonaorvosé, akinek ott kell életet mentenie, az életért harcolnia, ahol hivatásszerűen ontják ki egymás életét a front két oldalán ellenségként szemben álló hadseregek katonái – jegyezte meg az államtitkár. Mint mondta, a magyar katonaorvosok hivatásrendi megjelenése egybeesett 1848–49-ben a honvédsereg felállásával. A gyógyító személyzettel együtt a katonaorvosok szolgálatot teljesítettek az első és a második világháború harcterein, segélyhelyein, műtőkben és kórházakban egyaránt.
A hős magyar orvosok életmentő munkájának és hősi önfeláldozásának elismerése az 1942-ben felállított emlékmű, de immár jelképezi azoknak az orvosoknak a helytállását is, akik 1956 harcaiban a szovjet intervenció sebesültjeinek életét válogatás nélkül mentették – mondta az államtitkár. Beszédében megemlékezett Radó György ezredesről, a forradalmi bizottság elnökéről, aki a Központi Katonai Kórház parancsnoka volt, valamint Borbély Csaba orvos századosról is, aki 2011-ben afganisztáni missziós szolgálatában hunyt el szívinfarktusban.
Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere (Fidesz–KDNP) azt mondta: Horvay János szobrán „az önfeláldozás, a kötelességteljesítés erkölcsileg felülmúlhatatlan kőbe dermedt pillanatát” lehet látni. Mint kiemelte, az orvosi hivatás nemcsak munka, hanem élet, hitvallás, amely mások szenvedéseinek enyhítését, a sebesültek reményének életben tartását, életük megmentését jelenti. A józsefvárosi katonaorvosi emlékműnél Lezsák Sándor, Vargha Tamás és Sántha Péterné mellett koszorút helyezett el Grósz Andor, a Magyar Honvédség egészségügyi főnöke és Zsiros Lajos, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ orvos-igazgatója, valamint több szervezet képviselői és magánemberek.
