– Csalódottnak tűntek a választások estéjén. Milyen eredményben reménykedtek?
– Biztosan szorosabb eredményre számítottam, a kormányváltó erők aktivistái a választások napján is többet tettek bele földharc szintjén a kampányba, mint a Fidesz. A részvételi adatokból viszont már várható volt, hogy ebből kudarc lesz. Mióta kiderült, hogy a Fidesznek újra kétharmada van, teljesen világos, hogy nagyon komoly kudarcról van szó, aminek a tanulságait le kell vonni. Személy szerint az utolsó napokban száztizenöt fős Fidesz-frakciót jósoltam volna, és néhány egyéni választókerületben is inkább baloldali győzelmet vártam.
– Konkrétan az Együtt–PM-re vonatkozóan mire számított?
– Arra biztosan, hogy országgyűlési frakciót tudunk alakítani. Ettől függetlenül a magyar balközép szempontjából már így is megkerülhetetlen erő vagyunk és valószínűleg leszünk is a következő ciklusban.
– Elkezdték a kudarc okainak feltárását, amelyre egyelőre szervezeti, technikai válaszokat adtak. Arra nem gondoltak, hogy egy szűk körön kívül Bajnai Gordonnak semmiféle társadalmi támogatottsága nincs?
– Szerintem a potenciális szavazók egy meghatározó része úgy tekint rá, mint az országot stabilizáló, nyugodt kormányzást megvalósító miniszterelnökre. Nyilván vannak, akik ezt másként gondolják, de ebben benne volt a Fidesz karaktergyilkos kampánya is, amit a CÖF-fel végzett. A végül bekövetkezett kudarcnak szerintem nem Bajnai Gordon válságkezelő miniszterelnöksége volt az oka, ráadásul nem ő volt a miniszterelnök-jelöltje sem ennek a kampánynak.
– De szeretett volna lenni.
– Válasszuk külön az előválasztási időszakot. Ebben Mesterházy Attila saját hatalompolitikai szempontjaiban hatékonyabban politizált, és el tudta érni, hogy ne Bajnai Gordon legyen a miniszterelnök-jelölt. A történelem majd eldönti, hogy saját személyes politikai karrierje, illetve a magyar alkotmányos ellenzék szempontjából Mesterházy Attila felelősen cselekedett-e akkor. Tény, hogy a kampányban Mesterházy minden szavazatért megpróbált megküzdeni, és hogy ebben a helyzetben az ő, illetve az általa vezetett politikai közösség profiljával ennyi szavazatot lehetett elérni. Aki viszont egy személyt akar a kudarc felelőseként kiemelni, az téved, és más szándékok mozgatják.
– Noha választói bizalmat szavaztak neki, Bajnai Gordon mégsem ül be a parlamentbe. Miért?
– Bajnai Gordon a választások eredménye alapján döntött úgy, hogy ha nincsen frakciója a pártszövetségnek, akkor ő nem a képviselőséggel tudja szolgálni a mi munkánkat a következő ciklusban. Azt, hogy más helyzetben hogyan döntött volna, senki nem tudja megmondani. A saját felelősségével kapcsolatban ő részben ezt a konzekvenciát vonta le, másrészt pedig keresi a lehetőségét annak, hogy az általa szervezett politikai közösséget hogyan tudná szolgálni az EP-kampányban is.
– Már hónapokkal a választások előtt megírtuk, hogy Bajnai Gordon nem ül be a parlamentbe, amit kategorikusan sohasem cáfoltak.
– Az én tudomásom szerint ez a választások után alakult ki így.
– Akárcsak Mesterházy Attila, Bajnai Gordon sem volt hajlandó gratulálni a győztesnek, mondván, nekik lejtett a pálya. Mára senki sem vitatja, hogy a régi választási rendszer szerint is győzött volna a Fidesz, illetve vesztett volna az ellenzék. Nem illene felülvizsgálni az álláspontjukat?
– A magam nevében azt tudom mondani, hogy miközben minden választási rendszerben vereséget szenvedett volna az ellenzék, egy olyan miniszterelnöknek, aki győzelmi beszédében világossá tette, hogy a magyar nemzethez csak az tartozik, aki a Fideszre szavaz, és tagadja az ellenzék legitimitását, annak nagyon nehéz szívvel gratulál egy ellenzéki politikus. Ezt maximálisan megértem, és utólag is egyetértek a kollégákkal. Azt viszont, hogy Orbán Viktor komoly sikert ért el, nem lehet elvitatni. Azon lehet vitatkozni, hogy ő akar-e egy jobb országot, vagy mi. Majd nyerünk egy választást, és akkor kiderül, hogy igazunk van ebben az ügyben.
A teljes interjút a szerdai Magyar Nemzetben olvashatja.
